2016. május 29., vasárnap

Gyermeknap menekültekkel - 2016



A Gyermeknap alkalmából valószínűleg szinte bármiről lehetne értekezni. Aligha akad olyasmi, ami ne érintené a gyermekek jövőbeli sorsát, vagy a gyermekek egykori sorsának történelmét. A legkínosabb azonban sokszor a jelennel foglalkozni. Mert az rejti a szembesülés lehetőségét, a hibákkal való szembenézések kényszerét. Ezt meg sokan utálják.

Különben érthetően utálják. Mert milyen dolog is az, hogy bőszen „migráncsoznak” a keresztény értékek jegyében, és akkor a pápa nem átall szembemenni ennek. Valószínűleg Ferenc már megint elfelejtett konzultálni a keresztény Európa olyan védőszentjével, mint I. Felsuthy Orbán Viktor. Így aztán képes volt ismét olyanokat mondani, mármint a pápa, hogy a menekültek nem jelentenek veszélyt. S mondta ezt azon a találkozón, amelyet olasz, és menekült családok gyermekeivel szerveztek. Elvégre gyermekek nemzetközi napja van. Így kifejezetten érdemes emlékeztetni arra, hogy a gyermek tehet legkevésbé arról, hogy mely országban, mely vallási körülmények között, és milyen bőrszínnel látja meg a napvilágot. Aki tehát gyermeket diszkriminál, az egy alapvető emberi értéket, a gyermekben rejlő jövőt diszkriminálja, nézi le, és veti alá a saját girbe-gurba világképének. Amely világképeknek vannak nemzetközi áramlatai és vannak hazai gyűjteményei egyaránt. Annyira messzire nem mennék, hogy Mengele ikerkísérleteit emlegessem, mert ott még szerencsére nem tartunk Európa ezen szegleteiben sem. De azért emlékezhetünk N. E. azon kijelentésére, amely egy cigány újszülött világrajövetele kapcsán próbálta felértékelni saját tenyészképességeit. Mintha ő tehetne bármit is arról, hogy hol született.

De felidézhetnénk D. D. kultúrharcát is, amelynek egyik jelentős állomásaként tekinti talán a nevezett, hogy meghirdette a menekültek gyermekeinek szegregációját. Jószerivel megtagadva részükre az oktatást. Mert csak. Mert megtehette. A nyilatkozatot. Anélkül, hogy bárki a fejére borította volna az asztalt. Ami szintén nem egy kulturálisan magasan kvalifikált gesztus lett volna. De legalább kifejező. Lényegesen kifejezőbb, mint az az arculat, amit az Emmi vezetője mutatott arra az uniós reakciókra, amely a gyermekek származásalapú szegregációja nyomán született. Mintha D. D. vagy akár B. Z. marhára tehetnének arról, hogy nem egy belső-afrikai törzsben látták meg a napvilágot. Ahol valószínűleg szintén elfelejtették volna megtanítani azt, hogy Hódmezővásárhelyen mik az irányadó elvárások a menekültekkel szemben. Ahol, hatalmas vívmányként, sikerült a gyermekmentesítő akció. Alkalmasint abban a bizonyos törzsben a keresztényi értékrend szerinti viselkedést is elmulasztották volna megtanítani nekik.

Nem mintha most lenne a halovány lila fingjuk róla. De a szélsőjobb nem is ezért szereti őket. Ahogy a gyermekszegénységet, gyermekéhezést rossz szokásnak tekintő státuszkeresztény H. P. –t és pártját sem a keresztényi értékek miatt tarja a vezér. Sokkal inkább azért, mert Fidesz klerikális lobbi-platformjaként működő politikai egylet egyfajta, különben hamis, patinát képes ráböffenteni a politikájára. Amelynek áldozatai között ott vannak a gyermekek is. Azok is, akik méltatlan körülmények közé születnek, azok is, akiktől megvonja az oktatáspolitika a fejlődés lehetőségét, és természetesen azok is, akiknek a szüleiből hazát vesztett gazdasági menekültet kreál a gazdasági exodus kormánya. Mert erről a hazai jobboldal szintén szeret megfeledkezni. Arról, hogy magyarok százezrei élnek menekültként, bevándorlóként az öreg kontinens országaiban. Amikor tehát habzó szájjal migránsoznak, akkor őket is leszólják. amikor a menekültek, bevándorlók gyermekei ellen szólnak, akkor beléjük is rúgnak.

Talán mégsem annyira véletlen, hogy Ferenc fogadja a gyermekeket, akik közelengedését Jézus is kérte. S jelentés mértékben hanyagolja a magyar politikai vezetést.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook