Belügyi becsületpuccs?

Arra emlékezve, hogy a németek, illetve a velük szövetséges magyar csapatrészek vissza akartak csatlakozni a náci csapattestekhez ismét rendeztek megemlékezést. Az alaposabb szélsőjobbos agymosás érdekében egyre kiterjedtebb eseménysorozattal. Közte emléktúrákkal. No meg várbéli összejövetellel.

Az utóbbiról szóló tudósításban van egy ugyanakkor egy utalás a miniszterelnök megnyilvánulására, ami mellett nem érdemes szó nélkül elmenni. Mindjárt a tudósítás elején: „Megint megtartották az úgynevezett becsület – más néven: kitörés – napját, pedig Orbán Viktor is a rendezvény megakadályozására kérte a Belügyminisztériumot”. Az esemény megtartása azt jelzi, hogy a Belügyminisztérium nem tartotta szükségesnek meggátolni a paramilitáns erőkkel kapcsolatot tartó, és ezt egyenruha-jellegű öltözettel is kinyilvánító szélsőjobb felvonulását. Amiből a paritás elve alapján az is következik, hogy amennyiben a volt munkásőrségre kíván valaki megemlékezni, és ehhez a pufajkásokra emlékeztető ruházatban jelenik meg, azt is lehetővé kellene tenni. Utána már csak tippelni lehetne, hogy ez mikor vezetne nyílt utcai összecsapásokhoz. Amennyiben az utóbbi ellen fellépne a rendőrség, abból az következne, hogy a Belügyminisztérium egyértelműen a szélsőjobboldal pártján áll.

Így legfeljebb csak sejthetjük. Amennyiben a miniszterelnök kívánságát komolyan vesszük. Még akkor is, ha az is billeg a gyülekezési szabadság határán. Bár valószínűleg van egy emberiességi minimum, amin állva értelmezhető lenne az óhaj. Már csak azért is, mert a budapesti civil áldozatok nagy részének a haláláért is felelős az a hitleri direktíva, amely feláldozta a magyar fővárost. Addig hátráltatva a szovjet csaapatokat, ameddig csak lehet. Aki ezt, illetve a rasszista népírtásokat, követően, a nácikkal hallgatólagosan, illetve tevőlegesen együttműködő csapatokra, politikusokra pozitív példaként tekint, az alámegy az emberiesség látszatának is. Aki pedig becsületről beszél ennek kapcsán, az egyszerűen hazudik. Talán még önmagának is. Mert szeretném remélni, hogy nem mindenki lenne képes a szomszédja gyermekének a szemébe nézve meghúzni, a gyermek homolákára célozva, a ravaszt. De lehet, hogy ez meg önáltatás a részemről, és a túrasorozaton, a Várban megjelentek mindegyike képes lenne bárkit, hidegvérrel, kivégezni.

De kanyarodjunk vissza a kormányfői kérésre, ami a látszat alapján süket fülekre talált. Amely látszat, tekintettel Orbán korábbi, az önbevallása szerint is antiszemita Horthyt méltató, megszólalásaira, akár a kérésre is vonatkozhat. Amennyiben így van, akkor a belügyi vezetés nyugodtan hagyhatta figyelmen kívül. Pontosan tudva, hogy Orbán Viktor valójában, számítva a szélsőjobboldali szavazatokra, valójában nagy ívben tesz az egészre. Illetve, ha mégsem, akkor hallgatólagosan pártfogásába veszi az embergyűlölőket. A miniszterelnöki szándék dacára. Ebben az esetben hamarosan várható lehet a belügyminiszter menesztése. Ha ez a menesztés elmarad, és kísérlet sem törénik rá, akkor mindennél világosabbá válik, hogy Orbán Viktor minden, a fasizmust, a rasszizmust elítélő nyilatkozata nem más, mint egy lépés pávatáncban.

Miközben a másik olvasat sem feltétlenül jobb. Mert az azt jelentené, hogy valójában egy belügyi puccs zajlott le az országban. Amikor a belügy már nem felelős a miniszterelnöknek. Ebben az esetben meglehetősen leleplező lehet a helyzet. Arra nézve is, hogy Orbán Viktor mennyiben egy báb a háttérben igazgatók kezében. Az oligarchikus gazdagodásokat nézve, megvásárolva. Kilóra. Ami a választások előtt sem tűnik túl vígasztalónak.

Andrew_s