2017. július 11., kedd

Orbán-mozaik lesz a VB-n?

A Magyarországon rendezett „Vizes VB”-nek titulált világbajnokság körül valami nincs rendben. Egyre újabb költségei, és botrányai, kerülnek napvilágra. A nyitóműsor sztárvendégsége a tartalék tartalékára szorítkozott az idő előrehaladtával, és eközben a beharangozott 350 ezres látogatószámmal is baj lehet. A híres magyar vendégbarátságot a külföldieknek Soros-plakátokkal demonstráló kormányzati kampányról már szót sem ejtve.

Noha az utóbbi, különben, nagyjából leírja azt a tudathasadt állapotot, amiben a kormányzat a világot látja. Vagy csak a kormányfő? Mert azért Orbán is elfogadta annak idején a Soros indította alapítvány pénzét. Arról meg valahogy nem szólnak a hírek, hogy azt, valamint az azon végzett képzés alapján szerzett minden további forintot vissza akarná fizetni. Holott ma már talán volna miből. Köszönhetően annak, hogy az Európai Unióval nagyjából ugyanazt a taktikát folytatja. A pénz jöhet, de abba már ne szóljanak bele, hogy melyik oligarchaver mennyit kap belőle. Holott alighanem érdekes kimutatások születhetnének abból is. Legalább annyira, mint abból, hogy a most költséghullámok alá temetődő VB tulajdonképpen kinek, és mennyit hozott végül a konyhára. De ez majd a végelszámolásból talán kiderül. Úgy száz év múlva.

Addig itt vannak a napi hírek. Legutóbb az, hogy kitalálták: a legjobb buli, ha gyermekek unatkoznak a különben üres lelátókon. A gyermekek nevében ezt Fiatal Családosok Klubjának alapítója Király Nóra nyilatkozta. S mielőtt felesleges vitaköröket futna bárki a témában: tudom, hogy lehet motiváló a jelenlét egy világversenyen. Gyermekként nem is okvetlenül okoz rossz szájízt a korrupció-gyanú, a szervezési pancserség, a világméretű lebőgés. A motivációhoz azonban motiváló környezet kell. Az a hangulat, amikor érezhető a verseny feszültsége, és a végén felröppennek a zászlók, taps és zene szól. Akkor bizony elképzelhető, hogy megszületik az életre szóló elhatározás: „OTT AKAROK LENNI A DOBOGÓ CSÚCSÁN!” Azonban, aki életébe betette a lábát egy ilyen versenysorozatra, az azt is tudja: a győztes kihirdetéséig egy csomó unalmas lépést kell végigszenvedni. A selejtező előfutamok sorát. Amelyek futószalagon zajlanak, halál unalmasak, és a végén csak zömmel kipipálás és anyázás van. Ez legfeljebb a lelki mazochistákat motiválja bármire.

A gyermekeket tehát hova lenne érdemes bevinni? A döntőkre. Mikor rendezik ezeket? Zömmel főműsor-időben. Ezzel szemben hova szeretnék bevinni gyermekeket? A közlemény szerint a délelőtti versenyszámokra. Amikor zömmel az említett selejtezők zajlanak. Illetve az olyan versenyszámok, amelyek látvány- és izgalom-értéke a csigák futóversenyével vetekszik. Legalább is annak alapján, ahogy a közvetítések felrémlenek a korábbi világversenyek emlékeiből. A gyermekként szerzett emlékekből egy egészen más kép rajzolódik ki. Akkor is divat volt különben úttörőket kirendelni a különböző eseményekre. Sporteseményekre is.

Még ma is emlékszem arra a határtalan „izgalomra” ami magával ragadta a kirendelt ifjúságot, amint a lelátókról kellett fegyelmezetten szemlélni az alant elterülő futókörökön köröző futókat. A változatosság biztosítására, megadott jelre, felállva tapsikálni. Ha ezeken az emlékeken keresztül szűrve olvasom azt, hogy a „Fiatal Családosok Klubja azt szeretné”, amire a „vizes vb szervezői” „kérték fel őket”, akkor már csak egy valami kezd hiányozni a hírből. Az, hogy vajon kell-e eközben a képkirakást is gyakorolniuk?

Mert nehogy már az legyen, hogy „minél több óvodást és iskolás gyermeket bevonva” nem sikerül a megadott jelre kirakni a fej fölé emelt kartonlapocskákból a kedves vezető arcképét. Ugye? Ugye, hogy senki nem szeretné, ha ilyen csúfság esne? Mert hogy fog akkor, egy ilyen blamázs után, a mi kedves vezetőnk legközelebb a keleti kedves vezetők szeme elé kerülni? Naugye!

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése