A Magyarországon rendezett „Vizes VB”-nek titulált
világbajnokság körül valami nincs rendben. Egyre újabb költségei, és botrányai, kerülnek
napvilágra. A nyitóműsor sztárvendégsége a tartalék tartalékára szorítkozott az
idő előrehaladtával, és eközben a beharangozott 350 ezres látogatószámmal is
baj lehet. A híres magyar vendégbarátságot a külföldieknek Soros-plakátokkal
demonstráló kormányzati kampányról már szót sem ejtve.
Noha az utóbbi, különben, nagyjából leírja azt a
tudathasadt állapotot, amiben a kormányzat a világot látja. Vagy csak a
kormányfő? Mert azért Orbán is elfogadta annak idején a Soros indította
alapítvány pénzét. Arról meg valahogy nem szólnak a hírek, hogy azt, valamint
az azon végzett képzés alapján szerzett minden további forintot vissza akarná
fizetni. Holott ma már talán volna miből. Köszönhetően annak, hogy az Európai
Unióval nagyjából ugyanazt a taktikát folytatja. A pénz jöhet, de abba már ne
szóljanak bele, hogy melyik oligarchaver mennyit kap belőle. Holott alighanem
érdekes kimutatások születhetnének abból is. Legalább annyira, mint abból, hogy
a most költséghullámok alá temetődő VB tulajdonképpen kinek, és mennyit hozott végül
a konyhára. De ez majd a végelszámolásból talán kiderül. Úgy száz év múlva.
Addig itt vannak a napi hírek. Legutóbb az, hogy
kitalálták: a legjobb buli, ha gyermekek unatkoznak a különben üres lelátókon.
A gyermekek nevében ezt Fiatal Családosok Klubjának alapítója Király Nóra
nyilatkozta. S mielőtt felesleges vitaköröket futna bárki a témában: tudom,
hogy lehet motiváló a jelenlét egy világversenyen. Gyermekként nem is okvetlenül
okoz rossz szájízt a korrupció-gyanú, a szervezési pancserség, a világméretű
lebőgés. A motivációhoz azonban motiváló környezet kell. Az a hangulat, amikor
érezhető a verseny feszültsége, és a végén felröppennek a zászlók, taps és zene
szól. Akkor bizony elképzelhető, hogy megszületik az életre szóló elhatározás: „OTT
AKAROK LENNI A DOBOGÓ CSÚCSÁN!” Azonban, aki életébe betette a lábát egy ilyen
versenysorozatra, az azt is tudja: a győztes kihirdetéséig egy csomó unalmas
lépést kell végigszenvedni. A selejtező előfutamok sorát. Amelyek futószalagon
zajlanak, halál unalmasak, és a végén csak zömmel kipipálás és anyázás van. Ez legfeljebb
a lelki mazochistákat motiválja bármire.
A gyermekeket tehát hova lenne érdemes bevinni? A döntőkre.
Mikor rendezik ezeket? Zömmel főműsor-időben. Ezzel szemben hova szeretnék
bevinni gyermekeket? A közlemény szerint a délelőtti versenyszámokra. Amikor zömmel
az említett selejtezők zajlanak. Illetve az olyan versenyszámok, amelyek
látvány- és izgalom-értéke a csigák futóversenyével vetekszik. Legalább is
annak alapján, ahogy a közvetítések felrémlenek a korábbi világversenyek
emlékeiből. A gyermekként szerzett emlékekből egy egészen más kép rajzolódik
ki. Akkor is divat volt különben úttörőket kirendelni a különböző eseményekre.
Sporteseményekre is.
Még ma is emlékszem arra a határtalan „izgalomra” ami
magával ragadta a kirendelt ifjúságot, amint a lelátókról kellett
fegyelmezetten szemlélni az alant elterülő futókörökön köröző futókat. A
változatosság biztosítására, megadott jelre, felállva tapsikálni. Ha ezeken az
emlékeken keresztül szűrve olvasom azt, hogy a „Fiatal Családosok Klubja azt szeretné”, amire a „vizes vb szervezői” „kérték fel őket”, akkor már csak egy
valami kezd hiányozni a hírből. Az, hogy vajon kell-e eközben a képkirakást is
gyakorolniuk?
Mert nehogy már az legyen, hogy „minél több óvodást és iskolás gyermeket bevonva” nem sikerül a
megadott jelre kirakni a fej fölé emelt kartonlapocskákból a kedves vezető
arcképét. Ugye? Ugye, hogy senki nem szeretné, ha ilyen csúfság esne? Mert hogy
fog akkor, egy ilyen blamázs után, a mi kedves vezetőnk legközelebb a keleti
kedves vezetők szeme elé kerülni? Naugye!
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése