Orbán húsvéti uszítása

Forrás: Zsúrpubi

A Húsvét tiszteletére talán illene elengedni a politikát, de akkor, ha annak hazai önjelölten vezető ereje nem teszi, akkor igazán kár lenne szembe menni a vezetői intencióval. A végén még öncélúnak tűnne egy szimpla ünnepi írás. Különösen mert Erdő Péter is olyanokat mondott, amelynek ünnepi értelmezéséhez a legfontosabb kellék az amnézia lenne.

A végéről kezdve kiemelném, hogy maximálisan egyet tudok érteni a bíborossal. Abban, hogy „minden szabadság alapja az ember méltósága”. Azzal is nehéz lenne vitatkozni, hogy a „felelősségnek, a közösségnek és az összetartozásnak” komoly helye lenne minden olyan esetben, amikor Jézus tanításainak próbálnak helyet szorítani a mindennapokban. Különösen akkor, ha a tanításokat Pál olvasatában értelmezzük a felelősségről, a szeretetről. Amely egyáltalán nem mond ellent annak, hogy Jézus az emberiséget, mint egy nagy közösséget váltotta meg. Amire Erdő Péter ugyancsak utal. S amely értelmezés elfogadásával Erdő kicsit közelebb jutott ahhoz a szemlélethez, amelyet Ferenc pápa is következetesen képvisel. Nem téve a különbséget az emberi minőségben egyik ember javára, illetve kárára sem. Ellentétben azokkal a helyzetekkel, amikor a magyar bíboros szembe ment mindezekkel az elvekkel. Annyira, hogy alig egy évvel ezelőtt a pápa gyakorlatilag elhatárolódott úgy tőle, mint a magyar miniszterelnöktől is.

Amikor tehát Erdő az emberi méltóság tiszteletéről beszél, akkor nem árt emlékezni arra sem, hogy az éter nem volt hangos a tiltakozásától, amikor abban antiszemita hangok tűntek fel. Nem foglalt állást az akár kormányzati szalonzsidózással szemben. Hallgatott, és hallgat a mai napig a Horthy-fétisek avatása kapcsán. Ahogy bíborosi csend övezi a déli határszakaszról érkező híreket is. De még emlékezhetünk arra, amikor a hazai, és világi, törvényekre hivatkozva tagadta meg az emberi segítséget a menekültekről. A menekültekkel érkező keresztényektől is. Amikor tehát Erdő az emberi méltóság tiszteletéről beszél, akkor olyasmiről beszél, ami minden keresztény ember erényeit gazdagítaná. Ám önmagát kivonja mindezek hatálya alól. Önmagáról állítva ki olyan véleményt, amely leginkább azt indokolná, hogy mezitláb és szőrcsuhában menjen világgá. Már akkor, ha csak egy kicsit is komolyan venné annak a Jézusnak a tanításait, akinek nevét harsogva ül kényelmesen a bársonyszékben.

S akinek a nevével és a tanításaival különben a miniszterelnök is előszeretettel él, illetve él vissza. Aki hallgatott akkor is, amikor szinte élő szentként imádkoztak érte, és majdhogynem hozzá a templomban. Aki nagy ívben tesz az emberi méltóságra akkor, ha az illető nem a kleptoligarchia tagja. Ha pedig menekült, akkor lehetőleg váljon porrá és hamuvá, mintsem fenséges személyét a jelenléte puszta képzetével zavarni merészelné. Aki szerint „a békés és derék keresztény embereknek is viszket a tenyere” a diáktüntetések kapcsán. Amellyel Orbán egy mondatba sűrítve zárkózott fel a bayerzsolti fenyegetéshez. Gyakorlatilag kormányzati támogatását, de legalább is elvi hozzájárulását adva ahhoz, hogy fizikai erőszakot alkalmazzanak a pillanatnyilag békés tüntetők ellen. Még csak nem is a karhatalom részéről, hanem azok részéről, akik „derék kereszténynek” definiálják önmagukat. Mely öndefiníciót valószínűleg az inkvizíció verőlegényei is előszeretettel alkalmazták. Önmagukra. A miniszterelnök mondata, kedvenc publicistájának a szövege után, és azzal összefüggésben, felér egy polgárháborús uszítással.

Egyben, ex catedra, kirekeszti a kereszténységből a tüntetőket. Egyfajta önhatalmú kiátkozással vonva meg tőlük azt a jogot, amelynek megadásához semmi köze. Hacsak nem hiszi Istennek magát. Mely hit esetében nem a kormányfői poszton, hanem a zárt osztályon lenne a legbiztosabb helyen. A Nérók és Napoleonok termei között. Ugyanakkor ez nem csak a miniszterelnök szalonzsidózásainak egyikeként értelmezhető, hanem a fentiek alapján egyfajta utcai vallásháborút is meghirdet. Jelezve, hogy aki ellene tüntet az nem keresztény, nem békés, és legkevésbé sem derék ember. Megmutatva ezzel az őt követő kormányzati és fideszes megszólalóknak a követendő irányt. Jelezve, hogy az elkövetkező kommunikációban számíthatunk arra, hogy az Orbán rendszerét kritizálók egyre kevésbé lesznek keresztények, és derék becsületes emberek. Ám egyre inkább lesznek „zsidók”, és egyre inkább lesznek üldözendő tagjai a társadalomnak.

Mondta ezt Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, a keresztényi szeretet, a másik emberi méltósága tiszteletének napján, Húsvét vasárnapján. 2017. április 16. –án. Mely idén egybe esik világháború zsidó áldozatainak emléknapjával. Orbán azt kifogásolta, hogy a békésen, olykor bulizva tüntetők „becsületbe vágó, súlyos dolgokat vágnak az ország és vezetőinek fejéhez”. A magam részéről nem. A húsvéti üzenete minden külön minősítés nélkül minősíti.

Andrew_s