2014. december 30., kedd

Bonyhád nem Szent Ferencnek való vidék

El Greco: Ferenc és Leo testvér
Akár a két ünnep közti uborkaszezonnak is betudható lehet, hogy egy fura kis helyi illetőségű hírre kaptam fel a fejem. De talán a Karácsony utózöngéje is belejátszik, ha az ember felfigyel egy egyházi illetőségű furcsaságra. Mert az, amikor egy templomhoz nem valami bűncselekmény miatt hívnak rendőrt, hanem egy hajléktalan miatt, mégiscsak inkább furcsa.

A Tolnai Népújság számolt be arról, hogy a bonyhádi katolikus templom előterét megszállta egy hajléktalan. A leváló talpú cipőjében fázott az Isten-adta. Van ez így akkor, amikor a tél kicsit megcsikorgatja a fogait, és fagypont alá száll a hőmérséklet. Azt talán a bonyhádi pap is tanúsíthatná, ha darócruhában és saruban tenne egy kört a környékben. Akár alamizsnát is osztogathatna. Követve a pápai alamizsnást, akinek a hírek szerint igen csak van dolga a Vatikán környékén. De elismerem, Bonyhád nem a Vatikán, és az ottani pap sem egyenlő a pápával. Azért azt a sarus körsétát megtehetné. Gyanítható, hogy visszatértekor nem igazán állna meg a templom előterében, hanem diszkó-drogot rágcsáló egereket meghazudtoló tempóban érné el a fűtött szobát, és a meleg vízzel telt kádat. Amelynek előterébe nem hívták be a hajléktalant.

Holott akár a lábát is megmoshatta volna valaki. Akár a helyi érdekű pap is. Mert a kereszténység még erre is ismer példát. Nem kisebb jelentőségű férfiú térdelt le lábat mosni annak idején, mint Jézus. De elismerem, hogy Jézus nem azonos a bonyhádi templom egyik alkalmazottjával sem. Így aztán nem is várok el tőlük semmit, ami Jézus-nak akár természetes is lett volna. Kár is lenne. Ahogy valószínűleg V. Bonifác pápáról sem sokat hallottak. A VII. században, 619. Szentestéjét megelőző napon felszentelt 69. pápa egyik, évszázadokra kiható döntése volt a templomi menedékjog elveinek lefektetése és a menedékjog meghirdetése. Ennek mozgatója a pápa szempontjából, valószínűleg, a bűnösök megtérési jogának, illetve a vendégjognak az egyfajta kiterjesztése lehetett. A templomi menedékjog mindaddig védelmet jelentett a bűnösnek a világi hatalmak ellen, míg Isten házában tartózkodott. Az pedig az egyház befolyásának a mértékét jellemezte, hogy ezt a világi hatalmak tudomásul is vették.

Az tehát szinte biztos, hogy annyiban mindenképpen meghallgatták Bonyhádon a mai magyar hatalmi hangokat, hogy a szegénység bűn. Akkora bűn, amihez képest lopni, csalni szinte semmiség. A megfagyás pedig arrafele kisebb fenyegetettséget jelent, mint a tolvajt lefülelni akaró, kézlevágást is ismerő középkori karhatalom. Másként aligha magyarázható, hogy a szegényeket, bűnösöket is felkaroló Jézust szavaiban követő egyház egyik templomából rendőrökkel dobassanak ki egy hajléktalant. Aki nyilván nem szent, de a rendőrök aligha a szekszárdi hajléktalanszállóra vitték volna, ha a mínuszokban elkövetett fázáson kívül más is felróható neki. Mert a történet ebből a szempontból „happy end”-es. A hajléktalant a marcona járőrök fagymentes fedél alá kísérték.

Így a templomot nyugodtan bezárhatták az arra illetékesek. Biztosítva az utóbbi gesztussal, hogy még véletlenül se fordulhasson elő hasonló incidens. Azért, a kereszténység alapelveiről akár csak olvasva is, kérdésként remeghet a fagyos levegőben, hogy vajon érdemes-e még Isten eme kicsinyes házát kinyitni valaha. S arra a kérdésre sem lenne kevésbé érdekes a válasz, hogy amennyiben Jézus jelent volna meg darócgúnyában, akkor vajon őt is elhajtották volna a templomból? Esetleg azt is, aki az éjszakát imával kívánta volna ott tölteni? Assisi Szent Ferenc is mehet a levesbe. Ugyanakkor nincsenek természetesen illúzióim. Még abban a tekintetben sem, hogy a hazai közállapotok ismeretében kell-e zárni a templomokat. De talán, néha, amikor a jégfarkasok vonyítanak az éjszakában, talán néhány egyházfi legalább megpróbálhatná komolyan venni annak a vallásnak a tanításait, amelynek templomában szolgál.

Mert még azt hihetnénk, hogy a mai katolikusokra általában jellemző a szenvtelenség, a Jézust is fagyhalálba űzni képes közöny, a csak külsőségeiben érdekes, másoknak demonstrálva megélt vallásosság. S, hát..., ennyi. A hírben ennyi van, vagy ennyi sincs. Legfeljebb a helyi közösség, még megkérdhetné a papot, hogy miként is van ez? De ez már egy másik, tényleg a helyi lelkiismeretek eredőjét érintő történet.

Andrew_s

2 megjegyzés:

  1. Nyilván ha a hitgyüli templomába vagy a dohány utcába megy nem így jár. Egyébként annak a templomnak az előtere nem igazán fűtött így annyit tehetett volna a plébános, hogy maga kíséri át a hajléktalan szállóra, kérdés ezt mennyire hagyta volna az illető. (nagyon sokan még ilyenkor sem mennek szívesen)

    http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=80942

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Például azt is megtehette volna a plébános.....
      A legkevésbé keresztény megoldást sikerült választania.

      Törlés

Comments on Facebook