 |
Orbán Viktor hatalomszeretete közismert.
Talán ennek tudható be, hogy már a plágiumbotrányba dőlt köztársasági elnök távozásakor
szinte kegyként
jelentette be a kancellár-uralta nemzeti demokrácia, esetleg a királyság, kihirdetésének
elmaradását. Így az aligha lepett meg sokakat, hogy egy sajtóhír
szerint átmentené magát a köztársasági elnök helyére. Amit sietett
cáfolni a miniszterelnök, de...
De az ördög abban a kis részletben van, ami
a jelenlegi köztársasági elnököt a tényleges teljhatalomtól elválasztja. A magyar
köztársasági elnök posztján nyomorgó politikus ugyanis kétségtelenül egy gyenge
hatalommal rendelkező poszt birtokosa. Kezdettől fogva az. Göncz Árpád esetében
sem a definiált jogkör, hanem a személyesen kivívott tisztelet emelte olyan
magasságba a pozíció megítélését, ahonnan a jelek szerint csak lefele volt út.
Mondhatjuk azt is, hogy a köztársasági elnök posztjának tisztelete mára elérte
azt a szintet, amely a hatalmi hierarchiában betöltött szerepe. Sokkal inkább
reprezentatív szereppé, a nemzeti golyóstoll őrzőjének szerepévé vált. S Orbán
Viktornál ezt valószínűleg kevesen tudják jobban. Nem véletlenül tette ebbe a
posztba, parkoló pályára Áder Jánost, aki a kinevezésekor még akár belső
riválisa is lehetett volna
Orbán Viktornak. Azok az idők azonban elmúltak. Az évek új riválisokat
teremtek. Köztük a neofita seprűként indult Lázár Jánost, akiről jó ideje találgatják,
hogy mennyire lehet(ne) Orbán utóda.
Ha feltételezzük, hogy lehetne, és a minden
jelenlegi körmondat-nyilatkozat ellenére mégis megkötendő Fidesz-Jobbik
kiegyezés, netán koalíció megkötője is lehetne, akkor Orbán nem lehet a mai
értelembe vett köztársasági elnök. Abban a pozícióban, a jelenleg ismert
keretek között gyakorlatilag minden hatalmát elvesztené. Márpedig azt nincs az
az akkumulátor-töltő, amelyik korrigálni lenne képes. Innen nézve tehát az
orbáni cáfolat teljesen hihető, és érthető. Látszólag minden rendben van. Lázár
marad az árnyékkormány feje. Elég befolyással ahhoz, hogy csendben maradjon, de
elég kevés befolyással ahhoz, hogy előrébb lépjen. Holott az eddigi
megnyilvánulások alapján nem tartozik az ambíciókban szegény emberek közé.
Azonban, a jelenleg tapasztalható helyzet alapján van legalább egy markáns különbség
közte és Orbán Viktor között. A rongyrázási hajlam, például a vadászatok, a „majd
én megmutatom, hogy elutazok” tünetei alapján Lázár inkább a külsőségek embere.
Míg Orbán, noha felhasználja a külsőségeket, a populizmust, sokkal inkább a
tevőleges, és közvetlen hasznot hajtó, a másokon uralkodó hatalomba szerelmes.
Az említett orbáni cáfolat még innen értelmezve is hihető és elfogadható. A
külsőségekben gazdag köztársasági elnök posztját oda lehetne engedni Lázárnak,
míg a harácsparancsnok szerepében továbbra is Orbán Viktor tapsoltathatná meg
magát.
S most kanyarodjunk vissza ahhoz az írás eleje
felé emlegetett patáshoz. A köztársasági elnök, noha jelenleg gyenge, mégis az
ország egyfajta szimbóluma. Nekünk Áder jutott, de akkor is, Márpedig a
permanens szabadságharcos aligha engedné át ezt a posztot „csak úgy” Lázár Jánosnak.
Valószínűleg már sokszor megbánta a vezér, hogy nem szavaztatta meg anno a
prezidenciális rendszert. Ami persze nem jelenti azt, hogy ne kerülhetne rá
sor. Ebben az esetben egy valós hatalmi tényezővé tett, és egyben országos
szimbólumként is megmaradó köztársasági elnökről beszélhetnénk. Aki mellett,
noha külsőségeiben a kormányzat feje, de mégis gyenge a mindenkori
miniszterelnök. Bár, vadászni, reprezentálni attól még eljárhatna. Tegyük fel
tehát, hogy a mostani cáfolat a jelen helyzetnek szól. Miközben esetleg
gőzerővel zajlik az állam átrendezése. Egy akár királyi hatalommal bíró
országvezéri státusz kialakítása érdekében. Amely posztot, akár az illő fanyalgást
is mellőzve már alighanem hajlandó lenne betölteni Orbán Viktor is. Sőt!
Elsősorban ő.
A kiüresedett miniszterelnöki posztot pedig
miért ne hagyhatná meg az ezzel vazallussá tehető Lázárnak? Hacsak azért nem, mert
vezéri páholyból akarja majd végignézni, amint Rogán, Lázár és esetleg Kövér
vagy Vona kitekerik egymás nyakát a nagy akarhatnékban. A legközelebbi Orbán-imádatra
persze még lehet hogy nem érik meg kellően a helyzet ehhez. De a következőre akár
már koronázási szentmisévé is válhat, az Orbán Viktor születésnapján tartandó
hálaadó szentmise.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése