2015. május 9., szombat

Kokó is elhagyta az orbáni naszádot

Forrás: 444.hu/
Régi megfigyelés az, hogy a hajó süllyedésének, megroggyanásának egyik legbiztosabb jele, hogy a bordázat finom neszeire érzékeny élőlények csendben, de biztosan távoznak. Annyira, hogy ez a népi bölcsességek egyikévé vált az évszázadok során. Képletesen is alkalmazott módon. Az egyes hatalmi, igazgatási, gazdasági szervezetek omlására vonatkoztatva.

A Fidesz esetében az elsők közt menekülő Tölgyessy Péter elindulása a damaszkuszi úton alighanem egyfajta rajtpisztolyként dörrent némelyek fejében. Mert alighanem kényelmesebb még időben alkalmazni a rugalmas elszakadás művészetét, mint utólag magyarázkodni. Állítván, hogy ott sem volt sosem. Figyelmeztetésként ott vannak az MSZMP egykori káderei. S az a görcsölés, amellyel próbálják feledtetni, hogy nem csak a spenótnak nem álltak ellen, de még az óvóbácsiról is lenyalták a szmötyit. A másodhasznosításút is. Csontig. Esetleg lengőbordáig. Orbán Viktor elsüllyedését sejteti az öröklési találgatásokon kívül az is, hogy egyre többen, egyre bátrabban szólnak be. Azok közül is, akiknek első erőfeszítése alighanem a nyelv kihúzása a fenekéből annyira, hogy meg tudjanak szólalni. Az említett egykori SZDSZ-es parafakorong csak az első ellebegő hívek egyike lehetett. Aki megadta az említett jelet: köpönyeget fordíts.

Még akkor is, ha a pillanatnyi elfordulások még óvatosak. Még látható a visszavonulási útvonal biztosításának az igénye. Ahogy a korábban mindenféle eseményen az orbáni slepphez tartozó Tőkés László is csak az értetlenségének adott hangot. Igaz, abban az értelemben, hogy Orbán Viktor nemzetpolitikáját nem érti. Felróva a vezérnek, hogy kit támogatott és kit nem a romániai választásokkal kapcsolatban. Mely bírálatban nyilván az is súlyt kapott a püspöknél, hogy nem azt, akit ő gondolt támogatandónak. De a bírálatban természetesen ott van a visszavonulás lehetősége. Elvégre, ha Orbán és a Fidesz konszolidálja a hatalmát, akkor majd csak meg fogja érteni Tőkés is a nemzetpolitikáját. Ha pedig véletlenül a Jobbikkal fog koalícióra lépni a Fidesz, akkor Tőkés még mindig elmehet támogatásáért egyházának a Horthy-fétist avató lelkészéhez. Megmagyarázva, hogy azért nem értette Orbánt mert az nem volt elég szélsőjobbos.

De a hazai médiában mégsem Tőkés László, akinek a köpönyeg-lebbentését a nagyobb visszhang kísérte. Egy, a Fidesz környékén annak idején felbukkant bokszoló is úgy gondolta, hogy ideje elmagyarázni a hülyéknek: ő aztán sosem volt fideszes. Kovács „Kokó” István ezt a Hír TV-ben gondolta szétkürtölni. Ez pedig alapvetően vérciki. Sokkal cikibb, mint akár Tölgyessy, akár Tőkés esetében. Kokó ugyanis sikeres sportember volt. S mint ilyen sokaknak, és pártfüggetlenül, példakép, A sport a közképben mégis csak a tisztességről, a tisztességes versenyről, az őszinte teljesítményekről, és általában az önmeghatározottságról szól. De legalább is erről, ezekről kellene szólni. Valamint a gerincről. A sportolókat tehát körbeveszi egyfajta nimbusz. Még akkor is, ha sok botrányhőssé lett sportoló próbálja ezt rombolni. Nem véletlen tehát, hogy a politikusok is szeretnének ebből olykor részesülni. Ahogy a sportoló, mintegy másodállásban, ember is. Nyugodtan meg lehet a maga párt-kötődése, személyes meggyőződése.

Így lehet, hogy annak idején sokan meglepődtek azon, amikor némelyikük elköteleződött egyes politikusok mellett, de a közélet láthatóan napirendre tért felettük. Még azt követően is, hogy annak idején az elhíresült, „kétmilliós” röpgyűlésen, a Kossuth téren segítettek Orbán Viktornak, hogy hatalmon levő politikusként ünnepeltethesse magát. Márpedig a sportolók közül, ott és akkor, Kovács „Kokó” István is ott állt. A Fideszt támogatva. A részleges, de a Fidesz mellett nyilvánvalóan tapsoló tribün-névsor az MNO akkori írása szerint:
„Számos neves közéleti személyiség, olimpiai bajnok, zenész, színész vett rész a Kossuth téri nagygyűlésen. Mások mellett Bessenyei Péter, Bánffy György, Balázs Péter, Buzánszky Jenő, Csapó Gábor, Cseke Péter, Cseh Tamás, Csukás István, Egerszegi Krisztina, Fábry Sándor, az Edda együttes tagjai, Grosics Gyula, Güttler Károly, Gyarmati Dezső, Gyurkovics Tibor, Homonyik Sándor, Kerényi Imre, Kóbor János, Kovács Kokó István, Kovács Ákos, Kovács P. József, Makovecz Imre, Melocco Miklós, Mészöly Kálmán, Nemcsák Károly, Pitti Katalin, Reviczky Gábor, Sasvári Sándor, Schmidt Pál, Szabad György, Szandi, Usztics Mátyás és Varga Miklós.”

Kokó sem utoljára ott mutatkozott Orbán Viktor társaságában. Azt mondani tehát, hogy „ő aztán soha”, igazán sportemberhez méltatlan gesztus. Mondhatta volna azt, hogy megvezették, kiábrándult, csalódott. Talán még el is hinné a többség. Míg ez a megoldás igazi kiütést mért Kokó egykori múltjára. Kár volt érte.

Miközben persze olvasgatjuk majd a későbbi híreket. A damaszkuszi úton megnövekedő rágcsálóforgalom jelzéseként valószínűleg még jó pár hirtelen megvilágosodott orbanista fog jelentkezni. Azzal, hogy ő sem volt ott. S különben is, a másik vonalon beszélt vidékről, amikor a jelen Fidesz-vezérrel fényképezték. A végén pedig, a selfie-k mintájára, majd elkezdődhet az önkiretusálások kora. Az embereké, akik ott sem voltak. A saját bevallásuk szerint.

Andrew_s

1 megjegyzés:

  1. "Még akkor is, ha a pillanatnyi elfordulások még óvatosak. Még látható a visszavonulási útvonal biztosításának az igénye. Ahogy a korábban mindenféle eseményen az orbáni slepphez tartozó Tőkés László is csak az értetlenségének adott hangot. Igaz, abban az értelemben, hogy Orbán Viktor nemzetpolitikáját nem érti."
    *.*
    Szóval Tőkés László nem érti Orbán Viktor nemzetpolitikáját. Nincs egyedül ebben a kérdésben Tőkés László: én sem értem.....

    VálaszTörlés

Comments on Facebook