Beer Miklós bála-háza védelmében

Forrás: Lakáskultúra online

Jó pár éve elég nagy vihart kavart, amikor az egyházak gyakorlatilag alanyi jogon kaptak ingatlanokat. Egyesek szerint „vissza”, míg mások szerint csak úgy, és elég kiváltság-orientáltan. Talán ez az emlék söpört át azokon a hír, akik szerint rémes és borzasztó, ha az egyház állami földeket venne bérbe. S még rémesebb, hogy a rászorultak egy részének szalmabála-házakkal oldaná meg a lakhatását.

Az ötlettel Beer Miklós váci katolikus püspök állt elő. Felvetvén, hogy a munkanélküliség csökkentésére az államtól bérelne földeket, és ezeken olyan intenzív termesztéstechnológiájú növényeket termesztenének, mint paradicsom, a paprikát, a hüvelyesek, a dinnye, illetve a gyógy- és fűszernövények. Egy mezőgazdasági múlttal rendelkező országban ez tényleg nagyon rémes ötletnek tűnhet egyeseknek. A magam részéről csak akkor ítélném el a kezdeményezést, ha kiderülne: a védett természeti értékek rovására történne meg a földek bérbe adása, és művelésbe fogása. Az sem tenne ugyanakkor elégedetté, ha az derülne ki a végén: közmunkára kényszerített embereket dolgoztatnának jobbágy-rabszolgaként. Az eredeti hír azonban nem erről szól, és jelenleg legfeljebb az eddigi kormányzati gyakorlatok tehetik a várakozást szkeptikussá. Amitől még eléggé etika-surolónak egy olyan címmel kommentálni a hírt, hogy „Szalmaházakba költöztetné és földjein dolgoztatná a szegényeket az egyház”  Mert bérelt földekről lévén szó, nem az egyház földjein dolgoznának az érintettek. S persze mindenkit el kell akkor ítélni, aki bérmunkást alkalmaz. Elvégre többségük a munkáltatónál szegényebb, és dolgoztatva vannak. De akkor, a 444.hu-nak a fenti címre futja, hát ne vitassuk el tőlük ezt a jogot.

Inkább figyelmezzünk egy kicsinyt azokra a szalmaházakra. Amelyek nem azonosak az egykori béresek esővédő fűkunyhóival. Az eredeti hírben ezekről a tervezett házakról azt olvassuk ugyanis, hogy a tervezett szalmaházak: „szalmabálákból készült, kívül-belül agyagvakolattal burkolt épületek, amelynek mechanikai stabilitását favázszerkezet biztosítja”. Ez a megfogalmazás az egyik szakportálról látszik kimásoltnak lenni. Ahol különben azt is olvashatjuk, hogy a megfelelő technológiával épült bála-házak sem tűzvédelmi, sem élettartambeli hátrányban nincsenek a hagyományos házakkal szemben. A kellemetlen társbérlők ellen is lehet védekezni. Ahogy annak idején is megoldották a vályog- és patics-házak esetében.

Mely utóbbiak kétségtelenül nem a felső tízezer lakóépületeire voltak jellemzők a történelemben. De azért generációknak adtak otthont az évszázadok, évezredek során. S csak remélni merem, hogy a tákosi, paticsfalú műemléktemplom nem vívja ki a bála-építéskezést ellenzők haragját. Bár lehet, hogy csak azért nem, mert az mégsem szalmabála, hanem vesszőfonat. De, mint emlegettem, szintén nem a gazdagok építkezési módja volt annak idején. Ami nem állítható biztosan a bála-házak jelenére, noha szintén nem új keletű építészeti forma. Mert a felépítésük költségei nem sokban maradnak el a hagyományos épületektől. Az előnyük, az olcsó alapanyagtól eltekintve, nem is az építkezésnél, hanem utána nyilvánul meg. Az alapanyag kétségtelenül környezetbarát. Meszelés esetén a festés is. Ugyanakkor a fenntartás, a lakhatás energia-költsége alatta marad a hagyományos házakénak. Illetve ugyanazt az energiahatékonyságot jóval alacsonyabb befektetéssel lehet elérni.

Egyébként a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen mind szakdolgozat, mind PhD-dolgozat készült a szalmabála-épületekkel kapcsolatban. S egyik alapján sem az a következtetés vonható le, hogy ez valami megvetendő építészeti megoldás lenne. Miközben hamarosan konferenciát is rendez a a szalam és építészet kapcsolatáról a Magyar Szalmaépítők Egyesülete Így kicsit kevésbé érthető az az indulat, ami Beer Miklós ötletét fogadta néhány esetben. Még azt sem vitatva el, hogy a megvalósítás során előbújhatnak kis ördögfiókák a részletekből. De a jelenleg ismert adatok alapján nagyon úgy tűnik, hogy a különben indulatos elítélést beharangozó azon cím, hogy „Lakjon szalmakunyhóban a váci püspök” inkább jutalom lehet. De büntetés semmiképpen.

S még azt sem állítom, hogy az egyházat nem érheti ezer dolog miatt kritika. Azt sem hiszem, hogy mindig, és mindenkor az etika és morál csúcsát képviselő szervezet. De talán érdemesebb akkor kritikát fogalmazni meg egy-egy kezdeményezés kapcsán, ha a begyűjtött információk alapján az indokolt. Akkor viszont meg is kell fogalmazni, hogy a némaság ne váljon cinkossággá. De csak akkor.

Andrew_s