2016. május 2., hétfő

Orbán ősmagyar házassági körtéje

Forrás: Metal Artist Forum
Mi tagadás lemaradtam kicsit. Erre akkor jöttem rá, amikor előbb tűnt fel az almás-körtés selfie-kről a felhívás, mintsem tudtam volna, hogy mire fel kellene ilyen képet készíteni. Aztán elolvastam azt, ami Orbán interjújából beszivárgott a magyar nyelvű médiába és kiderült, hogy a miniszterelnök szerint a homoszexualitás valami almának hívott körtével kapcsolatos képzavart jelent.

Mármint akkor, ha családdal és házasságkötés kapcsolatos szövegösszefüggésben merül fel. Így aztán, Pannónia esze által, kimondatott: „Egy alma nem kérheti azt, hogy hívják körtének”. Amihez csak gratulálhatunk a magyar miniszterelnöknek. Még akkor is, ha beszélő almákkal vitatkozni nem jelenti okvetlenül a beszámíthatóság biztos jelét. Még egy miniszterelnöknél sem. De a gratuláció nem is ezért járna, hanem azért végtelen precizitásért, amellyel két, szarvnak hitt, csontos szerv között megtalálta a bika tőgyét. Mert a beszélő almákat képes képtelenségnek feltételezve, és hasonlatként értelmezve is felmerül. A dicső miniszterelnök fordítva ült a lóra. Aztán most találgatja, hogy tulajdonképpen merre is nyilaz, amikor hátrafele próbál lövöldözni. Akik ugyanis felvállalják a másságukat, azok általában nem almakörtéset játszanak.

Ellenkezőleg. Ők általában olyan beszélő almák, akik bátran kijelentik, hogy almák. Ki kérve maguknak azt, hogy nyikhaj marhák körtévé kényszerítsék őket. Általában büszkék az almaságukra, és ezen a jogon pontosan ugyanolyan jogokat követelnek a gyümölcsösben, mint a Rosaceae család Maloideae (alias Pomoideae) alcsaládjának többi tagja. Azon az alapon, hogy amennyiben a galagonyától sem várja el senki, hogy madárbirsnek nézzen ki, és a birs magas pektintartalmát és jellegzetes ízét alakjától függetlenül használják lekvárkészítésre, ízesítésre, akkor az alma lehessen alma. Egyébként nem is értem, hogy miért pont a körte a miniszterelnöki sablon, amikor az almatermésűek széles palettájából válogathatna. Habár valóban nem kell ezeket ismernie. Az is lehet, hogy a körte kapcsán a tudatalatti szólalt meg a kormányfőnél. Mert az elég szűk (köz)ismereti tartományt jelent, ha valaki csak almában és körtében képes gondolkodni. Még akkor is, ha tudomásul vesszük: az összes birsből pálinkát főztek. Meg a többi gyümölcsből is. Mely jeles kertgazdasági eredmény kapcsán megnyugtatható Orbán Viktor: meglátszik. A pálinkaivás.

Annyira, hogy az almák körét illető ismerethiányon túl is komoly szakadékok tűnnek elő a szellemi erózió hordalékai alól. Mindjárt az almák önismereti kurzusát követően található a következő köpés: „Ha egy ember egy másikkal él együtt és nem akarnak gyerekeket, nem ápolja a több ezer éves magyar hagyományt, amelynek értelmében a férfi és a nő házasodik”. Amely kijelentés elejéért megérdemelné az örökös Ratkó Anna-díjat. Ha lenne. Meg akkor, ha nem egy sületlen ostobasággal folytatódna a mondat. Mert mi másként lehetne értékelni, hogy a házasságot valami ősmagyar találmánynak próbálja beállítani. Miközben tudjuk: korántsem magyar találmány. Ráadásul a családhoz is csak érintőlegesen van köze. Tekintve, hogy az utóbbi inkább közösség-szervezeti, míg a házasság inkább közjogi fogalom. Egy olyan aktusként, amelynek során a társadalom elfogadja, közjogilag lajstromba veszi az együtt élők ebbéli szándékát, és az együtt élési szándékra utaló aktus kapcsán ezt tudomásul veszi. Ebből a szempontból tehát teljesen mindegy, hogy egy virágfüzér alatti átbújásról, egy Hórusz-szobor előtti fogadalomról, egy pap előtti pusziról, egy anyakönyvvezető kényszeredett vigyora előtti aláírásról van szó.

Mely legutóbbi mindennél jobban hangsúlyozza, hogy közjogi és nem családi aktusról van szó. Amikor tehát az ország miniszterelnöke aszerint minősít, hogy akar-e valaki gyermeket nevelni az általa választott párral, akkor közjogi megbélyegzést alkalmaz. Megbélyegezve mindenkit, aki a szerinte kötelező gyermekvállalást nem tekinti magára nézve kötelezőnek. Függetlenül a nemi identitásától. Miközben az utóbbi alapján szintén közjogilag bélyegez meg mindenkit, aki nem az általa preferált párválasztási szokás szerint élne együtt valaki mással. Ez természetesen még nem jelenti a rózsaszín jelvények kötelező kivarrását a ruházatra. De az úton attól még arra megy a kormányfő. Amelyről csak azok hihetik, hogy előrefele lovagol, akik nem hajlandók észrevenni, hogy az orcája a ló fara fele mutat. Miközben görcsösen próbál lődözni mindenfele, amerre éppen rángatja a hatalomféltési görcs.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook