Kormányinfó: Bunkók vagyunk, és büszkék vagyunk rá

Lázár János többször felmerült, mint Orbán Viktor lehetséges leváltója. Valószínűleg Orbán Viktor környezetében is. Ami az egyik lehetséges magyarázata lehetne annak, hogy most mintha a kilövési engedély-listára került volna. Arra azonban aligha magyarázat, hogy a legutóbbi kormányinfón Kovács Zoltán a teremből való kivezetést is kilátásba helyezte egy újságírónak. Arra az esetre, ha kérdezni mer.

A Guardian budapesti tudósítóját, Daniel Nolant, illetve kérdéseit azzal az érvvel gondolta leseperni, hogy a kormányinfón csak magyarul lehet kérdezni. Ami több okból is nevetségesnek tűnik. Leginkább azért, mert a Guardian tudósítójáról alighanem a regisztrációjakor is tudni lehetett, hogy angolul fog valószínűleg kérdezni. Ezt jobb helyeken egyébként meg is szokták kérdezni. Személy szerint olyan megoldással is találkoztam annak idején, hogy a szinkrontolmács rádiós fejhallgató segítségével közvetített a különböző nyelveken beszélők között. Ha tehát a kormányzat szereplői, illetve a sajtót tájékoztatni szándékozók nem készültek fel, akkor az nem feledékenység, hanem bunkóság. Amit persze el lehet majd adni a híveknek azzal, hogy aki innen tudósít, az tanuljon meg magyarul, de ez a bunkóságot nem menti. Legfeljebb eladhatóvá teszi majd.

Az, hogy az európai sajtódíjas (European Press Prize) tudósítóba belefojtották a kérdést az azonban már nem is bunkóság. Valójában sokkal közelebb áll a nyílt cenzúrához. Világosan jelezve, hogy a nemzetközi sajtó, Orbánt, illetve rendszerét esetleg kritikával illető képviselőjétől már a kérdést sem állják ki a kormányinfó hivatalos szereplői. A sajtó más, szintén jelenlevő, képviselői pedig a minimális sajtóetika talaján álló szolidaritásból vizsgáztak le. Az utóbbit nem, az előbbit, Kovács Zoltán reakcióját legalább részben megértem. Amennyiben Daniel Nolanról a Twitter-oldala alapján is tudni lehet, hogy nem tekinti észrevétlennek a regnáló magyar kormány pénzégető elleségkép-gyártását. Márpedig az OLAF-jelentés, illetve Lázár kastélyának árnyékában aligha vágyott Orbán Viktor magyar hangja egy, a pénzeltüntetéseket firtató kérdésre. Amely kérdés, tekintettel arra, hogy a Guardian tudósítója nem tehette fel, csak feltételezés.

Az azonban nem feltételezés, hogy Kovács Zoltán, a kormány honlapján olvasható önéletrajza szerint, felsőfokú angol nyelvismerettel rendelkezik. Amely nyelvtudást a kormány által szintén támadott CEU-n szerzett fokozat is igazolhat. Ha az angol nyelvű kérdés ellen nem a cenzúra-vágy, hanem a nyelvtudás hiánya miatt berzenkedett, akkor egy másik kérdést tehet időszerűvé. Azt, hogy mennyi igaz az önéletrajzában állított nyelvtudásból? Mert, ha minden, akkor akár fordíthatotta is volna a tudósító kérdését. Igaz, akkor talán kevésbé ragasztotta volna magára a kormány számos más megszólalója által képviselt normaszöveget. Miszerint: Bunkók vagyunk, és büszkék vagyunk rá.

Mely címke jól kiegészíti a kormánybarát sajtó, csendes részvétellel tüntető tagjainak a viselkedését. Holott...

„Als die Nazis die Kommunisten holten,

habe ich geschwiegen,

ich war ja kein Kommunist.

(Mikor a nácik elvitték a kommunistákat,

csendben maradtam,

hisz nem voltam kommunista.)

Als sie die Gewerkschafter holten,

habe ich geschwiegen,

ich war ja kein Gewerkschafter.

(Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el,

csendben maradtam,

hisz nem voltam szakszervezeti tag.)

Als sie die Sozialisten einsperrten,

habe ich geschwiegen,

ich war ja kein Sozialist.

(Amikor a szocialistákat bezárták,

csendben maradtam,

hisz nem voltam szocialista.)

Als sie die Juden einsperrten,

habe ich geschwiegen,

ich war ja kein Jude.

(Amikor a zsidókat bezárták,

csendben maradtam,

hisz nem voltam zsidó.)

Als sie mich holten,

gab es keinen mehr,

der protestieren konnte.

(Amikorra engem vittek el,

nem maradt senki,

aki tiltakozhatott volna.)

”

(Martin Niemöller 1892. január 14. - 1984. március 6)

Andrew_s