2014. december 3., szerda

Fogyatékosügyi pártpropaganda



Sokan talán nem is tudták, hogy a Fogyatékossággal élő személyek világnapja egyáltalán létezik. Azt meg végképpen kevesen tartják számon, hogy ennek kapcsán mi zajlik Brüsszelben. Így tulajdonképpen akár helyénvalónak is tekinthetnénk, hogy legalább közvetett módon, Kósa Ádám fideszes EP-képviselő felszólalása kapcsán ráirányult a figyelem.

Mármint a fogyatékkal élőkre, és a világnapra. Ha kicsit utólag, hát utólag. Az a problémaköteg, ami az érintetteket naponta kíséri, akármikor méltó lehet a figyelemre. Az ember pedig a segítségre. Amibe valószínűleg nem igazán fér bele a pártpolitikai haszonszerzés, a cinikus beszólás. Még akkor sem, ha egy képviselő a kormánypárt kegyelméből „nyomorog” az uniós Parlamentben. Ahova tulajdonképpen már kiutazni is egyfajta gerinc-fogyatékosságot takarhat, az Unióval ápolt kormányzati viszonyra tekintettel. De legalább megtudhattuk, hogy a Fidesz esetében minden szinten, mindig van egy kicsit lejjebb. Bárkinek. Mert aki moslékba keveredik, előbb utóbb büdös lesz. Miközben itthon Lázár igyekezett tartani alulmúlhatatlansági rekordot, Brüsszelben Kósa Ádám volt a soros.

Addig különben talán rendben is lenne, hogy az Európai Unió intézményei mutassanak példát a fogyatékkal élők foglalkoztatásával kapcsolatban. Azonban ezt olyan körítésben számon kérni, hogy az Európai Bizottság mutasson be konkrét adatokat talán már súrolja a bunkóság határát. Nem azért, mintha nem lehetne számokat kérni. Azonban annak a konferenciának, amelynek keretében az adatkérési igény elhangzott Kósa az egyik társszervezője volt. Ha tehát valóban érdekelték volna az adatok, akkor előzetes megkereséseket intéz az intézményekhez, összerakja az adatokat, és maga számol be az EU-s intézmények foglalkoztatási tendenciáiról. Szervezőként mindenképpen megtehette volna, de talán még szimpla képviselőként is. Azonban az is érthető, hogy miért nem ezt az akár korrektnek, tényszerűségre törekvőnek tekinthető utat járta be.

Abban az esetben ugyanis tényszerű beszámolót hallhattunk volna tőle. Márpedig egy tényszerű konferencia-előadás kereteibe nehezen szuszakolható be a pártpropaganda. Márpedig neki talán kötelességből is el kellett sütnie azt a kijelentést, hogy „ma már kétszer annyi fogyatékossággal élő embernek van munkája Magyarországon, mint 2010 előtt”. Ami, ha megfelelően szelektálják a statisztikai adatokat akár igaz is lehet. Ahogy a foglalkoztatási adatok is töretlenül javíthatók. Pusztán bele kell számolni a külföldön és közmunkában, akár csak napokat is foglalkoztatott embereket. S bár a külföldi munkavállalásnál lehet, hogy a különböző problémákkal élők hátrányban vannak az utazás miatt, azért valahogy nem tudok túl optimista lenni a hazai foglalkoztatás tekintetében. Elsősorban akkor, ha önellátásra alkalmas béreket próbálok, a közmunka éhbér-színvonalának ismeretében, hozzárendelni ahhoz a kétszer annyi foglalkoztatotthoz.

De még abban az esetben, ha ezzel meg is birkóznék a science-fiction műfajában eltöltött olvasói edzésköröknek köszönhetően, akkor még mindig ott van a fideszes csodagyógykezelés kérdése. Emlékezhetünk ugyanis a nem is olyan régen lezajlott nagy orbanista csodadoktor-kampányra. Amikor is a fogyatékkal, rokkantsággal élőket nem egyszer megalázó „felülvizsgálatnak” vetették alá. Olyan eredményeket felmutatva, amely legfeljebb az „ide a ti pénzeteket is” mottó árnyékában értelmezhető. Így aztán Kósa Ádám, ha már annyira híve a számmisztikáknak, prezentálhatna néhány, ezt érintő, számot is. Arról például, hogy az említettek közül hány olyan van, aki kénytelen az erőltetett és mondvacsinált „rehabilitáció” következtében munkát vállalni. Bárhol, bármilyet. Rögtön utána mesélhetett volna arról, hogy milyen átlagos fizetésért teszik mindezt. Ha már Brüsszel, akkor euróba átszámolva. Gyanítom, hogy ezekkel a számokkal adós is marad a képviselő úr. Mert azokat hallván, csak azért nem rendeznének azonnal gyűjtést segélyre, mert félnének, hogy a kormányzat azt is lenyúlja.

De legalább azt elmondhatja, hogy a fogyatékkal élőkkel kapcsolatos cinizmushoz nem kell Brüsszelig elmenni. Pár nappal ezelőtt a hazai plágiumbotrányok élmezőnyéből egyenesen, kiesés nélkül választották meg Schmitt Pált tiszteletbeli taggá a Magyar Paralimpiai Bizottságba (MPB). Ha nem a problémák dacára kiugró teljesítményt nyújtókkal való froclizás okán, akkor valószínűleg a morális gerinc fogyatékosságának az elismeréseként.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook