2015. augusztus 7., péntek

Határbontástól tükörig

A déli határzár kapcsán bekövetkezett az, aminek eljövetelét alighanem a kezdettől sejteni lehetett. Átvágták a kerítést. Tulajdonképpen úgy is lehet tekinteni az eseményt, mint egyfajta igazolását annak: aki mögött ég a terület, az nem fordul vissza. A kormányzati pók, megnyerte az első provokációs  fordulót.

Az ugyanis világos, hogy akármilyen háttérmegegyezés is történt a déli határzár, illetve az intézményesített idegengyűlölet mezején, az így kialakult helyzetből szinte biztosan igyekszik majd a legvastagabb bőrt lehúzni a kormányzati és a Fidesztől lassan kérdésesen jobbra álló politikai ködlovag-had. Ahogy Rogán Antal már be is jelentette azt a nagyszerű ötletet, hogy a magyar nép tulajdonát képező kerítés megrongálását akár börtönnel is büntethetik. Amelyre szinte már hallani vélem azt a cinikus reakciót, hogy a menekültek legyenek hálásak, mert a börtönökben koszt és kvártély várja a háború előli futásban megfáradt, tulajdonképpen well-ness célokból kiránduló távgyaloglókat. Holott Rogán Antal javaslata tulajdonképpen úgy is értelmezhető, hogy a Fidesz frakcióvezetője nem tesz egyebet, mint bezárja Pintér Sándor táborkörét. Amelynek egyik oldalhajtásaként tisztelhetjük a közmunkatáborok majd’ két éves alapötletét is. A menekültekből való közmunkás-toborzás ötlete tehát az egyik oldalon már alapja lehetett eddig is egy önfenntartó kényszer-kerítésépítős konstrukciónak.

A legújabb kormányzati ötlet azon a vonalon járul ehhez hozzá, hogy rabosítaná a menekültek egy szegmensét. Azt pedig már eddig is tudtuk, hogy rabokkal fonatják a kerítést. Így az a menekült, aki megrongálja a rabok munkáját, rabosítva lészen, és rabként maga is fonhatja a kerítést. Igazán kedves javaslat ez a Fidesz részéről. Miközben a kerítés önmagában továbbra sem fog sok mindent megváltoztatni. Továbbra sem lesz más, mint egy magyar területen felállított jelképe az embertelenségnek. Amely embertelenség különben pont azért az, mert a kerítéssel megállítani szándékozottak jó részének valójában nincs hova visszamenniük. Törökországig visszakergetve sem a hazájukba kerülnek vissza, hanem táborról táborra vetődhetnek csupán. A kormányzat azon döntése, amely szerint a menekültek ide-oda toloncolása oldana meg bármit, alig különbözne attól, mintha a koncentrációs táborok közti utaztatást tekintené valaki a Harmadik Birodalom roppant „humánus” szemléletű intézkedésének. Mintha az éhenhalás, a kisemmizettség az egyik országban humánusabb, elegánsabb lenne, mint a másikban.

Amely szemlélet nyilvánvalóan legfeljebb demagógiából jeles. S még akkor sem igazán magyarázható, ha számos Fidesz-politikusról tudjuk, hogy a kádárista demagógiától korántsem mentes MSZMP-, illetve KISZ tagja, funkcionáriusa volt. De még akkor sem, ha tudható a kormányzati szereplők és politikusok jó részéről, hogy a munkához való viszonyuk az arról való pofázásban merül ki. Miközben korántsem a mindenre elegendőnek beállított közmunkás-fizetésből tengetik az életüket. Annak ellenére, hogy igazán kipróbálhatnák. Szinte biztosan lennének olyanok, akik egy teljes vagyonelkobzást követő közmunkás-ténykedés után szívesebben hallgatnák meg Rogán Antalt, Lázár Jánost, de akár a miniszterelnököt is. Számukra biztosan tanulságos lenne. A köztereken sétálva, és a szemetet a puszta kezükkel összeszedegetve például megismerkedhetnének azokkal is, akikről Kocsis Máté is csak fényképet látott.


De messzire kalandoztam közben a kerítéstől. Melynek megrongálása kétségtelenül mások  munkájának gyümölcsében tesz kárt. Illendőnek egyáltalán nem illendő. Jogilag talán lehet is paragrafusokat találni a büntetésére. Azonban korántsem érthetetlen gesztus. Ellentétben jó néhány kormányzati megnyilatkozással. Amelyek közt a hiába lelnénk fel az egykori kordonbontók elítélését. Már csak azért is, mert akkor a Fidesz számos „arcának” tükörbe kellene néznie. Azt pedig a kerítésbontástól függetlenül sem nagyon mernék megkockáztatni.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése