Garázda-e a koncepciós bíró?

Ma már tudjuk, hogy a festékdobálási kísérletből Gulyás Mártonék politikailag kifejezetten jól jöttek ki. Akkor is, ha bíróságilag több száz órányi közmunkát róttak ki rájuk. A vád alapján csoportos garázdaságot követtek el, és rongáltak. Az egyik oldalon egyébként ezt, némi erőltetéssel indokolni is lehetne. A másik oldalon annyira feladta a labdát a koncepciós eljárás gyanújára, hogy már rá is ragadt a „flakoncepciós”per elnevezés.

Valamiért a történet mégsem teljesen kerek. Alkalmasint Gulyás Márton körül is tojásdad alakban örvénylik a tér. Szerintem. Már csak azért is, mert a nem túl határozott rendszeretetem dacára sem tetszenek a spriccmintás falak. Márpedig a a festékkel felszerelt ifjak a jelen tudásunk szerint a Sándor palotán gondolták megtorolni azt, hogy Áder János aláírta a lex-CEU-t. Márpedig ez egy személyes döntése volt a köztársaság nélküli köztársasági elnöknek. Az épület a hivatalt jelképezi. Tudtunkkal és még nem raboskodnak a pincéiben rég elfeledett rabok, mint annak idején a Bastille-ban. A hivatalt pedig korábban olyanok is betöltötték, mint Göncz Árpád is. Így az épület elleni megtorlást megkísérlők véleménye, nagy tisztelettel, érdekelne a köztársasági elnök szükségességét illetően. Nem Áder szükségességére vonatkozóan, hanem általában. S amennyiben általában nem utasítják el a köztársasági elnök intézményét, akkor nem teljesen világos, hogy mit akartak az épülettől? Még akkor is, ha a felsőoktatási törvény módosítása nem tetszik, és Áder aláírása még kevésbé.

Így aztán nem igazán tudom elhessenteni a gondolatot, hogy Gulyás pontosan azt akarta elérni, ami történt. S ebbe belefér az is, hogy „véletlenül” nem sikerült eltalálni az épületet. Talán a közmunkához nem ragaszkodott, de a történet akkor kezd kicsit kerekebb lenni, ha feltételezem: szándékosan provokálta ki az előállítását. Amire különben akár racionális érvként szolgálhatott az is, hogy egyfajta mártírt adjon a tüntetéseknek. A hatósági közbelépés, bizonyos korlátok között ugyanis egyfajta összetartó erőt biztosíthat. Felébresztheti a szolidaritást. S persze színvallásra kényszerítheti a provokátorokat. Legalább az amatőröket. A szolidaritásban kialakult egységfront különben láthatóan megvalósult. S ebből a szempontból máris megállapítható a politikai hozadéka a festék-akciónak. Amelynek kétségtelenül meg lehetett a maga, nem véletlenül színházi akcióra is hajazó, dramaturgiája.

De a színházi tapasztalatok nyilván nem csak a kellékválasztásban, és a „véletlenül” el nem talált épületben segítettek, hanem abban is, hogy elmondhassa a magáét az utolsó szó jogán. Amire még visszatérnék. Azt követően, hogy futólag megemlékezünk Gulyás egyik korábbi akciójáról. Amikor, 2014-ben, sikerült néhány pofont kapnia. Azt követően, hogy saját bevallása szerint is szándékosan provokálta a DK rendezvényén részt vevőket. Alkalmasint, színházilag, elég gyakorlattal kell rendelkeznie abban, hogy kiszámíthassa az emberi reakciókat. Így, a következményektől eltekintve, nem érezném meggyőzőnek, ha nagyon ki akarna tartani amellett, hogy valóban az épület megdobálása, és nem a saját eljárás alá vonása volt az akció célja. Ami önmagában nem okvetlenül baj. Csak a klasszikus mondatot idézve, nem igazán tűnik az sem problémának, ha elvárjuk: a krumplileves az legyen krumplileves. Mielőtt azon vennénk magunkat észre, hogy a változást ígérőnek remélt akciók alapvetően egy előre lezsírozott politikai performansz részei. Ahol statisztának hívják a különben joggal elégedetlen tömeget. Egy színpad elé, amelyen a közeljövőben szinte borítékolhatóan megjelennek majd a festékdobálás mártírjai.

Amúgy, az adott esetben, ha a szándékos provokációra utaló elemektől most eltekintünk, az ítéleten akár röhöghetnénk is. Mármint akkor, ha az nem egy bíróságon, hanem egy bohózatban hangzik el. S akkor, ha a bíróság valójában egy színpad. Amelyen simán a helyzet elripacskodásának tartanánk azt a rendezést, amikor a festékdobálásért eljárás alá vontakat bilincsben vezetik elő. Ugyanakkor az ítélet indoklásában van pár figyelemre méltó elem. A bíró szerint ugyanis azért garázdaság a festékdobálási kísérlet, mert az a turistákban megbotránkozást és riadalmat kelthet. Valamint a bíró véleménye szerint „nem igazolható, hogy minden tüntető ízlésének megfelelt a dobálás”. Mondják ezt egy tüntetéssel kapcsolatban. Ahova nyilvánvalóan nem megy el résztvevőnek az, akinek nem tetszik. Esetleg kiveri a dobálni készülő kezéből a festéket. Miközben érdekelne, hogy a bíró szerint a katasztrófaturistákon kívül ki megy el egy tüntetésre. Ők meg vessenek magukra. A bírói indoklás és az egész eljárás tulajdonképpen az igazolta, hogy Gulyás akciója akkor is leleplező erővel bírt, ha az tudatos provokáció volt.

Ezzel szemben az a bírói gyakorlat, amelyik alkalmas koncepciós eljárást sugallni, tekinthető olyannak, amelyik megbotránkozást és riadalmat kelt. Ráadásul egyáltalán nem igazolható, hogy mindenki ízlésének megfelel. Így igen érdekes lenne azt is tudni, hogy Hornyák Szabolcs bíró ellen indul-e, és mikor eljárás a joggal való garázdálkodás ügyében.

Andrew_s