2016. május 30., hétfő

Iskolai ISIS-játék

Előre bocsátom, hogy tudom: a gyermekek játékai olykor kegyetlenek. Negyven éve is azok voltak olykor. Azt is tudom, hogy ezek a „játékok” olykor egyfajta beavatási rítussal járnak. Nem véletlenül rühelltem a kötelező katonaságot, és tartottam egyfajta szociológiai szennyezésnek azokat a tiszteket, illetve az iskolákban a tanárokat. akik szemet hunytak az ilyen játékok felett.

Ez arról jutott eszembe, hogy az Origo híre szerint ISIS-kivégzősdit játszottak egy autista gyermek kárára. Nem a tanárok, hanem 13 éves társai. Amiből első olvasatra az látszik, hogy a gyermekekre hatással vannak azok a hírek, melyek szemléletesen adnak számot a vallási fanatikusok barbárságáról. Mely fanatikus barbárság nem vallás, illetve hit-függő. A haláltáborok, illetve az azóta is előforduló fogolytáborok még élő lakói alighanem tanúsíthatják ezt. De most nem ezen szeretnék polemizálni. Egyelőre. Inkább azon, hogy a napi hírek visszacsapódása nyilvánvalóan csak az egyik, korántsem egyetlen olvasata az ügynek. Van ugyanis a történéseknek egy olyan vetülete, amely az áldozat felől közeledik a történtekhez. Szándékosan kikerülve annak taglalását, hogy mennyire volt megalapozott egy autista gyermek másokkal közös iskolába járatása. Azért kerülöm ezt a csapdát ki, mert feltételezem: a gyermek sorsáért felelős szakértők, és a szülők felelősséggel döntöttek úgy, ahogy döntöttek. A hiba alighanem az iskola ismeretének hiányaként került a fogaskerekek közé.

Mert az is nyilvánvaló: az ismerten autista gyermek fokozott figyelmet igényelt volna. Nyilván nem egyfajta erőszakolt, az állapotában frusztráló tolakodást, de egy külső, ha tetszik távoli figyelmet mindenképpen. Ez valószínűleg megelőzte volna az említett kivégzősdit. Ahelyett, hogy hónapokkal a történtek után gondolkodjunk el a történések adott folyásán. Amiben az egyik pozitívum, hogy vér folyása felett nem kell töprengenünk. De ez erősen kérdés, hogy mennyiben múlt azokon a tanárokon, akik a jelek szerint engedték az iskolai megalázást kiteljesedni. Ami talán azért sem keltet nagy visszatetszést, mert az igazgató büntetése hasonló volt. Amennyiben a történtek kiderülése után hasonló módon járt el az ISIS-t játszó hülyegyerekekkel. A tanári kar, illetve legalábbis a kar hangadói által támogatva. Amire abból lehet következtetni, hogy az igazgató, aligha indokolatlan, leváltását követően a tanárok kiálltak mellette.

Ezzel különben világosan tudtára adták a világnak, hogy hajlamosak a tett helyet az embert elítélni. A megalázás ugyanis mindig a személyiséget és nem tettet támadja. Jól tudták ezt azok a vallatótisztek, akik megalázással törték derékba a személyiséget. Nem véletlen az, hogy jobb pedagógusképző-helyeken igyekeznek hangsúlyozni a fogalmazási és hatásbeli különbséget a „hülye vagy”, valamint a „hülyeséget csinálsz” szófordulatok között. Az adott iskola általánosságban tehát nem biztos, hogy dúskál a kompetens tanárokban. Az a gesztus tehát, hogy az eset nyomán az igazgató ott maradt tanárként voltaképpen indifferens. Akár még jó ötletnek is bizonyulhat. Így legalább egy kupacban marad a vele egyet értő, a gyermekek megalázásában egy húron pendülő kollegáival. S ezen az sem sokat változtat, hogy az említett hír szerint az érintett csemeték egyike sem jár már az érintett iskolába. Ahol, Mendrey László (PDSZ) szerint nem történt fegyelmi vétség. Bár a viszontmegalázást, mint büntetést azért elítélte.

A hírek nem szólnak arról, hogy a PDSZ elnöke felvette volna az érintett pedagógusok tanári alkalmasságát. Holott aligha lenne ez a kérdés megkerülhető. Akkor, ha a tanárok alkalmasságának kérdését nem kezelnék a pedagógusok szervezetei valami pánikkeltő ráolvasás gyanánt. Persze mondható, hogy egyszeri Mórickaként mindenről a tanáralkalmasság kérdése jut az eszembe. Lehet is benne valami. De sokkal kevésbé lenne ez égető kérdés, ha megnyugtató válaszok születnének a kérdés szervezeti megkerülése helyett. Akkor talán nem azon kellene, talán a jéghegy csúcsaként, elgondolkodni, hogy miért lehet egy iskolai közösség számára alapjaiban elfogadható egy gyermekmegalázó procedúra.

Andrew_s

5 megjegyzés:

  1. Mottó: "Neked írták - rólad szól - a te könyved a "Sirály"
    *
    William Golding: "A legyek Ura"
    *
    De a mi irodalmunkban is találunk rá példát:
    *
    Csáth Géza: "A kis Emma"
    *
    És most ez a történet....

    VálaszTörlés
  2. Ja és még egy történet:
    http://www.origo.hu/itthon/20140109-riport-a-szekesfehervaron-ongyilkossagot-megkiserlo-diak-torteneterol.html

    VálaszTörlés
  3. Hm. És az igazgatót leváltották.
    *
    Miért? Mert megtanított valamit a két sihedernek, hogy mit érezhetett a másik fiú zsákkal a fején? Hogy mit érezhet az, akinek így akarják levágni a fejét?
    *
    „Empatizálni annyit jelent, mint látni a másik ember szemével, hallani a másik ember fülével és érezni a másik szíve szerint”.
    *
    Nem én találtam ky! Azt hiszem Alfred Adlernél olvastam, de úgy gondolkozom róla, mintha az enyém lenne, azaz magamévá tettem a gondolatot.
    *
    Ezt nem tudta a két siheder, mert még nem tanulták a klasszikus görög drámát. Vagy tanították már nekik, de nem figyeltek, mert nekik ez "uncsi" volt. A hülye Antigoné, meg a többiek..
    *
    Ne tedd azt mással, amit nem szeretnél, hogy veled tegyenek.
    Vajon a két siheder is magáévá tette?
    *
    Van aki ezt 13 éves korában még nem tudja - bár már tudnia kellene -, de van olyan ember is, aki ezt még 70 évesen sem.... Nagy bajok vannak az oktatással....

    VálaszTörlés
  4. Az Antigoné szerintem ma már tényleg uncsi. Sokaknak. Nekem évtizedekkel ezelőtt sem tetszett. De ez izlés kérdése.
    Az abusus az igazgató részéről okozhat pl. személyislgtörést az ugyancsak megalázott sihederekben.
    Vagy dühödt dacot. Nem tudommelyik rosszabb. Mert a végállomás mindkét esetben a fasizálódás lehet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Sok van, mi csodálatos, de az embernél semmi sem csodálatosabb"
      *
      Ez tényleg uncsi lenne? Az empátia, hogy a győztes görög harcos ráérzett arra, hogy a másik oldalon milyen lehet vesztesnek lenni, vagy milyen lehet megvallani, kiállni, és meghalni egy ügyért, vagy egy eszméért. Amire mi talán képtelenek lennénk. És mindezt: Írott történelemünkben először....

      Törlés

Comments on Facebook