2015. május 6., szerda

Orbán még 2006-ban, Gyurcsánynál tart

1990-ben voltak valami választások Magyarországon. Most hirtelen tekintsünk el azoktól a körülményektől, melyek megelőzték ezt a választást. Ahogy attól is, hogy egy olyan kerekasztal készítette elő, mellyel kapcsolatban legalább annyi kérdés merült fel az évek során, amelyet megválaszoltak a politikusok. Az azonban kétségtelen, hogy érdemes megemlékezni arról a korszakról.

Erre a következtetésre juthatott a vezérkar is, mert az erre emlékező konferencia színhelyeként igen exkluzív konferenciatermet jelöltek ki. A Parlament Felsőházi termét. Talán bízva abban, hogy a sámángyűlésnek is helyet biztosító épület, amely annyi marhaságot meghallgatott már, ettől a konferenciától sem fog összedőlni. Még akkor sem, ha a szervezők közt üdvözölhetjük a rasszista idegenrendészeti tömeggyilkosságok védnökének intézetét, a Veritas Történetkutató Intézet is. Mely intézet nyitóoldalán konferencia beharangozóját különben a „Sportemberek a fronton – sport a hátországban” cím alatt olvashatjuk. Talán nem is annyira véletlenül, mert a választási emlékülés egyik főszónoka nem más, mint a hazai stadionépítési mozgalom kormányzati főszónoka. Orbán Viktor miniszterelnök. A történészek, illetve Boross Péter mellett. S alig lennék meglepve, ha a felszólaló történészek számára egy téma tilalmasnak lenne jelölve.

Nevezetesen az, hogy az ellenzékinak állított, de inkább Pozsgay keze nyomán megszületett kerekasztal-tárgyalások során, és még jó darabig Orbán Viktor, illetve a Fidesz még igencsak liberálisnak állította be magát. S szó nem volt arról, hogy konzervatív, vallási alapon szervezett, álszekularizált országot szeretne berendezni az itt lakóknak. Feudális hűbérrendszerrel, és államilag biztosított, törvényileg garantált baksissal a haveroknak. No meg alamizsnával a népnek. Azért persze van ennek függvényében is valami pikáns abban, hogy „Orbán Viktor szerint azonban ma van elegendő felhatalmazásuk, erejük ahhoz, hogy valóra váltsák a polgári Magyarország programját”. Ugyanis vagy akkor, vagy most nem fejtegette le az igazság minden rétegét történelmi hűség érdekében. Habár az is elképzelhető, hogy se most, sem akkor nem tette. Mert az igazság másutt van. Mindig ott, ahol az alapvetően felelősségpánikos, és egyedül a hatalom megszerzését célnak látó személyiség látni akarja. Mint az a gyermek, akinek az éppen frissen kitalált valóságverzió az abszolút igazság. Csak ugyebár egy miniszterelnöknek érdemes előbb felnőni. Legalább a feladathoz.

Arról, hogy kormányfő polgári Magyarország 25 éve megálmodott berendezését nevezte a következő három év tétjének és feladatának egy másik ország-korszak juthat eszünkbe. Az a jó néhány évtized, amikor folyamatosan rakták le a szocializmus alapjait, és minden egyes tervidőszakban elmesélték, hogy a következő végére már akkora lesz a szocializmus, mint ide a Tűzföld. Talán csak a véletlen okozta áthallás, hogy annak idején is emlegettek három éves terveket. Az ötéves tervek mellett. De, szinte „természetesen” erről az áthallásról nem tett említést. Holott egykori KISZ-funkcionáriusként akár hallhatott is a terv-időszakokról. Mert azért érdemes a nagy polgárias, vagy nagypolgárias, komplexusok közepette nem elfelejteni, hogy az egy pártra jutó „komcsik” aránya a Fidesz-KDNP komplexben semmivel nem kisebb, mint az ellenzékben. De az sem kizárt, hogy nagyobb. Már akkor, ha a jelenleg a hatalom arcait nézzük. A főkomcsizó főházmesterrel, Kövér Lászlóval az élen.

Abban a kijelentésben azonban lehet valami, hogy 2010-re a többség a rendszerváltás vesztesének érezte már magát. A mindennapokra körbetekintve azonban ez nyugodtan extrapolálható azzal, hogy: „s ez napjainkra semmit nem változott, csak súlyosbodott”. A vesztességeket, egy szűk, a saját túlélését a gazdasági szférákon keresztül is bebiztosító hatalmi oligarchián kívül ugyanis mindenki a bőrén érezheti. Amikor közrabszolgaként kénytelen túlélni a mindennapokat, amikor a családtagjai az ország elhagyására kényszerülnek, amikor a gyermekei oktatását a szétverten központosított szellemi esztergapad (nem) látja el, amikor Audiból kiszállva osztanak malacot a kormányzati segédlettel is elszegényített embereknek. Az utóbbit különben Hegedüs Zsuzsa miniszterelnöki főtanácsadó, az általa vezetett Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány nevében hajtotta végre. Mely alapítványi név nem véletlen. A nagy vesztesek a gyermekek, akik éhezése pusztán rossz szokás a KDNP egyik főbivalya szerint.

A veszteség-jelentés tehát, teljesen igaz. Csak éppen nem enyhült, hanem súlyosbodott az utóbbi években. Nem is csak annyiban, hogy kevesebb jut az anyagiakból. Az sokkal inkább megalázó, hogy az orbáni propagandagépezett pontosan azt a gyakorlatot folytatja, ami mindennél jobban leleplezi a hatalom valós természetét. Ahogy Észak-Koreában, vagy annak idején Romániában, úgy Orbániában is heves és kiparancsolt tömegektől elvárt a taps mindehhez. Ha nem megy, akkor ünnepségre kivezényelni szándékozott iskolásokkal. Az utóbbi időben az óvodától újjáélesztett kultusz-neveléssel. Bűnbakkeresésekkel, és bűnbakképzéssel. Megtalálva minden bajok okát a szegényekben, a külföldiekben, a bevándorlókban, vagy éppen a kivándorlókban. Esetleg a belföldiekben, ha azok nem tapsolnak elég hangosan. Az utóbbi kategóriába tartozik alighanem az, hogy ismét előkerült az őszödi beszéd témája.

Amiről azért érdemes tudni, hogy nem manapság, hanem közel kilenc éve hangzott el. Ha tehát a regnáló miniszterelnök még ebben bármi olyan témát lát, ami mintegy legitimálja a cselekedeteit, kiszólásait, akkor nagy baj van. Olyan, amiről leginkább talán az orvosi kamara egyes tagjai tudhatnának érdemben szólni. Ha mernek. Bár az országgal, s mindannyiunkkal is. Hogy hagyja, hogy hagyjuk.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook