2016. május 15., vasárnap

S akkor jött Szigetvári?

Forrás: ATV
Az alaphír nem túl friss. Már amennyiben a Németh Szilárd vs. Szigetvári Viktor „vitára” gondolunk az ATV-ben. A reakciók már frissebbek. Holott az egésznek volt valami sajátos koreográfiája. Aki tehát még nem tette, hallgassa meg még egyszer az interneten keringő felvételt.

Annak alapján világosnak tűnik, hogy szinte előre megbeszélve is nehezen lehetett volna „jobbat” produkálni. Németh Szilárd mindjárt az elején elkezdte az idegen érdekeket képviselő ellenzék mantráját. Ami sok szempontból a Fidesz hivatalos retorikájából is kilóg egy kicsit. Ha ugyanis emlékszünk, akkor ugyan bajnaigárdáztak, és álciviliztek sokat, de az idegen érdekek képviselete, netán Soros támogatása általában a civil mozgalmak kapcsán szokott előkerülni. Ennek alapján vagy új mag-retorikai fordulat várható a Fideszben, vagy esetleg Németh Szilárd vétette el a lépést. Az utóbbi sem lenne nagy csoda, mert a Fidesz politikusa eddig is számos jelét adta már végtelen memóriájának, helyzetértékelő képességének, és az ő hatalmas eszének. Nem hiába bíztak rá eddig is rendre olyan szerepeket, ahol csak vakon és süketen, monológokat kellett előadni. Gondolhatunk itt akár rezsibiztosi fellépéseire is.

Ugyanakkor a Fidesz retorikai váltása sem kizárt. Egyrészt mert már kezelte az ellenzéket „idegenszívűekként”. De azért sem kizárt, mert elérkezettnek láthatják az időt arra, hogy a menekültválsággal kellően előkészített terepen elkezdjék idegenezni az ellenzéküket. Ami a történelem tanúsága alapján vezetett már az ellenzékkel való tömeges, pogromoktól sem mentes leszámolásokhoz. Legfeljebb kölcsönkérnek pár gárdát az abban érdekelt politikai partnerektől. Ha pedig már úgyis kéznél vannak, akkor igazán beleférhet egy kis antiszemita kiruccanás is a jobboldali végekre. Különösen, mert a kormányzat nem egy esetben adta burkolt jelét annak, hogy kevés kifogással élne, ha ezt dobná a gép. Elég arra emlékezni, hogy Orbán Viktor távolmaradt arról az antifasiszta nagygyűlésről, amelyen Rogán már majdnem emberként szerepelt. Hogy aztán egy évvel ezelőtt elmondjon egy elég kétfenekű beszédet egy zsidó temetőben. Miközben dübörög a Szakály-osztályú puhatestűek támogatta neohorthysta restauráció is.

Ugyanakkor kétségtelen, hogy Németh Szilárd, talán mert még nem volt rá elég ideje nem zsidózott a műsorban. Az előtt egészen biztosan nem, hogy Szigetvári ezt számon kérte rajta. Így sajátos módon egy pillanatra felcserélődni látszottak a szerepek. Szigetvári volt kifejezetten tapló, és Németh Szilárd játszhatta el a sértett úriembert. Márpedig ilyen hibát tapasztalt politikus nem követ el, ha van egy csepp esze. Így vagy az Együtt politikusának ment el a józan esze a műsorban, vagy egy előre kiszámított forgatókönyv mentén lezajlott szópárbajt láthattunk. Az ugyanis világos volt, hogy Németh Szilárdot nem hagyják ilyen körülmények között szóhoz jutni. Holott akár el is szólhatta volna magát. Korántsem feledkezve meg Sorosról, a bankárokról, az illuminátusokról, és a chemtrail-szórókról sem. Talán. Ellenben esetleg elmondhatott volna mást is. Nem először szólva el magát esetleg a nagy tolongásban. Így egyet lehet érteni azzal: talán elég lett volna hagyni. Beszélni.

Szigetvári valamiért nem hagyta. Ez még akkor is igaz, ha valaki talán az amerikai elnöki viták stílusát ajánlotta neki a műsor előtt. Azoknak azonban hagyománya, és rendszerint komoly előjátéka van. Az agresszív szócsatákkal nem nyitni, hanem zárni szokták a műsort. Amelyről mindenki tudja: olyan, mint a profi bokszolók felvezető üvöltözései. Amennyiben nem ott dől el többnyire a választások sorsa. Az ATV-ben előadott műsor tehát sokkal inkább valami végének tűnt, semmint az elejének. Sokkal inkább olyan képzetet keltő, mint amikor egy már megkezdett „beszélgetés” végjátéka zajlik le. Ahol az egyik fél már elmondta az unalomig ismert mantráját, és a másik már csak fáradtan feszegeti a maga kérdéseit. Ez persze lehetne a véletlen műve. De annyiban nem az, hogy a sokszor kiragadott részlet valóban egy hosszabb beszélgetés végjátéka volt. Azonban, még ebben a helyzetben is lehet rendhagyó, ha a helyzetet látszólag menteni akaró műsorvezető azt mondja, amivel végül megpróbálta a kínos helyzet élét tompítani.

Azzal ugyanis semmi gond, hogy ilyenkor reklámot kezdenek sugározni ezerrel. Azonban az első mondat valahogy úgy hangzik, hogy a műsorra szán időnek már egyébként is vége. Amiből világos az a mellékkörülmény, hogy mindkét fél teátrális befejezést tartott. Németh Szilárd pontosan tudhatta, hogy másodperceket kell kibekkelnie, és Szigetvári is pontosan tudhatta, hogy nem kell valós válaszra számítania. Nyugodtan előadhatja az agresszív kismalac magánszámát. Nem kell komoly reakciókra számítani. Miközben mindketten hozhatják a pártjuk tömegbázisának szánt képet, és alapjában véve nem történik semmi. S kár lenne megfeledkezni a műsorvezetőről is, aki az utolsó másodpercek előtt kellően „végszavazta” azt a témát, amelynek megvitatása akár napokat venne igénybe. S pont ez a végszavazás az, ami miatt aligha a politikusok helyzetfelismerő képessége, a spontán helyzetek való találékony reakciók adják a helyzet kulcsát.

Természetesen továbbra sem kizárt, hogy mindez a véletlen műve. De amennyiben mégsem, akkor igen komoly kommunikációs tehetséggel hajtotta végre a feladatát a forgatókönyv összeállítója.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook