Böjte Csaba azt mondja,
hogy az igazi kereszténység nem
a védett felelőségnélküliségről szól. Igaza van. De. Mondott pár egyebet
is, amiben már nehezebb felhőtlenül egyetérteni a szerzetessel. Akkor sem, ha
a napi munkája alapján nagyságrendekkel tesz többet az emberekért, mint a
jelenlegi kormány.
Mert az, hogy ki kiért
imádkozik a maga hátsó szobájában, az természetesen magánügy. Annyira, hogy
maga a templomi jelentéttel való hivalkodás sem mindenben felel meg az
evangéliumok elvárásainak. Mert azok szerint az igazi ima nem az utcán, nem a
közösség előtt kivagyiskodva történik meg. Ahogy a hit megvallása sem
harsányságában kellene, hogy megnyilvánuljon. De, ahogy nap nap után
tapasztaljuk, erről egyelőre szó nincs. Mármint a visszafogottságról. Amikor egy
vezérigazgató feltünősködik azzal, hogy ő imádkozva hozza-viszi a gyermekeit,
akkor ezt aligha tekinthetjük visszafogott vallásgyakorlásnak. Akkor sem, ha
teljesen megfelel annak a politikai közhangulatnak, amit a mindennapokban
láthatunk. Ami abból látszik kiindulni, hogy minél hangosabban mondja valaki,
annál keresztélnyebb.
Hát nem. Márcsak azért
sem, mert ez a szemlélet sokkal inkább hasonlít a „minél nagyobb, annál
szocialistább” szemlélethez, mint ahhoz, amit Jézus és követői hírdettek annak
idején. Egyben ez az a pont, ahol jelentősen elágazhatnak a vélemények. Ahonnan
nem igazán értek egyet az annak idején, az állampolgárosítási kampányban is reklámarcságot
vállaló szerzetessel. Nem is elsősorban az említett PR-szerepért. Sokkal inkább,
mert a jelenlegi hatalom-politika a melldöngetés, a megosztás, és nem egy
ponton a néphülyítés politikájának tűnik. Az utóbbi, a folyamatosan lelepleződő
hazugságokkal szegélyezve, közvetve is igaz. De a szétvert oktatással
közvetlenül is.
Így Böjte Csaba azon imája,
amelynek záró gondolata az azért való imádkozás, hogy a nép vezetőinek esetében
„munkájuknak gyümölcse beérjen”, legyen a szerzetes kiváltsága. Meg azon
klevesekét, akik részesülnek a kondérból fröccsenő szaftból. Akiknek a
gyermekei a közoktatásban maradnak le a nemzetközi szintről, akiket a
közrabszolgaság érint, vagy fenyeget, akik sorban állni kényszerülnek egy
ételosztáson, akik hajszálra vannak a sorban állástól, akiknek a rokona
ismerősen külföldre menekült az egzisztenciális nyomor elől, akit a
hatlomtechnikai manipuláció ér, illetve negatívan érint, az valószínűleg
kevésbé szeretné, hogy beérjen az a gyümölcs. Akármennyire is tukmálja a
kétségtelenül méltán ismert szerzetes.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése