„Legjobb védekezés a
támadás”, tartja egy mondás. Ha pedig valaki sarokba szorul, akkor vagdalkozik.
Akkor is, ha egyébként önmagát navigálja be egy sarokba. Valahogy így érezhette
Köves Slomó is annak kapcsán, hogy kiállt egy horthysta
nyilatkozatokat tevő KDNP-s politikus mellett. Előásva Vágó István egyik
korábbi, internetes kommentjének egy részletét, és médiát keresve a gyurcsányozáshoz.
Alkalmasint persze egy
díszesre csomagolt gumicsontot is felszolgálva. Bízva abban, hogy ha sikerül az
antiszemitizmus sablonját ráhúznia Vágóra, akkor Orbán ellenzékét is sikerül
kicsit még jobban megosztania. Az internetes reakciókat elnézve nem is volt ebben
teljesen sikertelen. Legfeljebb azonlehet elgondolkozni, hogy a DK-t egyébként
sem kedvelők kaptak-e kapva az új muníción, vagy csak simán felültek annak,
hogy Köves úr igyekezett olyan keveset kiragadni az egykori Vágó-kommentből,
amilyen kevés még az értelmes betűhalom látszatával bír. Noha még a kiragadott részlet
sem igazán antiszemita: „nehezen viselem
a kaftános-pajeszos-kalapos zsidók látványát, nem hatnak meg szertartásaik, és
semmi közösséget nem érzek velük”. Különösen azért, mert nem túl sok olyan
eseményről tudunk, amikor Vágó István zsidók deportálása mellett, listázások
érdekében szólalt volna fel. Az pedig, hogy ki kinek a társaságát keresi, kivel
érez elvi közösséget, az meg mindenki magánügye mindaddig, amíg származástól és
belső hittől függetlenül tiszteli a másikban az Embert.
Ez a belső hit pedig
elég sarkallatos kérdés lehet. Az evangéliumok szövege (Máté 6) egyértelműen
elutasítja például a hivalkodó hitvallást, a köztéri, közösségi harsány
imádkozást, a hittel való „feltünősködést”, „menőzést”. Mely szellemben a
templom valójában sokkal inkább a közösségi élmény, a tanítás helye kellene,
hogy legyen, mint annak a csillogva villogó köztérnek, amivé egyes vallási
irányzatok silányítják. Sokkal inkább a világi gazdagsággal, a világi
hatalmommal való felvágást szimbolizálva, mint az Istennel, illetve a többi
emberrel való viszonyt. Példaként pedig azért ezt említem, mert az egyénre
vetülő megnyilvánulások éppen olyan eltérőek, ahogy az egyes vallási irányzatok
templomainak külsőségei. Ha egy Jézust követő vallás templomának tetején levő
szimbólumra tekintünk, legtöbbször a képviselt vallási irányzatra is
következtethetünk. Ahogy az egyes vallások, vallási irányzatok az egyes
emberektől is elvárhatnak olyan külsőségeket, amelyek jelzik az egyén hitvilágát.
Beleértve azt is, hogy
jelezhetnek olyan hitbéli elkötelezettséget is, amelynek külső jegyei
feltünőek. Széles skáláját mutatva a diszkréten kimuatott belső hittől a bigott
szemléletű, feltünő jegyeket mutató vallási elkötelezettségig. Amelyet, természetesen
mindaddig bárkinek joga van viselni, amíg a tolerancia-elvárás kölcsönös. Az
egyén visel, amit akar, és cserébe nem akarja senkire rákényszeríteni. Aki
pedig nem ért vele egyet, annak nem kötelező szeretnie. De nem is rángatja le róla,
nem tiltja, és nem veti meg ettől a másikat. Sem a származása, sem a
kimutatott hite miatt. Alkalmasint ez az a pont, ahol Köves Slomó egy kicsit
túltolta azt a bizonyos bicajt. Belemaszatolt a kommentbe valamit, ami
szerintem nincs benne.
Miközben azt, ha valaki
a nyilvánosan melldöngető, hivalkodóan bigott decibel-hitet kifogásolja, azt
nem tudom teljesen elítélni. Mert a bigott, diszkriminatív, illetve a mások
diszkriminációjával kiegyező, opportunista vallásgyakorlásnak kevés köze van a
hithez, és nagyon sok a hit álarcába bújó embertelenséghez. Vallásfüggetlenül. Köves
Slomó, amikor kiegyezik a nem is mindig burkoltan diszkriminatív hatalommal
minden más zsidót, aki Ember próbál maradni. Erdő, aki szintén támogatón
egyezett ki ugyanezzel a hatalommal, minden más keresztényt.
Ugyanakkor tőlem
hordjon kaftánt, szűgyig logó keresztet, turbánt, burkát, miniszoknyát, öltönyt,
vagy bármi mást az, akinek a hite, életvitele, önképe azt kívánja. Mindaddig,
amíg nem jelent kényszert senkire. Sem a viselése, sem a társaság keresése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése