 |
| Így kell megúszni a továbbjutást Forrás: Index |
A budapesti pancsikáló bezárta kapuit. Hosszú még úszott
egy nagyot és kapott aranyat. Az a kis
hiszti talán meg is van bocsátva. A különböző mérlegeket meg majd csak felállítják
a szakemberek. Arról is elfeledkezve kicsit, amiről Katinka is elfeledkezett egy
kicsit. Profi sportolóként ez a dolguk. De, ha már itt tartunk, akkor egy másik
úszó töretlen bénázásai jobban zavarnak.
Igen-igen. Gyurta Dánielről van szó. Az olimpiai
szereplése után írtak nyomán nem mindenkinek voltak szimpatikusak a lejegyzett
gondolatok. Nekik is szeretnék kedveskedni egy újabb futammal. Akkor, 2016.
nyarán adódott az összehasonlítás
a hazánkat is megjárt szíriai menekült, Yusra Mardini, illetve az olimpiai kiküldetést egyfajta
ingyen-nyaralásnak tekintő sportolók hazai kiválósága között. Idén is adódhatna.
Annak ellenére, hogy a Németországban edző menekült-lány nem nyert VB-t. Az
előfutamából sem jutott tovább. Így igazán humánusan járt el a királyi média
tudósítóival szemben. Mert milyen ciki lett volna, ha idén is magyarázkodni
kényszerül valamelyik sajtóetikai hős, hogy miért nem közvetíti a szír lány
esetleges futamgyőzelmét.
Miközben azért jegyezzük meg: a szíriai menekültként versenyző
leányzó, a VB megannyi más szereplőjéhez hasonlóan szabályosan leúszta a maga
versenyszámát. Nem zárták ki, és nem adta fel. Ellentétben azzal, ahogy Gyurta
2016-ban simán visszalépett az egyik számban, hogy a másikban aztán a fasorban
se teljesítsen. Amire azt a mentséget hozta, hogy majd a busapesti VB-n
bizonyít, mert az lebeg
már a szeme előtt. Ezt követően mit is várhattunk? Kiesett a 200 méteren,
majd megvonta a vállát és közölte: „számítottam
rá”. Ami alapján eleve a vereségért neveztette magát? Azért talán meg
lehetett volna próbálni. De kétségtelen eredmény: bevizezte magát. Nem lépett
vissza. Egy hős! Már csak azért is, mert egy másik számban is vízbe ugrott.
Igaz, ott egy kicsit korábban, mint kellett volna.
Az állítólag agyongyakorolt váltást mégis csak sikerült
elszúrnia Gyurtának. Így a magyar
vegyes vegyesváltót kizárták a versenyből. Amivel sikerült két dolgot is
elérni. Az egyik, hogy nem kellett egy újabb úszással fárasztania magát egy
továbbjutás esetén. A másik, hogy három másik versenyző, Balog Gábor, Szilágyi
Liliána, és Jakabos Zsuzsanna teljesítményét is sikerült kinullázni. De azért
megnyugtató, hogy a bénázó versenyzőt ez sem ingatta meg jobban, mint az
olimpiai fiaskó. Közölte, hogy „hát, ezek
szerint ez most nem úgy sikerült”, ahogy a váltást korábban gyakorolták.
Oszt jónapot. Nincs több látni, és kérdeznivaló a témában.
Pedig azért lenne. Leginkább az, hogy a felkészülés
arányos költségét vajon vissza fogja-e fizetni? A másik három sportolóéval
együtt? Mert azért alapvetően neki is az a dolga, hogy beugorjon a vízbe, és ússzon.
A sportszerűség pedig azt követelné, hogy a sporttársai teljesítményére is
tekintettel legyen. Ha pedig nem megy, akkor nem kell erőltetni. Tudomásul
kellene venni, hogy elért annyit, amennyit tudott. Valamint azt, hogy ennyit
tudott elérni. Mert ezekkel a visszalépős, koránugrós, teljesítményhiányos versenyzésekkel
azért meggondolnám, hogy milyen értéke van egy kupának, amit
róla neveztek el. Mondjuk, személy szerint azon is elgondolkodnék, hogy
aktív sportolóról akarnék-e kupát elnevezni. De ez nyilván a magam baja.
Az azonban, ha egy sportág ezt a fajta példamutatást
tekinti alaphelyzetnek, akkor leginkább megúszó-bajnokaink lesznek. A vízben
is. Mert a közéletben dögivel előfordulnak. Úgyhogy Gyurta Dániel úr előtt is
ott a politikusi pálya. Még államtitkár is lehet Balog Zoltánéknál. Csak
találnak neki egy lépcsőfordulót, ahol még nem ül egy államtitkár.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése