 |
| Felszólalók, és adománygyűjtő számla már van. Pozitív célok még mincsenek |
Január elejére előretekintve megindult a
civilek vetélkedése. Indult ugyebár a zászlólicittel. Lehetnek-e pártzászlók
vagy sem? Fontos kérdés kérem szépen. Az is hülye, aki nem látja be elsőre.
Aztán azt is pontosan lehet már tudni, hogy kik szólalnak majd fel. A
mínuszokat látva, szinte mindegy is talán. A tömeg meg menjen ki.
Valamiért pedig az ember szkeptikus gyereke
meg csak ül, és néz ki a buta fejéből. Vakargatva azt a buta tököt a nyakán. Eltöprengve
azon, hogy vajon a népeknek ilyen rövid a memóriája, vagy az övé minek. A
zászlók feletti vita ugyanis egyszer már lejátszódott. Akkor, 2012. októberében
a Bajnai visszatértét szervező programbizottság legverítékszagúbb szervezője bődült
fel a pártzászlók ellen. A realitást akkor a Szolidaritás Mozgalom képviselte.
Vezetője felismerte, hogy az emberek közül azokra lehet leginkább számítani,
akik felvállalják politikai identitásukat. Felvállalják akkor is, ha nem túl
népszerű az, amit képviselnek. Egyben arra a felismerésre is eljutott akkor
Kónya Péter, hogy a tömeget alkotó emberektől csak egészen ostoba szervező vár
el parancsra amnéziát. A zászlóvita gerjesztője ugyanakkor hosszú távra
megmérgezte a valós együttműködés felé vezető ösvényt szegélyező kutakat. A
Millának és Juhász Péternek tehát utólag is gratula ezért.
De azért is, mert utat mutattak abba az
irányba, hogy tetszőleges rendezvény esetén miként lehet előre borítékolni a
feszültségeket. Ami most visszaköszönt a 2015. január 2.-ára, az Operaházhoz
szervezett nosztalgiagyűlés előjátékában is. Amelyről, mármint az első, 2012.
január 2.-án lezajlott gyűlésről, azért érdemes tudni, hogy gyakorlatilag a
csúcson fejezték be a szervezők. Csak remélni lehet, hogy utána nem kértek
elnézést a kormányzattól. Akár azért is, mert zavarni próbálták az Alaptörvény
feletti önvállveregetését a centrumnak. Mert érdemes emlékezni arra, hogy mire
a számos szervező mind elmondta a magáét, a megjelentek eléggé lefáradtak.
Ahhoz is, hogy hazakullogjanak. Még mielőtt, bent az épületben, érdemben
elkezdődött volna bármi is. Hazaküldve a szervezők által. Meg nem zavarva akár
egy pisszenéssel is a nagyurak szórakozását. Most nem kevésbé hatásos
összejövetel vetíti előre árnyát.
Eddig, a szervezők Facebook-oldalán
olvashatók szerint nyolc felszólaló van. Ami arra enged következtetni, hogy
legalább másfél óráig fog tartani, amíg mindenki elmeséli, hogy miért utálja a
jelenlegi helyzetet. Azt pedig csak remélni lehet, hogy a „Vágó Gábor - magyar
állampolgár” feliratú címke mögött nem a volt LMP-s, országházi képviselő bújik
meg. Elvégre, ha egy rendezvényt pártmentesre terveznek, akkor volt
pártképviselőktől is legyen mentes. Legyen kérem steril, és baba-illatú. Vagy
nem kell zászlók körül nagyképűsködni. No de térjünk vissza az időfaktorra.
Tehát lesz egy-másfél órája mindenkinek a fagyban, hogy torokgyulladásosra
kiabálja magát az „orbántakaroggyy” skandálásával. Aztán megelégedve, hogy
megtette a magáét, hazamehet. Szégyent is hozna a három évvel korábbi
rendezvényre, ha mást akarna. Meg nem is igazán tudható, hogy mit akarhatna.
Az idén októberben, az internetadó
tervezetével kapcsolatban felmerült égető kérdések ugyanis továbbra sem bírnak
megnyugtató válasszal. Pontosabban, minden tüntetésnek, így ennek az esetében is
feltehetők. Feltételezve, hogy a jelen tüntetés szervezői nem magamutogató önreklámnak
szánják a rendezvényt továbbra is érdekes lenne. Az akkori kérdéseim, pusztán az ismétlés kedvéért, ezek voltak:
- Milyen cselekvési tervet szeretnének pártfogoltatni a jelenlevőkkel?
- Mi az A-terv?
- Mi a B-terv?
- Mi az elérendő cél, illetve mi a minimálcél, amit mindenképpen el szeretnének érni?
A szervezői Facebook-oldalon ezekre a
kérdésekre most sem igazán lehet megtalálni a választ. De legalább adománygyüjtő számla már van. Az is valami. Az ott feltett kérdésre
a szervezők részéről nem igazán érkezett reakció, míg másokkal egész érdekes vita
bontakozott ki. Nem a válaszokról, hanem arról, hogy egyáltalán minek is
kérdezni. A legütősebb ellenérvek egyike az volt, hogy pusztán kérdezni
fontoskodás. A válaszok hiányában pedig okoskodás is. Elvégre az 1960-as
években is milyen jó bulik voltak a tüntetések. Másutt. Másért. Miközben azért
megjelentek azok a vélemények is, hogy a megvezetés ellen a legbiztosabb
gyógyszer a kérdések kibeszélése lenne.
Az egyes tüntető ugyanis a legkülönbözőbb
okokból kimehet egy tüntetésre. Magánügy. A szervezőktől azonban elvárható
lenne a felelősségtudat a kihívottakkal szemben. Aminek egyik jele lenne a
valós célok, egy pozitív cselekvési program őszinte feltárása. Ja igen, az
őszinteség is elvárható lenne. Többek között. A többiek között. Akár
zászlókkal, akár zászlók nélkül. Mert a zászlók léte vagy nem léte sokkal
kevésbé érdekel, mint a tüntetés valós célja. Mert egy tömeg összehívása lehet
eszköz. De cél csak akkor, ha valaki önfényezésre készül. Mint a „kétmilliós”
hatalmi gyűlés esetében, annak idején.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése