A DK kampánynyitója
kétségtelenül felbirizgálta az állóvizet. Ennek valószínűleg több oka van, és
ezek egyikét rosszmájúan úgy is megnevezhetnénk, hogy talán egyedüliként volt
képes tematizált, és tematizáló kampánynyitót tartani. A Fideszt is beleértve.
De talán ez nincs így. Még akkor sem, ha a határon túl élők szavazati joga kapcsán
azért felhorgadtak a decibelek.
Ennek az egyik oka
valószínűleg az, hogy olyan témát feszeget, amelyben nem szívesen exponálódnak
az ellenzéki pártok. A Jobbik már csak azért sem, mert a saját szavazóinak
valószínűleg elég jelentős részére taksálhatja azt a decibel-hazafias réteglakót,
akikre a Fidesz is szemet vetett. De az is kétségtelen, hogy a Fideszben
csúcsrajáratot nemzetiesen nemzetieskedő nemzeti demagógia másokat is
óhatatlanul befolyásol. Annak ellenére, hogy elég egyszerű lenne meghúzni a
határt a nemzeti identitás-tudat, illetve az országos döntéshozetelben való részvétel jogi aktusa között. De az sem véletlen, hogy Orbán, illetve a Fidesz
kommunikációja görcsös erőfeszítéseket tett és tesz annak érdekében, hogy az
emberek fejében elmaszatolja ezt a határt. Mert ezzel tudja elérni azt, hogy a
magyar nemzeti, illetve a határon túl nemzetiségi öntudattal árukapcsolja a a
személyes következmények nélküli döntéshez való jogot.
Noha, egy nagyon
egyszerűsítő hasonlattal élve, akkor is igen kevesen szeretnék a szomszéd
beleszólási jogát a családi életükbe, ha egyébként elfogadják, hogy a szomszéd
is ugyanabban a házban, utcában lakik. Sőt! Nem egy féltékenységi jelenetnek
éppen az lehet az alapja, ha valaki mégis feltételezi ezt a beleszólást. De,
ugyanígy, aligha szeretné bárki, ha a szomszéd házban lakók döntenének arról,
hogy a saját költségén mi legyen a vacsorája, illetve ki legyen a hálótársa.
Noha nyilván sokkal könnyebb úgy megmondani, hogy a másik kivel éljen, ha aztán
a döntés következményét nem a döntést hozó viseli. Ami nem jelenti azt, hogy ne
lennének olyan rendszerek, ahol akár a házastárs is központi kiutalás tárgya,
illetve fejadagban határozzák meg kívülről az étkezést, és még egy társadalmi
szervezet vezetőjét is külső hatalom nevezi ki. Ezeket a rendszereket azonban
általában nem a „demokratikus” jelzővel szokták illetni. Függetlenül attól,
hogy ezek az intézkedések a havi költség, a havi időbeosztás mekkora hányadát
érinti.
Ezért,
magánvéleményként, teljesen felesleges számháborúnak, terelésnek, illetve
maszatolásnak érzem, amikor a határon túliak választójogával kapcsolatban a szavazók
lehetséges számával, a szavazók szimpátiaviszonyaival, vagy a megszerezhető
képviseleti hellyel érvel bárki is. Ahelyett, hogy néhány elvi kérdést,
álláspontot próbálna tisztázni. Többek közt azt is, amit már érintettem. Azt, hogy
mennyire demokratikus, ha valaki a másik megkerülésével, a másik kockázatára
hoz bármilyen döntést? Szerintem nem igazán az. A másik kérdés természetesen az
lehetne, hogy mennyire áll a moralitás talaján az, ha valaki ilyen helyzetet
kialakít? Esetleg kiegészítve azzal, hogy mennyire tekinthető morálisnak, hogy
az így kialakított helyzetet hallgatással, vagy akár tevőlegesen támogassa?
Akár az olyan végletes fellépésig, amelyik gyűlöletkeltőnek minősít minden
olyan megnyilvánulást, amelyik elutasítja a máséval csalánt verő szavazati
rendszert.
Amelyben egészen
nyilvánvalóan megjelenik annak a kommunikációnak a romboló hatása, amelyik a
nemzeti identitást, és „jogi cselekvőképességet” összemossa. Egészen sarkosan
azt is lehetne mondani, hogy mindazok, akik elfogadják ezt az összemosást, azok
a Fideszt támogatják. Mert elfogadják azt a gondolkodási ketrecet, amit a
jelenlegi hatalom állított fel. Nem egy esetben akár a személyes
konfliktusokat, ismeretségek megmérgezését is vállalva. De ettől még az egyes
embereknek pont olyan véleményük lehet, amilyen nekik a legszimpatikusabb. Alkalmasint
Gyurcsány Ferencről, illetve a DK-ról is. Szeretni sem kötelező egyiket sem.
Zavaróvá akkor válhat, amikor nagyüzemivé válik a maszatolás. Ahogy legutóbb
egy internetes mém kapcsán vált megfigyelhetővé. Egy, általam korábban nem, és
most is csak a rá hivatkozó írások nyomán felkeresett, Facebook-oldalon
felbukkant egy kép, ami az említett választójog kritikáját volt, látszólag,
illusztrálni.
Erről a képről a a Magyar Nemzet megírta, hogy a kép nem azokat ábrázolja, akikre az említett
oldalon hivatkoznak, és nem igaz, hogy nem laktak az országban. A HVG-nél már megjelenik egy finom célzás a DK-ra, de nem kötik a hamisnak tűnő képet
az ellenzéki párthoz. Jelezve, hogy a Facebook-oldal impresszumából nem
derül ki pártkötődés. Mire a történet a Mércéhez ért, addigra már DK-s elhatárolódást követelő, nem kicsit habzó,
gyomorforgásos indulatcunamivá vált a történet. Mondjuk a gyermekekhez annyi
köze van az egésznek, hogy gyermekek is vannak a képen. Meg a morális, netán
felelősségi kérdésekre sem kapunk itt választ a Mércétől. Ami a kép
illetéktelen felhasználását természetesen nem menti.
De az lassan már el is
sikkad az öngerjesztő indulatok hulláma alatt. Mert csak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése