2015. május 22., péntek

Isten gépei: Embertől Omegáig

Aki a kortárs magyar sci-fit szeretné egy kurtán-furcsán induló regény képében megismerni, annak bátran ajánlható az „Isten gépei” című könyv. Brandon Hackett, azaz Markovics Botond által írva. Mintegy öt évvel a megjelenés után valószínűleg nehéz olyat írni, amit más ne írt volna le a könyvről. Ez ellen a legjobb védekezés az, hogy nem olvastam el a kritikákat.

Talán önfejűségből. Mert a fenti megjegyzés egyáltalán nem valami fellengzős kiszólás. A könyv kérem úgy indul, hogy alapvetően elég rémesnek tűnik. Még az ötvenedik oldal előtt erőssé vált a kísértés, hogy megnézzem azokat a kritikákat. Hátha segítenek erőt meríteni a folytatáshoz. Bizodalmat keltve, hogy majd csak lesz valami. Nos. Nem néztem utána, viszont letettem kicsit a könyvet. S ez igen hasznosnak bizonyult. Már eltekintve attól, hogy a szerzőnek valami tévképzete lehet a tizenévesek kényszer-trágár szóhasználatot illetően, Nem azért, mert a rózsás ajkú tinik tömegeinek létében hinnék. Aztán persze a genetikai eltervezettségek korának egy alternatív világgá megugrott Földön lehet a szerző világának egyik mellékhatása is az említett szóhasználat. Mert egyébként a bevezető oldalak alapján nagyjából ebben maradhattunk. Egy genetikailag átkutyult tini-lány szemén, keresztül szemlélődő narrátor meséli el a történetet. Azt, hogy mi a helyzet az időnként gyilkos flerekkel támadó vörös törpe mellé keveredett Földön. S milyen lehet egy állandó belső megfigyelőeszközzel felszerelt, minden életpillanatában, és minden érzéseivel, naplózottan megfigyelt GMH (genetikailag módosított humán) emberpalánta gyermekkora, illetve élete.

A narrátorral, aki szintén nem tűnik hétköznapi embernek (hogy mennyire nem az, később megtudjuk a könyvben), végső soron az ő, Szófia naplóállományát bújva ismerkedünk meg. Majdnem olyan szenvtelenül lapozva bele az akkor még diáklány életébe, mint ahogy egy Megfigyelő tenné Asimov híres regényében, a Halhatatlanság halálában. A leányzóról kiderül, hogy Budapesten él, és a regény lapjain elkezdenek visszaköszönni a magyar főváros nevezetesebb pontjai is. Mellesleg leírva az ázsiai menekültekkel felduzzadó lakosságot, és a technika-ellenesek tüntetését is. Szeretném itt ismét kiemelni, hogy a könyv nem napjainkban íródott, hanem öt évvel ezelőtt, 2008-ban jelent meg. Tehát szó nincs arról, hogy a napjainkban tapasztalható politikai történésekre lenne válasz. Amitől, persze még bizonyulhatnak az anti-utópisztikus vonások látnokiaknak. Még akkor is, ha ehhez nem kell a Föld nevű bolygó-klónt áthelyezni a téridőben. Mert azért persze az is kiderül már a narrátor korai monologizálásai közepette is, hogy szinte egészen biztosan különböző helyekre keveredett alternatív Földek vannak a galaxisban. Ráadásul ugyanazokkal a kiindulási szereplőgárdával, de különböző utakat járva.

Forrás: tudnodkell.info
Egyébként ezen a téren a szerző tehetségét minősíti, és felfele, hogy még a századik oldal előtt „végigszemlélhetünk” egy értekezletet a Szingularitás Intézetben. Ja, nem ez a tehetség záloga, mert értekezletről írni az nem kell. De ennek során megismerhetjük mindazokat a technológiai alapokat, elemi kockákat, amelyek alapjában véve már itt sejthető magyarázattal szolgálnak. Kulcstechnológiaként megemlítésre kerül ugyanis a programozott anyag-átalakítás, amikor egy fakocka fémgolyóként végzi, az önfejlesztő mesterséges intelligenciával rendelkező „szuperlények”, akiket itt omegáknak hívnak, és a már említett genetikai manipuláció, melynek hatására egyáltalán esélye lehet az embereknek lépést tartani a világgal. S mégis, alapvetően a könyv végére kerülnek még ezek a kis kockák is legalább nagyjából a helyükre. Addig sok ponton az olvasó fantáziájára is van bízva, hogy mit kezd a puzzle lassan adogatott elemeivel. Valamint azzal a gondolattal is, hogy mi vajon az emberi „mivoltság”, és lehet-e, érdemes-e azzal szakítani? S itt ismét szeretném jelezni. Érdemes olykor letenni a könyvet, és egyfajta saját alternatívákat is végiggondolni. Amíg az omegák, akik talán nem is véletlenül kapták a terminátor-betűt, hagyják.

Nem, nem megyek végig olvasónapló szerűen a könyvön. Mindenki küzdjön meg vele maga. Az első harmad után felpörögnek az események, és a szereplők annyira, hogy nem is igazi küzdelem. De azért is kár lenne végigmenni a könyvön itt, mert az a törekvés csak pártolandó, ami a sorok mögé, a történések közé látni serkent. Vagy a történések mögé és a sorok közé? Ezt is döntse el mindenki maga. Aztán választ adhat magának arra is, hogy tetszik-e a könyv? Azért érdemes talán emlékeztetni arra, hogy valamikor régen a sci-fi egyik fő erényének tartották azt, amire ez a könyv szinte biztosan serkent. Kinyitni a szellemi ajtókat és kapukat olyan irányokba is, amelyek felé csak nagyon csikorgósan indulnak el a kerekek.

Isten gépei
Markovics Botond (Brandon Hackett)
Galaktika Fantasztikus Könyvek
ISBN: 9789639828209
Kiadás éve: 2008

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook