2015. augusztus 31., hétfő

Augusztus végi Jobbik-Fidesz licitnap

Ez nem sunyi, csak fekete
Forrás: Flickr.com / Chris Bainbridge
A menekültügy kapcsán eredményes licitnapot zárt a Jobbik is és a kormányzat is. Egymásra licitáltak az aljasság, a szemétség, és az ostobaság tekintetében. S itt nem Kovács Zoltán Orbán-kormány-szóvivő épületesen aljas, áldozathibáztató baromságára gondolok. Az kérem már a múlt.

A mai nap licitje azzal indult, hogy a Jobbik gondolt egy nagyot, és az egyik regionális okostojása úgy döntött: blokád alá helyezik a leendő központi tranzit-területet. A Verseny utcában. A vezető Stummer János, a Jobbik regionális igazgatója volt. Érdemes lehet megjegyezni a nevét. Egyrészt azért, hogy véletlenül se merüljön feledésbe az a figura, akinek alighanem jelentős szerepet szántak a jövőben. Kár lenne meglepetésként nyugtázni, ha úgy adódna: Stummer János lesz az, aki a budapesti tisztogatásokért lesz majd a felelős akkor, amikor a Fidesz a kellő előkészületek után átadja majd a hatalmat a szélsőjobbnak és a rendőrség a jelenlegi paramilitáns kápó-utánpótlással erősíti meg a sorait. Talán a háttéralkukat sejteti Tarlós azonnali zárkózása. Az ugyanis nyilvánvaló, és már a korábban is nyilvánvaló volt, hogy a háborús zónákból érkezők szívesebben távoznának, mint maradnának. A mai magyar hatalmi centrumban ülő döntéshozók, az ellenzéknek aligha nem nevezhető politikai salak hathatós támogatásával gyakorlatilag csapdába ejtik a menekülteket.

Alapvetően egy kiterjedt dehumanizálási, és bűnbakképzési akció keretében. Pontosan arra számítva, ami különben bekövetkezett. A magyarok évtizedes, ha nem évszázados alávetettségében edződött, szervilista, a hatalmi hierarchia megfélemlítésének behódoló, kultúráját nem ismerő, és alig tisztelő, de emberségében megalázott menekültek besokaltak. Mert tényleg nem tisztelik azt a kultúrát, ami az emberek megtiprásán, a gerinc megtörésén keresztül akarja érvényre juttatni a saját kisebbrendűségi komplexusából kisarjadó agyatlan hatalomvágyat. Nem vitatva, és emberileg akár meg is értve, hogy az, akit a családja és az egész életútja a második vonalba szorított, talán sosem kedvelték igazán, és szeretni is csak érdekből tudták, az kész örömmel „veszi a lapot”, ha másokon vehet elégtételt. Már július elején, a kerítésötlet kivirágoztatásánál világos volt a hatalom által elkövetett  provokáció. Az, hogy „egy bizonyos ponton ugyanis már nem kell semmit tenni, mint várni”. Mert „az idő, a tömeg, a frusztráltság, az ebből fakadó bizalmatlanság megteszi azt az aknamunkát, amihez különben súlyos pénzekkel, vaskos zsarolásokkal megvásárolt téglák kellenének”. Bedobva a kerítés ötletét, „majd sunyi pókként, a fekete sarokba ülve, kivárni, amíg a hatása nyomán a keretszámokból keretlegények lehetnek esetleg”. S 2015. augusztusának végére, a tusványosi beszédeket követő folyamat aktuális állomásaként a Jobbik megvedlett. A hatalom egyik fekete pókja előmászott és beszőtte a verseny utcát.

Nem fukarkodva a hazafiasnak látszó lózungokkal. Nagyjából ugyanazt a retorikai mintát követve, mint a szellemi szemétbe egyre mélyebbre süllyedő szóvivő. Azt a képet próbálva megrajzolni, hogy a háború elől menekültek tulajdonképpen az önszórakoztató kalandturizmus egy sajátos formájának hódolva tesznek meg ezer kilométereket. Elvégre, ha ott maradnának lefejezett áldozatként, esetleg szex-rabszolgának, akkor mennyivel egyszerűbb lenne. Nem mindenkinek persze. Például, azoknak a politikai szemeteknek, akiknek akár mesterségesen itt marasztalt menekültek kellenek bűnbakként, és céltáblaként kifejezetten, nehezebb lenne. Bár, ismerve a báyerzsótik leleményét és a goebbelsi hagyatékra szellemileg rászívódott Fidesz-Jobbik tengelyt, csak kitalálnának valamit. Zsidók, cigányok, ellenzékiek, baloldaliak, vagy aki éppen csúnyán néz arra, aki megkívánta felebarátja házát, marháját, lányát vagy asszonyát. Azért persze lehet, hogy a menekültekről is hamarosan leakadnak. Az EU ugyanis a jelek szerint egyre kevésbé kér abból, hogy az Orbán-kormány és segédcsapatai megvédjék. Főleg nem a védelem kihirdetési árfolyamán. Jól látszik ez, többek között, a német külpolitika üzenetein. Is.

Amely üzenetek fényében a magyar külügyér, a forintot 2010-ben, társszerzőként, bedöntő Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, nyilatkozata igazi telitalálat. Miközben az EU a migránsok befogadása mellett tette le a voksát, és Magyarországról lassan szó szerint menekítik a kormányzati csapdában ragadtakat, Szijjártó szerint „az unión kívül kell törekedni a drámai helyzetet előidéző modernkori népvándorlás megfékezésére”. Ami szép szólam, de semmi más. Annak a problémáját, akinek az életét, netán rokonnal együtt, szétverték, aligha oldja meg egy teremfocibajnok hangzatos felszólalása. Arra pedig nap-nap után olvashatók a példák, ahogy a hatalom sakkozni próbál mások életével. Ugyanakkor azért elhullajtotta z igazság kis morzsáját is. Ugyanis: „a magyar miniszter kitért arra: egyes EU-tagországok olyan felelőtlen nyilatkozatokat tesznek, amelyeket az embercsempészek biztatásként értelmeznek, és amelyek agresszívabbá teszik a bevándorlókat”. Magyarország ugyanis EU-tagország. S a vezetők lépten nyomon tesznek lépéseket, amelyek erősítik az embercsempészek üzletmenetét. Miközben valóban egyre agresszívebbé teszik azokat, akiknek elegük van a magyar hivatali kultúrából.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook