2018. február 15., csütörtök

Kormányinfó: Bunkók vagyunk, és büszkék vagyunk rá

Lázár János többször felmerült, mint Orbán Viktor lehetséges leváltója. Valószínűleg Orbán Viktor környezetében is. Ami az egyik lehetséges magyarázata lehetne annak, hogy most mintha a kilövési engedély-listára került volna. Arra azonban aligha magyarázat, hogy a legutóbbi kormányinfón Kovács Zoltán a teremből való kivezetést is kilátásba helyezte egy újságírónak. Arra az esetre, ha kérdezni mer.
A Guardian budapesti tudósítóját, Daniel Nolant, illetve kérdéseit azzal az érvvel gondolta leseperni, hogy a kormányinfón csak magyarul lehet kérdezni. Ami több okból is nevetségesnek tűnik. Leginkább azért, mert a Guardian tudósítójáról alighanem a regisztrációjakor is tudni lehetett, hogy angolul fog valószínűleg kérdezni. Ezt jobb helyeken egyébként meg is szokták kérdezni. Személy szerint olyan megoldással is találkoztam annak idején, hogy a szinkrontolmács rádiós fejhallgató segítségével közvetített a különböző nyelveken beszélők között. Ha tehát a kormányzat szereplői, illetve a sajtót tájékoztatni szándékozók nem készültek fel, akkor az nem feledékenység, hanem bunkóság. Amit persze el lehet majd adni a híveknek azzal, hogy aki innen tudósít, az tanuljon meg magyarul, de ez a bunkóságot nem menti. Legfeljebb eladhatóvá teszi majd.

Az, hogy az európai sajtódíjas (European Press Prize) tudósítóba belefojtották a kérdést az azonban már nem is bunkóság. Valójában sokkal közelebb áll a nyílt cenzúrához. Világosan jelezve, hogy a nemzetközi sajtó, Orbánt, illetve rendszerét esetleg kritikával illető képviselőjétől már a kérdést sem állják ki a kormányinfó hivatalos szereplői. A sajtó más, szintén jelenlevő, képviselői pedig a minimális sajtóetika talaján álló szolidaritásból vizsgáztak le. Az utóbbit nem, az előbbit, Kovács Zoltán reakcióját legalább részben megértem. Amennyiben Daniel Nolanról a Twitter-oldala alapján is tudni lehet, hogy nem tekinti észrevétlennek a regnáló magyar kormány pénzégető elleségkép-gyártását. Márpedig az OLAF-jelentés, illetve Lázár kastélyának árnyékában aligha vágyott Orbán Viktor magyar hangja egy, a pénzeltüntetéseket firtató kérdésre. Amely kérdés, tekintettel arra, hogy a Guardian tudósítója nem tehette fel, csak feltételezés.

Az azonban nem feltételezés, hogy Kovács Zoltán, a kormány honlapján olvasható önéletrajza szerint, felsőfokú angol nyelvismerettel rendelkezik. Amely nyelvtudást a kormány által szintén támadott CEU-n szerzett fokozat is igazolhat. Ha az angol nyelvű kérdés ellen nem a cenzúra-vágy, hanem a nyelvtudás hiánya miatt berzenkedett, akkor egy másik kérdést tehet időszerűvé. Azt, hogy mennyi igaz az önéletrajzában állított nyelvtudásból? Mert, ha minden, akkor akár fordíthatotta is volna a tudósító kérdését. Igaz, akkor talán kevésbé ragasztotta volna magára a kormány számos más megszólalója által képviselt normaszöveget. Miszerint: Bunkók vagyunk, és büszkék vagyunk rá.

Mely címke jól kiegészíti a kormánybarát sajtó, csendes részvétellel tüntető tagjainak a viselkedését. Holott...

Als die Nazis die Kommunisten holten,
habe ich geschwiegen,
ich war ja kein Kommunist.
(Mikor a nácik elvitték a kommunistákat,
csendben maradtam,
hisz nem voltam kommunista.)

Als sie die Gewerkschafter holten,
habe ich geschwiegen,
ich war ja kein Gewerkschafter.
(Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szakszervezeti tag.)

Als sie die Sozialisten einsperrten,
habe ich geschwiegen,
ich war ja kein Sozialist.
(Amikor a szocialistákat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szocialista.)

Als sie die Juden einsperrten,
habe ich geschwiegen,
ich war ja kein Jude.
(Amikor a zsidókat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam zsidó.)

Als sie mich holten,
gab es keinen mehr,
der protestieren konnte.
(Amikorra engem vittek el,
nem maradt senki,
aki tiltakozhatott volna.)
(Martin Niemöller 1892. január 14. - 1984. március 6)

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook