2014. december 15., hétfő

Nyílt levél a Nemzet Sportolóihoz

Tisztelt Társasága azoknak, akikre a sporteredményeik révén felnézhetnénk!

Nem szokásom nyílt levelet írni, de most mégis azt hiszem: muszáj. Muszáj azért, mert hazánk sportolói kemény munkával mutattak példát sokaknak évtizedeken át. Igen, elismerem, hogy az olimpiai érmek, de még egy szimpla pontszerző hely eléréséhez is kemény, sokszor önsanyargató munka vezet. Elismerem annak ellenére, hogy legfeljebb a játszótéri asztaliteniszig jutottam a sportok garmadái közt ténferegve. Vagyunk még így páran. Jó páran, akik a haza nevében könnyezik az aranyérem mellé felcsendülő Himnuszt. Akkor is, ha legfeljebb a megállóban veszteglő busz „lefutása” a maximális napi sportteljesítményünk.

Ám mi vagyunk az ország. Az a többség, akik összedobják a többséget a sportban képviselőknek a pénzt. Még akkor is, ha azt a jól-rosszul megválasztott vezetők mérik a sportolók zsebébe. Többet, vagy kevesebbet. De mégis a miénk. Cserébe azt várjuk, amit már említettem. Azt, hogy az ország nevében büszkék lehessünk a sportolóinkra. Azt, hogy nyilvános eredményeikkel példát mutassanak. Nem csak fizikai példát, hanem morális példát is. Mert tisztességes küzdelemben gerincesen lehet alulmaradni is. Ahogy egy vizsgán tisztességgel bukhat meg az, aki elmondhatja: mindent megtett, ami tőle telt. Nem véletlen, hogy a sportolók közt a TV előtt ülők is megvetik azt, aki a futóversenyen lerúgja a másikat. Ahogy kevés a becsülete a bundázó bíróknak, az övön alul ütő bokszolónak is. Mert érezzük: a küzdelemnek a szabályok szerintinek, tisztességesnek kell lenniük. A sportban és a magánéletben is.

Így igen furcsa volt, amikor Schmitt Pál plágiumügye kapcsán a sportvilág jobbára hallgatott. A volt sportoló, immár államfőként, morálisan megbukott. Szomorú volt a hallgatás, melyen szépségflastromként díszelgett csupán a csalással szerzett doktori cím megvonása. A sportolói példamutatás most újabb pofont kapott. Ha a híreknek hinni lehet, immár a Nemzet Sportolója a csalfa címmel megfogott egykori szállodaigazgató. Ha a híreknek hinni lehet, a plágiumbotrányba keveredett talpnyaló mellett szinte a végsőkig kitartó miniszterelnök „megismerve és tudomásul véve a Nemzet Sportolóinak javaslatát” ültette be a kiemelt körbe Schmitt Pált.

Tisztelt Társasága azoknak, akikre a sporteredményeik révén felnézhetnénk!

Önök tényleg kiálltak és kiállnak egy ilyen javaslat mellett? Önökben tényleg nincs egy szemernyi önérzet? Önök mind megengedhetőnek tartják a csalást? Önök mind morálisan megsemmisült tagjai a sportéletnek? Önök közül senki sem érzi úgy, hogy maga a kormányfői „kinevezés” is megalázó? Önök közül senki nem érzi úgy, hogy morális példamutatásként meg kellene szólalnia? Önök közül senki nem érzi úgy, hogy ki kellene állni tisztesség az évszázados nimbusza jegyében? Önök közül senki nincs, aki úgy érzi nem vállalhat közösséget egy ilyen „csapattal”?

Tisztelt Társasága azoknak, akikre a sporteredményeik révén felnézhetnénk!

Nem várok kimerítő, sallangoktól díszes válaszokat. De várom, nagyon várom, hogy valaki felemeli a hangját Önök közül. Nagyon várom, hogy valaki visszaadja a címet Önök közül. Nagyon jó lenne, ha azokra, akikre egykoron büszke lehetett az ország nem opportunista csúszómászókká degradáltan maradnának meg a későbbi emlékezetbe.

Tisztelt Társasága azoknak, akikre a sporteredményeik révén felnézhetnénk!

A döntés az Önöké! Az Önöké kellene, hogy legyen! A közé a vélemény! Önökről! Ha mindez szó nélkül marad. Ha pedig szó nélkül marad, akkor tessenek elmenni a fészkes fenébe. Mert futhatnak gyorsabban, üthetnek nagyobbat, úszhatnak mélyebben, mint az emberek többsége. De csak ennyi.

Ja, és a görény egy aranyos állat.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook