Egy hónapos hírünk a világban |
Mostanában sokat emlegetik
Orbán Viktor vejét, illetve az OLAF jelentését. Annak kapcsán, hogy az Eu
csalásokkal foglalkozó hivatala mérsékelt dícsérettel, és a visszaélés
gyanújával látszott lezárni a Elios Innovatív Zrt. –t is érintő vizsgálatot. A
Legfőbb ügyészség pedig magyarázkodni kezdett. Láthatólag mindent bevetve.
Leginkább azt, hogy politikai
támadásnak
minősítette, és csipőből visszautasította malmozásukra vonatkozó
feltételezést. Ez teljesen konform azzal, hogy Orbán szerint is mindenki
ellenség, és minden bozótban az ő személyes problémái üldögélnek. Olykor talán
össze is súgnak, és ürgebőrbe öltöznek. Aztán el is mennek üzletet kötni.
Amiről ő természetesen nem tud, de tudna se tehetne. Ahogy a jelek szerint az
ügyészség sem tehet semmiről. Mert ők eddig is „alkotmányosan, az objektív igazság kiderítése céljával végezték” a
munkájukat.
Amellyel kapcsolatban olcsó poén lenne lecsapni a labdát azzal, hogy az alkotmány helyett egy ideje mintha egy testreszabottan
változó alaptörvény lenne hatályban. Az OLAF pedig csak az adminisztratív
szabálytalanságokkal foglalkozik, és bűnügyi bizonyítást nem végez. Amely
védekezés azért hajlik a vicces kategória irányában, mert a legtöbb sikkasztás,
illetve számlacsalás is alapvetően adminisztratív szabálytalanságként jelentkezik.
Először. Egy kis fedezetlen számla itt, egy kis kerekítési szabálytalanság ott,
vagy valami ilyesmi. Aztán valahogy mégis büntetőüggyé alakulnak ezek a
történések. Mármint akkor, ha nincs komoly politikai, esetleg gazdasági, nyomás
az elsikálás irányába.
A Legfőbb Ügyészség érvrendszere
is itt látszik megbicsaklani. A feltárt, és a már a nemzetközi sajtóból is
visszaköszönő, „szabálytalanságok” kapcsán a legegyszerűbb védekezésnek az tűnt
volna, ha az elmúlt egy hónap vizsgálatai kapcsán maguk hívnak össze egy
sajtótájékoztatót. Amelyen beszámolnak arról, hogy az elmúlt egy hónapban
milyen vizsgálatokat folytattak le, illetve kezdeményeztek az OLAF jelentése
alapján. Mert az anglia Express
már egy hónapja is Orbán vejéről és az OLAF-jelentésről cikkezett. Az
ügyészségnek teljesen felesleges a hülyét adni, és úgy csinálni, mintha tegnap
hallottak volna erről először. Illetve, lehet, hogy tegnap hallottak erről
először, de akkor az egy igen komoly szegénységi bizonyítvány. Miközben az
említett sajtótájékozatóval elébe mehettek volna a lassan előtüremkedő
botránynak, és legalább a jóhiszeműségüket igazolta volna. Amellett, talán,
Lázárt is megóvta volna, hogy ráégjen az Elios-ügy.
De, talán, még a
mostani kirohanás helyett is jobb lett volna, ha az elmúlt egy hónap munkájáról
számolnak be. Mert így igencsak nyitva marad a kérdés, hogy az eddigi
hallgatásnak, illetve a mostani mellébeszélésnek mi lehet a valódi oka? Mert
egy sikkasztó könyvelő esetében, mint említettem a szabálytalanságok feltárását
törvényszerűen nyomozás, illetve rendőri eljárás illik, hogy kísérje. A jelen
esetben az OLAF feltárta a szabálytalanságokat. Ha ezt követően a jelentés nem
a nyomozóknál, hanem egy asztalfiókban landolt, akkor valójában nem a mostani
kérdések vetik fel a politikai nyomásgyakorlás, a politikai visszélés gyanúját,
hanem az aktákat fiókba süllyesztő aktus.
De, remélhetőleg, a
következő tájékoztató a Legfőbb Ügyészség kezdeményezte nyomozásokról, az Elios
és a tulajdonosi kör teljes átvilágításáról fog szólni. Igazolva, hogy ott
aztán semmilyen, még kormányhoz közeli, nyomásgyakorlás sem lehetséges.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése