2015. augusztus 11., kedd

Dougal Dixon: Az ember az ember után

A GMO-kkal kapcsolatban nem egy esetben egyfajta pánikkeltés zajlik. S ez akkor is igaz, ha tudjuk: a genetikai változtatások lehetősége alól az ember sem kivétel. Az emberi genom is alakítható. Ha ehhez hozzávesszük a műszaki és sebészeti technológiákban rejlő lehetőségek tárházainak bővülését...

A történet két évszázad múlva indul, amikor világosan látszanak a lehetőségek mind más bolygók benépesítésére, mind a Föld változásainak szorítását tekintve. Nem feledve, hogy a természetes élővilág könnyen a végzetes elszegényedés útjára is léphet. Érthetően felélénkülhetnek a kutatások speciális „emberek” megalkotására. Benépesítendő a tengereket, és alkalmassá válva akár az űrben végzett munkára. Ráadásul a nehézkes védőöltözetet is nélkülözve, Az utóbbi esetben a szaporodás képességének hiánya sem akadály. A speciális létformák egy részének ugyan lehet hátránya, hogy csak lombikban és „gyárakban” alakíthatók ki, de ez nem okoz problémát. Amíg hozzáértő genetikusok élnek, és a high-tech üzemek funkcionálnak.

Amikor az emberi civilizáció összeomlik, és a genetikai tervezők utódai földművesekké, majd egy kihaló faj egyedeivé válnak, akkor elszabadul az evolúció. A genetikailag átalakított „emberek” utódai immár az eredeti terv-céloktól függetlenül, a biológiai szabályszerűségek hasára alakulnak tovább. Elfoglalva azokat az ökológiai fülkéket, amelyekből a technológus Homo sapiens kiüldözte az eredeti „lakosokat”. Kialakulnak a tundrákat benépesítő formák, és a tengerhez tervezett vízi-ember is önálló fejlődési utat jár be. Elkezdődik a hominidák fejlődésének új korszaka. Az ember utáni emberek kora. Hatalmasokkal és törpékkel. Növényevőkkel és élősködőkkel. Megannyi ember-utód. Abban a korban, ahol a gondolatkísérlet szerzője már ismeretlen, a genetikai terezőket elfeledték, a biológia, illetve az evolúció pedig tesz a dolgát. A Földön. Mert természetesen az űrbe távozottak, a kolonizálók utódai is alakulnak. Talán jobb eséllyel megőrizve a műszaki technológia egyes elemeit.

De ezt természetesen nem tudhatjuk. Ahogy nem tudhatta biztosan Dougal Dixon sem az 1980-as évek vége fele. Azonban mégis érdemes lehet belelapozni abba a könyvbe, mely „Man After Man: An Anthropology of the Future” (Ember az ember után, azaz a jövő antropológiája) címmel jelent meg 1990-ben. Már csak azért is érdemes lehet belelapozni, mert szigorúan az ismert evolúciós szabályszerűségek nyomán próbálja felvázolni azt, ami tulajdonképpen akár a sci-fi műfajába is sorolható. Nem véletlen, hogy olyan nagyság írta az előszavát, mint Brian W. Aldiss. A könyv ugyanakkor gazdagon illusztrált lapok, és Philip Hood képei, segítségével röpíti el az olvasót az ember utódai által uralt világba. Abba a korba, amelyben a földi körülmények már drasztikusan megváltoztak az általunk ismert világhoz képest.

Innen nézve a könyv egyik nagy hátránya, hogy magyarul nem jelent meg. Míg olvasgatva és felette elgondolkozva mérhetetlen hozadéka lehet annak, hogy bevillantsa a tudatunkba: személyesen csak pillanatfelvételek vagyunk a Föld történetében.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook