2014. október 26., vasárnap

Tüntetés, internetadó, kormányflastrom

Az eredetileg talán elterelésnek szánt internet-adós ötlet lassacskán önálló életre kel. A felröppentet digitális csalimadár szép lassan hozzászoktatja az embereket a bevezetés tudatához. Annyira, hogy hamarosan csak a mértékéről lesz vita. A kádárista nosztalgia jegyében. Az ellene szervezett tüntetés előzetese alapján ez a kép mit sem változik.

A tüntetést a Facebook-on kezdték szervezni, és e sorok leírásakor, délelőtt 11 óra körül, még csak a szervezés, a jelentkezők toborzása zajlik. Oldal letiltással, Facebook-reakciókkal tarkítva. De zajlik. Olyan felhívással is tarkítva, ami szerint: „Ha vasárnap 18 órakor mind eljöttök a József nádor térre, akkor meg tudjuk akadályozni az internetadót!” Ami azért felveti legalább annak kérdését, hogy maguk a szervezők elhiszik-e ezt. Az ugyanis világos, hogy a tüntetésnek önmagában még demokráciában sincs nagyobb hatása, mint a jelenlét megmutatása. Diktatúrában még annyi sem. A hatalom képviselői ugyanis egy laza legyintéssel intézhetik el. Mindaddig, amíg nincs valószínűsíthető cél, és látszata sincs a cselekvésnek, addig mindenképpen. Utána még mindig erőből lefújható a tüntetés, és vádhatóság elé citálható a résztvevők egy része. Addig azonban nagy szívességet gyakorol a tüntetés a kormányzatnak. Valós és látható cél nélküliséggel legitimálják demokratikus flastromukkal a diktatúrát.

Márpedig az eddigi tüntetéstörténet igen szkeptikus nézőpontokra predesztinálhat. Az Operaháznál lezajlott, és végül semmibe hullott tüntetésen sokan voltak jelen. Számosan akkor még komolyan vették, hogy ennek van értelme, de a szervezők között ezek a hangok nem igazán zengtek. Ellenben, mire valóban értelme lett volna a tüntetésnek, addigra fegyelmezetten levonultak. Nehogy zavarják az Operában önmagukat ünneplők hangulatát. A Bajnai-féle visszatérésnél szintén sokan voltak. Az ott még meglevő tömeges szimpátiát hosszú és kemény munkával zilálták szét. Alig másfél év alatt. Nem mintha a flaszterhajigálás nagyon hiányozna. Azonban ez is egy helyén maradt kockakő volt azon az úton, ami mélységes érdektelenségbe ejtette az ellenzék, vagy az ellenzék által felkarolt szervezők szervezte tömeges megjelenéseket. Mert amikor a szervezők sem tesznek mást, mint kipipálják a rendezvényt, majd elsunnyognak a kertek alatt, akkor mi várható a támogatóktól.

A hosszas felvezetésre azért ragadtattam magam, mert nézem azt a tüntetést, ami egy különben nyilvánvaló baromság ellen szerveződik. Az internetforgalom adóztatása ugyanis kétségtelenül az. Eltekintve a véleményszabadság és információcsere korlátozásának szándékát. Mert ez egy nyilvánvaló, megfogható hatalmi cél lehet. Olyan, aminek védelmében akár tüntetni is érdemes. Ha az internet adóztatása elleni felszólalás keretében, akkor akképpen. Ez azonban azt is jelenti, hogy a toborzó oldalon leírva, pontokra szedve lenne értelme kifejteni azt, hogy mi végre is a tüntetés. Olyan kérdésekre is választ adva, mint:
  • Milyen cselekvési tervet szeretnének pártfogoltatni a jelenlevőkkel?
  • Mi az A-terv?
  • Mi a B-terv?
  • Mi az elérendő cél, illetve mi a minimálcél, amit mindenképpen el szeretnének érni?

Az ugyanis kevés, hogy „el kell jönni”, mert csak. Ha tépelődsz, akkor is el kell jönni. Miért? Csak. Ezen az sem segít, ha a szervezési evolúció immár használt kütyük elvitelére is sarkal, és kéri a pártjelvények otthonhagyását. Amely utóbbi érthető törekvés, ha a kölcsönös békesség jegyében akarnak maradni a részt vevők. Feltéve, hogy a szervezők feltételezik: a megjelentek a B-közép szellemiségében, a másikon vizsla szemekkel keresett pártjelvények okán gerjedő indulat és gyűlölet jegyében képesek csak előfordulni. Ez azért egyfajta önkritika is a szervezés részéről. Azért mégis érthető a törekvés. Még a szervező pártpolitikustól is. S bár a szervezők szerint nemzeti és uniós zászlók rendben vannak, kérdéses, hogy kellenek-e oda? Mert alapjában véve az is egy marhaság.

Az internet, a szólás szabadságának megadóztatása ugyanis alapvető felhasználói érdekeket sért. Nem zászló kérdése, hogy kiét. Mindenkiét. Ezért akár azt is megérhetné, megérhette volna kommunikálni, hogy mit is szeretnének elérni. Túl azon, hogy „ne legyen adó, wazze”. Megérhette volna azért is, hogy kétség se férjen a tüntetés célját illetően az egészhez. Eszébe se jusson senkinek, hogy egyfajta pszeudo-ellenzéki gesztus az felvezetőben említett flastrom kiragasztásával, és a valós cél nélküli hazasunnyogás záró-gesztusával.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook