2018. február 25., vasárnap

KDNP és diktatúra: amnéziás elítélés

Az megvan, hogy egy de facto nem létező párt próbál meg csóválkodni? Igen, igen! Aki a KDNP-re tippelt az nyert? Ez az a párt, amelyik ciklusokon keresztül nem mérette meg önmagát, és csak egy bírósági bejegyzés igazolta a létét. Gyakorlatilag a Fidesz klerikális lobbi-frakciójaként működtek. Most minden esetre kiadtak egy közleményt a diktatúrákról.

Aki ennek alapján arra tippelne, hogy a Fidesz alakuló diktatúrája ellen léptek fel, az természetesen tévedne. Komcsiztak egyet. Mert valószínűleg elfeledkeztek azokról, akik a kormánypártba az egykori MSZMP, vagy annak ifjúsági szervezet, egyik bársonyszékéből ejtőernyőződtek volna át. Miközben emlékezhetünk még a legutóbb KDNP-s színekben versenyző Hoffmann Rózsára is, aki annak idején, a kádárizmus kellős közepén, a Művelődési Minisztérium Nemzeti Kapcsolatok Főosztályán és az Egyetemi Főosztályon kezdte pályafutását, és a KDNP-be a Fidesz-tagságot is kipróbálva sodródott. De ez csak az egyik amnéziás pontja az MTI-hez eljuttatott közleményüknek. Felfoghatjuk egy kötelező tiszteletköri elemnek. Annak indoklásaként, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából tett nyilatkozatot. Amely áldozatokért égjen is a mécses.

Mert értük ugyanúgy kár, ahogy minden értelmetlen áldozatért, és még a látszólag értelmes áldozatok nagy részéért is. Azonban szeretném, ha nem is közlemény szintjén, de felhívni a figyelmet egy külön szempontra. Az áldozat nem kinevezés útján szokott áldozattá válni. Akik az egykori kormánypárt tisztségviselői voltak, netán vezető tisztséget töltöttek be egy cégnél, illetve közintézményben, azok valahogy nem igazán keltik az áldozat képzetét. Még akkor sem, ha most éppen megtalálták magukban az ősellenállót. Mert ők már a pólyában is ellenálltak. Például a spenótnak. Nem kérem, ők nem áldozatok, hanem a pofátlan parafaemberség iskolapéldái. Ahogy a KDNP is eredményesen kelti a parafapárt képzetét. Elfeledkezve még a saját tagjainak, illetve a katolikus egyház egyes tagjainak a hazai megnyilatkozásairól is. De igyekezve mindig a víz tetején úszni.

Mert odáig talán még rendben is lenne a közlemény, hogy a „kereszténydemokratáknak meggyőződésük, hogy minden totalitárius diktatúra rombol”. Legfeljebb az lehet furcsa, hogy akkor mit keresnek a bolsevik módszertanra hajazó hatalomépítést folytató Fidesz fenekében. De azt is mondják, hogy kereszténység és a demokrácia a kommunistákkal ellentétben „az élet tiszteletét, az egyének és közösségek megbecsülését és szabadságát” képviseli. Ami így külön akár igaz is lehet. Általában. Mert a hazai megvalósításnak nagyjából alig van ehhez köze.

Mert ugye még emlékszünk, amikor Erdő Péter állást foglalt a menekültek ellátása, egyházi megtámogatása ellen? Nyalva a kormánynak, és nagy ívben letojva az élet tiszteletét. Alkalmasint a pápa iránymutatásaival és személyes példájával is szembe menve. Amellyel egyébként a m,agát kereszténynek és népileg demokratikusnak tartó párt olyan vezér-orrszavúja is nagy ívben kerül, mint Harrach Péter. Aki szerint a gyermekek éhezése inkább csak rossz szokás, és a pápa álláspontja számukra inkább nincs is. Felvetve azt a kérdést persze, hogy a KDNP-nek egyáltalán van-e némi köze ahhoz a kereszténységhez, amit a pápa képvisel? Vagy egyáltalán ahhoz, amiről annak idején Jézus tanított? Mert ez korántsem biztos. Ahogy 2015-ben maga az Eurpáért aggódó miniszterelnök tett olyan nyilatkozatot, ami alapján akár a kereszténységet is őrült ideológiának tarthatná.

De visszafele haladva az időben elég lenne Rétvári munkásságát és nyilatkozatait áttekinteni ahhoz, hogy kétségeink legyenek. Nem az illető úr ép elméjével kapcsolatban, mert az sok szempontból magánügye, és elmeorvos sem vagyok. Ellenben azt aligha tekinthetjük emberbarátinak, hogy még a gyermekek diszkriminálását is megengedhetőnek gondolta a szülők együttélési formája alapján. Aminek sem az egyéneknek, sem a közösségeknek a megbecsüléséhez, nopláne szabadságához semmi köze. Legfeljebb egyfajta unortodox kereszténységhez.

Nagyjából annyi, mint annak KDNP-nek az önálló párt-léthez, amelynek a képviselőjelöltjeit 2013-ban az Orbán-párt jelentette be a Fidesz honlapján. A kereszténységhez, demokráciához pedig? Áh, hagyjuk... Maradjunk abban, hogy tényleg minden totalitárius diktatúra rombol. Meg a diktatúrák általában is rombolnak. De nem véletlen talán, hogy a KDNP nem az utóbbi megfogalmazást használja. Elvégre a jelenlegi állapotoknak ők az egyik haszonélvezői. Még akkor is, ha a nyelvük kicsit barnás tőle.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook