Hódmezővásárhelyen kétségtelenül
megtörni látszott a hatalmi jégpáncél. Az is várható, hogy majd megindul a
Fidesz kommunikációs
offenzívája. Ahogy Bayer
Zsoltot már szolgálatba is helyezték, és Lázár János is kiadott egy kissé
duzzogó nyilatkozatot a közvilágítás átvilágításával kapcsolatban. Miszerint
tőle nyugodtan világítsanak át bármit. A java pedig majd csak jön. Ahogy a
tanulságok, elemzések sora is.
Mely tanulságokból az
egyik leglényegesebb talán az, hogy a teljes összefogás egy független jelölt
mögött, azt megtámogatva volt megvalósítható. Ha ebből országos tendenciára
nézve akarna valaki következtetést levonni, akkor valószínűleg némileg tévedne.
A legtöbb helyen ugyanis párthoz kötődő jelölt fog indulni. Nem egy esetben
olyan pártok jelöltjei is elindulhatnak egymás ellen, amelyek lokálisan, a
helyi érdekek mentén össze tudtak fogni Hódmezővásárhelyen. Amíg a pártok nem képesek
az ország érdekét, mint egyfajta lokális érdeket kezelni, és egymás szájából
szeretnék kiénekelni a képviselői fizetéseket, addig fenntartásokkal kezelném
országosnak a hódmezővásárhelyi győzelmet.
Ugyanakkor Márki-Zay
Péter győzelmi beszédében több figyelemre méltó gondolat is megfordult. Az
egyik az, hogy a munka java másnap kezdődik. Ez az országos választásokra is
igaz. Az országnak másnap is ki kell nyitni. A siker kevés. A másnap, a
harmadnap munkájának neki kell tudni állni. A győzelem után is odaállva a hétköznapok
feladataihoz. De talán még ennél is fontosabb egy másik gondolat a frissen
választott polgármestertől. Az, hogy a Fideszt ma kiszolgáló emberek között is
sok jó ember, sok jó szakember van. Akik félelemből, pénzért, hatalmi
szolgálatból, akármiért a regnáló hatalom szekerét tolják. De velük holnap is
együtt kell, együtt érdemes dolgozni. Csak „el
kell vágni a damiljaikat”.
Ez utóbbi gondolat azért
is figyelemre méltó, mert a hatalmat megragadók hajlamosak lehetnek átesni a ló
másik oldalára. Márpedig a hatalom megragadását követő intézményesített,
illetve informális tisztogatások már sokszor visszaütöttek. Ezért egy kicsit
óvatosabban bánnék az előzetes fenyegetődzésekkel, mint azok, akik a Fideszre
hasonlító indulati ellenségképfestéssel kampányolnak. Miközben, ugyanakkor,
szükség lenne a tiszta vízre a poharakban. Ami azt jelenti, hogy elég vékonyra
csiszolt penge élén egyensúlyozva kell, kellene ráfordulni a kampány véghajrájára.
Amihez csak kellő bölcsességet, és kevesebb veszekedést lehetne kívánni az évek
óta inkább egymást, mint a Fideszt leváltani akaró pártoknak.
Márcsak azért is, mert
Hódmezővásárhelyen nagyságrendben annyian szavaztak a Fidesz jelöltjére, amely
aránnyal többséget lehet szerezni az országgyűlésben. Ha a megosztott
szavazóbázis tagjai otthon maradnak. Márpedig minden olyan kampányszólam, ami a
megosztottságot, az előre eldöntöttséget hangsúlyozza, netán egy passzív
bojkottra buzdít, ezt a passzivitást erősíti. Holott a Fidesz éppen az általa
hozott választási törvény keretei között verhető meg nagyon. Ha elég magas a
részvétel aránya. Aztán persze még mindig jöhet a fekete leves. Ha kiderül,
hogy az ellenzék egy része, például szerintem a Jobbik, csak annyiban ellenzék,
amennyire Orbán volt Kádár ellenzéke. Amennyiben Orbánnak nem a rendszerrel
volt alapvető baja, hanem a hatalom tulajdonosának a személyével.
Márpedig a cezarománia
jegyében kialakított, egyszemélyes vezetéshez igazított hatalmi hierarchia túl
vonzó lehet, ha egy párt politikusai alapvetően a hierarchikus rendszer
dicséretével, embercsoportok bűnössé kiáltásával kommunikál. Ahogy, szerintem,
a szinte baloldalról érkezett és szinte a szélsőjobbhoz érkezett Fidesz,
illetve a szinte szélsőjobbról érkezett, és a közép felé totyogó Jobbik
jelenleg elég közeli pontokon áll a politikai koordinátarendszerben. De ez már
nagyon messze van Hódmezővásárhelytől. Ahol szintén a holnapok fogják
megmutatni, hogy merre lesz az előre.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése