Egy világnap, amely alkalmából Orbán hallgatott

A világon megtartották a nemi intolerancia-ellenesség világnapját. Hivatalosan úgy hívják, hogy „Nemzetközi Homofóbia, Transzfóbia és Bifóbia Ellenes Nap”, de azért nagyjából mégis inkább arról van szó, hogy viseljük el a másikat azzal a nemiséggel, amilyennek érzi magát.

Az persze egy megint más kérdés, hogy ez szinte minden egyes emberi tulajdonságra igaz. S még csak azt sem mondhatnánk, hogy a nem identitásvállalást körbevevő elutasítottság egyedi. Ha figyelembe vesszük, hogy a történelemben hány embert hurcoltak meg a bőrszíne, a hajszíne, a lakhelye, a származása miatt, akkor a nemiség tényleg csak egy a sorban. S talán az sem egészen véletlen, hogy a rasszisták, az idegengyűlölők köreiből kerülnek ki az egyes emberek nemiségét, nemi viselkedését elítélők. Nem túl nagy hibalehetőséggel az is megkockáztató, hogy az egybites, egység-sugarú IQ-val megvert szélsőségesek alkotják mind a „cigányverők”, mind a „buziverők” derékhadát. Mert mi olyan kis ország vagyunk, hogy nekünk hibbant szélsőségesekből is csak egy tömegre telik. Még akkor is, ha tudjuk: egyes történelmi korszakokban a nemiség puszta létéért is öltek már. De legalább is lenéztek embereket. Vagy tartották másodrendű jószágnak. Alkalmasint talán ezek a korszakok visszhangoznak a nőverés, mint az urak sportjának besorolásába is. Elég, ha az ezzel kapcsolatos parlamenti vitanapok sorsára, vagy Balog József fideszes polgármester vak komondorára gondolunk.

De ez annyira messzire vezet, hogy nem is látszik ebbe az irányba elkalandozni. Még akkor sem, ha elég érdekes lenne megkutatni a hithű orbanisták viszonyát a például nemiséghez általában, a másik nemhez általában, és a homoszexualitáshoz. Kezdve azzal, hogy egyáltalán képesek-e megfogalmazni a saját viszonyukat mindezekhez. Előfordulhat ugyanis, hogy csatlakoznának az ezen témakörökből ismert felmérések korábbi alanyaihoz. Rávilágítva arra, hogy a saját nemiségük megélésének problémái vezetnek oda, ahol az indulatok, a komplexusok a másik viselkedésének megkifogásolásába földelődnek le. Azok az ellenőrző kérdések ugyanis sokszor még magánbeszélgetésekben is kerek szemű bambasághoz vezetnek, hogy: „rendben nem szereted, de mi gondot okoznak személy neked?” Érdemes ugyanis észrevenni, hogy a nagy nemiség-ellenzők többsége erre nem igazán tud válaszolni. Holott a fóbia, a gyűlölet, vagy pusztán az elutasítás elég személyes érzelemnek tűnik ahhoz, hogy a fenti kérdéssel elvárható lenne a megbirkózás.

Függetlenül attól, hogy egy-egy rendezvénnyel kapcsolatban természetesen lehetnek ellenérzések. Nekem is vannak. Visszaolvasható. Ez azonban szerintem igaz lehet egy adott rendezvényre, s annak akár egy adott felszólalójára is. De elég komoly stupiditási index kellene, azt hiszem, a totális általánosításra. Nem mintha nem lehetne a mindennapok politikai, és politikán kívüli kommunikációiban lépten-nyomon megszemlélni ezeket az általánosításokat. Talán ezért is bír, gesztusként, különös jelentőséggel az, hogy tíz követség is csatlakozott az Amnesty International Magyarország fotó-akciójához. Elitélve a nemi identitás vállalásával kapcsolatba hozható hátrányos megkülönböztetést. Ami akkor is jelentős, ha nem okvetlenül értünk egyet az akcióban közzétett egy-egy kép szövegével. Például, azzal, hogy a nemét kellene tisztelni bárkinek. Valószínűleg elegendő lenne mindenkiben az embert tisztelni.

A 2004 óta létező világnappal kapcsolatban, a politikai szereplőket szemlélve. azonban mégis lehet némi hiányérzetünk. 2014-ben a kormányzat részéről még született némi állásfoglalás a világnap alkalmából. Idén, a kormány honlapjain mintha a hallgatás lett volna az uralkodó. Ahogy a kormánypárt honlapja is hallgat. S mintha a miniszterelnök sem igazán nyilatkozott volna ezügyben. Holott megtehette volna. Még akkor is, ha pont annyira lett volna esetleg hiteles, mint a rasszizmus elleni fellépésekről szóló mantrái. Úgyhogy lehet, hogy mégis jobb, hogy hallgatott. Legalább nem kell belső válságot megélnie az egyik oldalon a szélsőségeseket felhasználó magánhatalmi törekvései, és a szélsőségesekkel esetleg szembe menő verbális megnyilatkozásai között. Így nyugodtan avathat hidat, mesélhet a Normafáról, és hajtogathatja a papírrepülőket is akár. Akár a konzultációs kérdőívekből. Beleélve magát abba, hogy a világ is pont olyan számára-kozmetikázott, mint az arcképe a levélen.

Andrew_s