 |
| Forrás: Timelord |
Az Együtt most
közreadott véleménye szerint politikai komisszárokat neveznek ki az
egyetemek teljhatalmú uraként. Tulajdonképpen gratulálhatnánk az éleslátáshoz,
amellyel sikerült észrevenni azt, ami már júliusban is világos
volt. Legkésőbb akkor, amikor Orbán Viktor láthatóan
előbb tudta a névsort, mintsem bármilyen pályázat lezárulhatott volna. Az
egyetemi kancellár intézményének párhuzama az egykori egyetemi párttitkárral
nem nagy újdonság.
Ismerve a Fidesz környékén és vezérkarában
előforduló egykori MSZMP-tagok hozzávetőleges számát, még csak nem is nagy
meglepetés. Végső soron azt is mondhatnánk, hogy az egyetemi kancellár
intézményében reanimált egykori pártmegbízott intézményével tulajdonképpen csak
a számukra ismerős, átlátható, és kellően langyos mocsárrá berendezett környezet
újjászervezését hajtotta végre a józan ész és a realitások ellem permanens
harcot folytató Fidesz-apparátus. Mely intézménynek kétségtelen haszna az a
Párt számára, amit most az Együtt is felemlegetett. Az egykori Titán-elvtársak
(ti tán tudtok velük mit kezdeni) mai káder-ejtőernyős utódai számára kiváló
kádersüllyesztő ez a kancellárosdi. Az 1980-as évek óta eszméletre tért
generációknak talán újdonságként, de a Fidesz és pláne a KDNP vezetőségi
korosztályát elnézve azonban korántsem sokkoló nóvumként hatva. Az újdonság
talán csak a pofátlanság mértéke.
S itt lép be az a jelenség, amely a
legutóbbi hatalmas bukta kapcsán látszik kibontakozni. Az a magabiztosság,
amivel a hatalom már túljutott azon, hogy akár a látszat látszatának mázát
fenntartsák. Emlékezhetünk még talán arra a ma szinte történelmi helyzetre,
amikor Deutsch Tamás, Orbán Viktor személyes kérésére nem foglalta el a külön
neki létrehozott miniszterség székét, míg meg nem szerezte a diplomáját. Holott
hol voltunk még akkor az igazán vaskos botrányoktól. Amelyek közül a legnagyobb
talán Schmitt Pál plagizált dolgozata volt, mivel mégis csak a hazánkat
képviselő egykori szállodaigazgató bukott bele abba a botrányba. Habár a kisebb
pozíciók környékén szinte folyamatosan derültek ki a kisebb-nagyobb sumákságok.
Így már hét évvel ezelőtt is okozott
botrányt olyan fideszes alpolgármester, aki diploma nélkül használt doktori
címet. Most akkor mondjuk azt, hogy a kancellárokat most körüllengő bűz csak a „haladó
hagyományok” folytatása?
Mert miért pont az egyetemekre kinevezett mai Titán-elvtársak lennének
minden gáncstól mentes lovagok? A gáncstalanság hiánybetegségének tüneteként derült
ki a szegedi egyetemre kiszemelt komisszárról, Devecz Miklósról, hogy csak bekamuzta
a végzettségét. Egyként azok közül, akik az Átlátszó korábbi nagy kamulistáján
is szerepeltek. Annak, aki erre esetleg azt mondaná, hogy ez a balkanizálódás
jele, annak szeretném jelezni: erről szó sem lehet. Az igazi Balkán közelében, Szófiában
két éve ugyanis a bíróság felfüggesztett
börtönbüntetésre ítélte azt a hivatalnokot, aki MBA-t hazudott magának. Ez
utóbbi természetesen nem tarthat minket vissza attól, hogy kíváncsian figyeljük
a hazai eseményeket. Különösen azt, hogy miként hízik a hazai államigazgatás
környékéről bíróság által elítélt kamupapír-használók névsora. Ami az említett
pofátlanság bőrgazdagságából semmit nem von le.
Aki ugyanis emlékszik a rég volt idők hatalmi
focijára, az tudhatja, hogy akkor legalább nyilvánvalóan nem foglalkoztak
ilyesmivel. Mármint a kamuzással. Akkor simán kineveztek bárkit bárhova. Aztán
az, akinek íróasztalt adott a PÁRT, annak előbb-utóbb papírt is adott hozzá.
Nem egy esetben egyébként tisztességgel megőrizve a látszatot. A kinevezett
igazgató, párttitkár, stb. becsülettel elfoglalta a székét a maga
érettségijével, vagy azzal sem. Aztán beiratkozott esti gimnáziumba, valamilyen
egyetemre, és végigjárta. Nem egy közülük különben tényleg kihasználta a
lehetőséget, és komoly tanulással pótolta a hiányzó ismereteket. Még akkor is,
ha biztos lehetett a politikai hátszél vizsgaolajozó hatásában. Ezzel szemben a
mai komisszárok előbb életrajzot kreálnak maguknak, és esetleg azt követően sem
iratkoznak be sehova. Elvégre minek is tennék? Ha bárki feszeget valami
végzettséget, majd „jön egy ügyvéd, oszt jónapot”. Túl sok következménye nem
lesz. Legfeljebb fanyalogva elfogadják majd a Nemzet Sportolója címet, mint
Schmitt Pál. Ha azt sem, akkor majd megkreálják nekik a Nemzet Kamuhőse címet.
Mert akinek a Vezér íróasztalt ad, annak sérthetetlenségi páncélt is köp
szotyihéjból.
Ezért az egykori rendszer, noha szintén a
politikai megbízottakról szólt, valahogy őszintébb, és nyíltabb volt. De,
furcsa módon, ezen két utóbbi erény tárgyában nincs nosztalgia a vezérségi
irodákban. Noha a játékszabályok alakítása terén egyébként egyre nagyobb az
áthallás a harminc-negyven évvel ezelőtti viszonyok irányában. Lassan egy
huszáros rohammal elfoglalva az 1950-es éveket. Töretlenül robogva tovább
visszafele. A köznapi kommunikáció mozdonyával vonszolva vissza az államigazgatást
is.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése