Jézusra emlékező kínhalál- és rasszizmus-dícséret

A Karácsony közeledtével ismét megjelentek a köztérre felállított keresztek és kettős keresztek. Az idén sem, mint ahogy korábban sem volt, hangos az éter, de gyanítom a templomok légtere az egyházi, leginkább keresztény egyházi személyek tiltakozásától. Ahogy a parlamenti díszkeresztények is inkább a vasárnapi köz-szívatást gyakorolják, mintsem a vallásukat. Lehetőleg rohadt messze a közélettől.

Na de maradjunk ezeknél a kereszteknél, amelyeket jó érzékkel a fény születésének ünnepén felállítanak. Alkalmasint a kereszténység Jézus, illetve ezáltal az isteni fény születését ünnepli ezen a napon. Jézusét, aki zsidó tanítóként, és korántsem vallásalapítóként élte le nem is igazán hosszú életét. Halála közismert a Bibliába is beválogatott iratok alapján. Az elnyomott népek tagjai között előforduló bűnösöknek szánt kínhalált halt. Mert a kereszt, mint azt Spartacus követőinek nem kevésbé elhíresült tömeges kivégzése is mutatta elsősorban kivégzőeszköz volt. Nem is a legkíméletesebb. Nem véletlen, hogy nem is a római polgárok számára tartották fenn. Nekik általában kíméletesebb kivégzési módokat tartogattak. Ahogy arra már más, vállaltan ateistaként, is rámutatott, a Jézus születésének emlékére szentelt ünnepen a Jézus kínhalálát idéző kereszt állítása önmagában is meglehetősen morbid gesztus. Még akkor is, ha megérteni vélem azt a populista gesztust, ami a keresztállítóknak a jelképpel való visszaéléstől sem idegengedő, húdenagyonkeresztényekvagyunk mottóra szervezett magamutogatását szolgálhatja. Még akkor is, ha a Biblia egyik evangéliumában sem olvasható Jézus tanításaként, hogy: „Hivalkodjatok halálommal az én emlékezetemre”.

Bár az is igaz, hogy a köztérre kirakott keresztek közül jó pár kettős keresztet formál. Aminek aztán végképpen semmi köze nincs a Karácsonyhoz. A Jézussal kapcsolatos közkeletű szimbolikának még akkor sem része, ha biztosan lesz néhány önjelölt szimbólum-kutató, aki majd megmagyarázza, hogy hasonló ácsolaton szárították a halászhálókat annak idején. Tehát Jézus tanítványai már akkor használhattak ilyen formájú eszközt, amikor a tanítójuk még ott sétált a vízen. S mert a halászhálóhoz hal is tartozik, a keresztények által sokáig használt hal-szimbólum evidensen kapcsolódik a kettős kereszthez. Na ugye? Ugye, hogy ugye? Arról már nem is beszélve, hogy már az ősmagyarok is keresztények voltak. Ott a pusztában, ahol Nagy-Magyarország térképet rajzolgattak a porba. Mert másként aligha magyarázható, hogy a keresztek némelyikén mintha az említett térkép-részlet is feltünedezne.

Miközben, ha már közeleg a Karácsony, talán nem ártana Jézus tanításait is figyelembe venni, aki arról is megfeledkezett megemlékezni, hogy: „Legyetek ultra-nacionalisták az én emlékezetemre”. Az azonban világosan kiderül, hogy sok szempontból pont a hagyományos zsidó kiválasztottság-tudattal került annak idején összeütközésbe. Az ugyanis elég valószínű, hogy a Babiloni fogság ideje alatt sem maradt zárt leszármazási közösség a zsidóság, és a megszállások ideje sem sokat javíthatott ezen a helyzeten. A megszállók, köztük a rómaiak ugyanis aligha tettek önmegtartóztatási fogadalmat. Azt pedig számos hadihelyzetről tudjuk, egész a legutóbbi időkig, hogy a megszállók ritkán kérnek engedélyt a nemi erőszak előtt. Ahogy idelovagló őseink sem valószínű, hogy nagy ívben elkerülték a már itt talált településeket. De menjünk vissza a Közel-Keletre. A származási kiválasztottság-tudat és a valóság között feszülő ellentétek feloldásának szükségességére Jézus kiváló érzékkel kínált feloldást. S alkalmasint feloldozást is.

Tanításai nyilvánvalóan megőrizték a „klasszikus” zsidó tanítások szinte minden morális vívmányát. Már csak azért is, mert igen komoly alapvetései a közösségi létnek. Ugyanakkor Jézus tanításai a leszármazáson túlmutató egyfajta alternatív közösség-összetartó erőt is kínáltak, és kínálnak a mai napig. Nem mást, mint az emberbaráti szereteten, az emberségen és kölcsönös tiszteleten alapuló közösségformálásban rejlő, az egyént felszabadító közösség-építést. Nem véletlen, hogy tanítványainak közössége az első, ha nem az egyetlen dokumentált kommunisztikus közösség volt annak idején. Az a szemlélet, ami a kiválasztottságot nem a leszármazásban, hanem a morális és emberi értékek megőrzésében látja és láttatja érthetően szembekerült a születés jogán való kiválasztottságban hívők világnézetével. Lett légyen ez akár nemzetiségi, akár gazdasági alapú kiválasztottság. Jézus, tanításai és a kiválasztottság újraértelmezése okán, érthetően vált szálkává a rasszizmust hirdetők szemében éppen úgy, mint a gazdasági oligarchia számára. Akikkel szemben a tanítások megnyitották a kiválasztottság útját mindenki számára. Származástól, nációtól, és kaparnokságtól függetlenül.

Amikor tehát megjelennek a keresztek a köztereken, talán nem ártana tudni azt, hogy akik állítják azok a jelek szerint sem Jézus halálát, sem tanításait nem tisztelik. S továbbra sem igazán érthető, hogy magát a kereszténynek beállító papság és politika miért hallgat. Csak nem azért mert semmi sem blaszfémia, ami a hatalmukat szolgálja?

Andrew_s