Szexpolitika.

A szex és a politika kapcsolata olyan régi, mint az emberiség. Alighanem már hordában élt őseinknél is szerepet kapott a kurkászási sorrend kialakulásában. Ebben tehát kár is lenne belemenni mélyebben, hiszen a történelem híres ágyasairól, kémeiről, és a sikeres államférfik mögött álló, olykor fekvő nőkről annyi mindent leírtak már, hogy azt a könyvtárat ideidézni kár is lenne. Amiért ez eszembe jutott, az a szexuális másság, illetve azok a szexuális viselkedésminták, melyeket a történelem során hol elfogadott, hol eltűrt, hol elitélt a társadalom. Mely társadalom azért önmagában sem egy homogén massza. Így inkább maradjunk abban, hogy a társadalom szellemiségében, és olykor nem csak szellemiségében uralkodó rétege. Miközben azért érdemes arra is gondolni olykor, hogy ezek a megítélési normák leginkább csak kifele jelentettek bármit is.

Mert jó néhány olyan történet áll a történelemkönyvek lapjain, amiről szólnak ugyan irodalmi vagy történelmi emlékek, de értelmezésük rugalmasan változott, az olykor rugalmatlan ideológiák kereszttüzében. Az ókori Róma hatalmát aligha lehetne például kétségbe vonni, és a görög bölcsekre is szívesen hivatkoznak, Ám ezektől aligha választható el a szexrabszolgaság, a prostitúció, a pornó vagy a pederasztia. Csak ugyebár, amikor például köznevelésileg a görögökre hivatkozik a politika, akkor kicsit snassz lenne erről is megemlékezni ugyanazzal a mozdulattal. De Onan története sem kerülhetett volna be a Bibliába, ha nem lett volna a kor embere számára ismert az a viselkedés, amiről szól. Ugyanis nyilvánvaló, hogy példabeszédet csak arról érdemes tartani, ami létezik, és csak annak kapcsán, amit ismernek. Erre talán érdemes akkor is gondolni, amikor a homoszexualitásról, transzneműségről, és hasonlókról kezd valaki beszélni, mint olyanról, ami a modern kor mételye. Majdnem azt írtam papolni, de aztán arra gondoltam, hogy talán mégsem, mert az is magára venné az egyház nevében, akinek nem inge. Nem azért, mintha a homoszexualitás, a házasságtörésben való részvétel vagy a pedofilia nem ismert az egyházak környékén. Azonban az általánosítás mindig veszélyes, és hajlamosít a gyereket is kilódítani a fürdővízzel.

Amiről ez a téma most eszembe jutott egyáltalán, az a most induló Budapest Pride, melynek indulása alighanem a szexualitás körüli indulatok felkorbácsolására is alkalmas. S, mint ahogy arról korábban is szó esett már, akár kommunikációs csapdává is válhat ez az esemény, vagy inkább ez az esemény is. Felszínre hozva természetesen a társadalom prüdériáját is. Azt sugallva, hogy amit nem látunk az nincs, és nem is kell vele foglalkozni. Ha pedig nem foglalkozunk vele, akkor nem látjuk. Bezárva azt a kört, amiből, ha kilóg valami, csak össznépi normák megsértése árán lehetne kitörni. A normasértés pedig veszélyes lehet. Akár közvetlenül is, amikor felheccelt, vagy önfelheccelés áldozatává vált ellentüntetők kezdenek üvöltözni, vagy atrocitásokat provokálni. De veszélyes lehet közvetve is, hiszen a legtöbb esetben a kisebb, egzisztenciálisan jelentős közösségekben is veszélyt jelenthet. Munkahelyen, lakóközösségekben például. Mármint az, ha valakiről kiderül, hogy a szexuális viselkedése, beállítódása eltér attól, ami a nagy könyvben elő van írva.

Ez a veszély pedig akkor is fennállhat, ha jogilag esetleg az ellenkezője van leírva. Az előítéletességhez ugyanis éppen hogy nem a jogszabályokon keresztül vezet az út. Ellenben a társadalom előítéletességei akár jogszabályokban is megjelenhetnek, mint arra a történelem során volt már pár példa. Az persze kérdéses lehet, hogy egy felvonulás vagy fesztivál mennyire alkalmas az előítéletek tompítására. Az azonban biztos, hogy másra, például a felszínre hozásukra, alkalmas. Ez pedig nem baj. Nyilván nem az ellentüntetések szintjén, hanem más tekintetben. Felhívja arra a figyelmet, hogy a jelenségek márpedig léteznek, és a „túloldalon” is emberek vannak. Ez pedig fontos lehet abban a tekintetben, hogy segítse a szexuálisan másként viselkedőket, másként élőket nem a nemiségük, hanem az emberségük, emberi teljesítményeik alapján megítélni. Nem véletlen tehát, ha az emberi jogokkal kapcsolatos politikai mozgalmak felkarolják ezeket a rendezvényeket. Az azonban biztos, hogy nagy a kísértés arra is, hogy agyonpolitizálják.

Ebben az esetben azonban akár pont az ellenkező hatást is kiválthatja az, amikor a politika rátelepszik valamire, ami azért alapvetően mégis csak az emberi való és nem a politikum része. A szexualitás például ilyen. S persze a szexualitás épen ezért pártfüggetlen is. Márpedig nagy a veszélyes annak, hogy amikor pártok szállnak síkra egy mozgalom, egy rendezvény mellett, akkor magukra húzzák azt, illetve magukkal azonosíthatóvá teszik. Ha ez a „buzizásról” szól akkor is, miközben persze a Budapest Pride nem egészen arról akar gondolom szólni. Komoly felelősség tehát mind a politikusok, mind a rendezők részéről tehát, hogy elkerüljék ezt a csapdát. Miközben a politikai haszonszerzés mind a rátelepedést inspirálhatja az egyik oldalon, mind az összemosást a másik oldalon. Hiszen az a csapda is kialakulhat, hogy a politikai ellenfelet, kihasználva a társadalom előítéletességét, összemossák a szexualitás olyan formáival, mely ellen ezek az előítéletek szólnak.

Simay Endre István