2015. augusztus 12., szerda

Zápult plakátötlettel a háborúba

Forrás: Flickr / Geoffrey Colin Thornton
A kormányzati plakátkampány legújabb híre tényleg olyan, amitől máris kicsit jobban érezhetjük magunkat. Arról szólnak ugyanis a hírek, hogy Orbánia vezetői komolyan veszik azt az üzenetét a vezérnek, ami szerint a gyökereinél kell megoldani a menekültkérdést. Elviszik a plakátokat oda, ahonnan a menekültek útra kelnek.

Valószínűbb ugyan, hogy a béke elősegítésével, vagy legalább élelmiszerrel, netán az aknamezők veszélymentesítésével többet érnének, de azért a plakát is valami. Valahol ugyanis csak el kell kezdeni az ügyintézést. A plakát különben egy igen hatásos megoldás. Különösen az, ha a hazánkba kirakott plakátok szellemiségét gondolják exportálni. A briliáns szövegezésekről már nem is beszélve. Az utóbbi kapcsán természetesen arról sem feledkezve meg, hogy már a hazánkban érkezett háborús menekülteket is magyarul gondolták megszólítani. Világosan jelezve, hogy a plakátoknak semmi közük a menekültekhez. Sokkal inkább a hazai szélsőségeseknek gyakorolt gesztusról, és a plakátos haverok boldogításáról szólnak.

Ez utóbbi a szíriai plakátkampány esetén is befigyelhet. Feltéve, hogy innen fogják a kész plakátokat elvinni oda, ahol a harcok dúlnak. Mert azt gondolom, még a pálinkával bevett gyógyszer hatása alatt sem gondolta senki komolyan, hogy a háborús menekültek legnagyobb tömegei onnan érkeznek, ahol jólét, biztonság és nyugalom van. Így a plakátokból alighanem gyorsított eljárásban készül gyújtós, és a plakátok kihelyezői sem biztos, hogy golyóállóak. A plakátokat, és kihelyezőiket tehát világos, hogy meg kell védeni. A hazai plakátfigyelésben érdemeket szerzett belügyi erőket tehát szintén célszerű lehet exportcikké nyilvánítani. Ami azt is jelenti, hogy gondoskodni kell a hazai pótlásról. Tehát a munkaerő-piacon máris megjelenik egy hatalmas pozitív hozadék. A besúgóknak és zugfigyelőknek például szinte biztosan konjunktúrát ígérne a plakátfigyelői hálózat személyzeti rotálása. Az exportált szakszemélyzet védelmét biztosítandó velük lehetne küldeni a paramilitáns aszfalthuszárokat. Nem is kellene hivatalosan kiküldeni a társaságot. Mehetnének turistaútlevéllel. Egyszerre két legyet is ütve. Egyrészt ott lennének, ahol tényleg harcok dúlnak, másrészt nem lennének itt.

Ott létük esetén a szintén exportált tanerőkre, idegenvezetőkre is vigyázhatnának. Mert az világos, hogy a menekülni szándékozókat, két golyózápor közt meg kellene tanítani magyarul. Különben mi a fenét kezdenének a plakátokkal, és idetévedésük esetén a magyar nyelvű brosúrákkal. A nyelvtanárok számára tehát szintén számos munkalehetőséget csillant fel a legújabb ötletparádé. A földrajz-szakosoknak csak azért nem, mert az ő szerepüket átveszik az idegenvezetők. Akikből nyilván szintén szép számban lesz szükség. Mert elképzelem, hogy az amúgy is zaklatott, a háborúktól ide-oda kergetett tömeget alkotó emberek mekkora hányada tudja az elindulásakor Magyarország koordinátáit. S valahogy nem tudok túl magas számra gondolni. Tehát kelleni fog az ezen tudáshiányt pótló ismeretterjesztő szakembergárda, mint egy falat kenyér. Ráadásul olyan képzettséggel, ami alkalmassá teszi őket az égő házból menekülők szigorú ellenőrzésére. Mert a gyereket esetleg otthagyhatják a lángok martalékának, de a térképüket, azt soha. Igazán életszerű megközelítése a problémának.

Nehezemre esik annak a feltételezése, hogy ezt az egészet nem valami tréfás kedvű publicista találta ki. Ha ugyanis tényleg kormányzati szereplő, a hatalom embere az illetékes, akkor ebben a melegben jobb, ha nem megy az emberek közé. Mert igazán nyomasztó lehet a közelében terjengő kénhidrogén-szag. Nem azért, mert maga lenne az ördög. De hogy a feje megzápult a nagy melegben, az valószínű.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése