Furcsa élményem volt ma. Örültem, hogy félre számláztak
egy Spar-üzletben. Tényleg. Nem azért, mert szeretem az árcédulától eltérő
számlázást. De az mindenképpen megnyugtatott, hogy talán van még remény. A
hazai kiskereskedelem terén. Legalább ott.
Nem is nagy tételről volt szó. Amennyiben öt kifli, és a
215 Ft árkülönbözet talán nem sok. Bár, valószínűleg vannak elegen sajnos az
országban, akiknek egyáltalán nem mindegy, hogy egy kifli tizenhat vagy
ötvenkilenc forint. Ahogy az említett különbözet is számíthat. De most nem
erről gondolnék írni. Inkább arról, hogy számos olyan esetet ismerünk, amikor a
pénztáros megmagyarázza: „ez van a gépben”. Ezért mindenki vegye szó nélkül
tudomásul. Aki nem, ahhoz készséggel odahívják a biztonsági őrt. Meg különben
is: „Kérjük, ne tartsa fel a sort”. Mert széles a palettája annak, ahogy a
kereskedelmi egység némelyik dolgozója igyekszik a vásárló tudomására hozni,
hogy ő tökéletes. A gépe pedig tévedhetetlen. A vevő meg csak zavaró tényező.
Ehhez képest a mai vásárlásnál kiderült: a pénztáros
áruismerete kiváló. A hibát az az árufeltöltő követte el, aki rossz helyre
tette azt a bizonyos fajta kiflit. Kicsit meglepődtem, amikor a pénztáros a
kollega nevében elnézést kért. A meglepetés pedig csak fokozódott, amikor a
kihívott üzletvezető szintén elnézést kért, és szó nélkül megígérte, hogy
igyekszik orvosolni a problémát. Nem kioktatott, hogy miért nem ismerem jobban
az árukészletet, hanem elkérte a kutyanyelvet, és tíz perc múlva egy
jegyzőkönyvvel együtt hozta vissza. Rögzítve a helyzetet. Visszaadva a
különbözetet. Majd újra elnézést kért a tévedésért, és amiért ezzel
feltartottak.
Tudom-tudom. Ez lenne a normális eljárás minden hasonló
helyzetben. Azonban a hazai tapasztalataim alapján mégis a mai esetet éreztem
az üdítő kivételnek. Annyira, hogy csak remélni tudom: nem indul belső
vizsgálat a vásárlásom helyének beazonosítására, majd ennek nyomán számonkérés
az üzletben. Amiért nem hozták a hazai frusztrációs normát.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése