A közismereti gettók nemzeti programján kívül, amely jelenleg,
és első körben, a középiskolásokat érintheti, a pedagógus szakma és a pedagógusok
is megkapták
a magukét. Az oktatást érintő salátatörvény egyik nagy vívmánya a
pedagógushiány egy igen sajátos megoldása. A sajátosan nevelendők oktatásának
pedig egy még sajátosabb megoldása.
Tekintettel arra, hogy a beilleszkedési, tanulási,
magatartási nehézséggel küzdő (BTM) diákokkal való foglalatoskodást,
normálisan, elég hosszú ideig tanulják az ebben foglalkoztatott pedagógusok, az
ezt is érintő „társadalmi egyeztetésre” az Emmi igen méltányos időt adott. Öt
egész napot. Az egész törvénycsomagra. Valószínűleg abból kiindulva, hogy ha
már a minisztérium szakemberei nem tették meg, másnak sem kell szakmailag
belemélyedni a kérdésbe. Mert a végén még renitens gondolatai támadnak.
Elkezdenek például értetlenkedni azon, hogy a nevelési tanácsadó a jövőben
miért ne adhatna ki felmentő szakvéleményt a diszlexiás, diszgráfiás,
diszkalkuliás tanulók számára. Amelyik szülő ugyanis ezt arra használta fel
eddig, hogy „érdemtelenül” vonja ki a gyermeket az iskolai képzés fáradalmai
alól, az ezt követően is meg fogja keresni a kiskapukat. A többieket meg minek
szívatni? Nehogy véletlenül egy kicsit is jobban érezzék magukat?
De aki azt hinné, hogy az Emmi-ben csak idáig terjed a
fantázia, az téved. A tervezet szerint ugyanis „a
jövőben nemcsak gyógypedagógus oktathatna bizonyos tantárgyakat az enyhén,
illetve középsúlyosan értelmi fogyatékos tanulóknak”. Ami leginkább azt
jelzi, hogy a minisztériumi szakértők munkahelyén igen erős lehet a műszaki
zár. A logika elleni védekezés gyanánt. Mert lehet ugyan, hogy kisebb nagyobb
értelmi fogyatékossággal az egyik gyermek szépen rajzol, a másik jól énekel,
vagy Savant módjára képes elmélyedni a csillagászatban. De ezek a gyermekek,
mint emberek pont olyan sérültek és sérülékenyek a földrajz, az ének, és
rajz-órán, mint bármely más esetben. A nap huszonnégy órájában. Így az őket
támogató pedagógusi jelenlét a teljes képzési időben indokolt. Nem csak a
kiragadott pillanatokban. Amely pillanatokon kívül az erre nem felkészült
tanárok nyakába varrná az oktatáspolitika a velük való foglalkozást. Ami
aránytalanul terheli ezeket a tanárokat, és cseppet sem használ a gyermekeknek.
A szüleiknek sem. Így a tervezet ezen pontja leginkább azt mutatja: a
politikusok lenézik ezeket a gyermekeket, a szüleiket és a gyógypedagógusokat
egyaránt. Miközben büntetni fog számos, fokozottan túlterheltté váló tanárt.
Akikből, különösen a szakmai tárgyak esetében, hiány
lehet a jelek szerint. Különösen akkor, ha az indokoltnál is több diákot
szeretnének tanulmányi
gettókba zárni. A hiányt a minisztérium betűvetői, a pedagógusképzés
színvonalának emelése, és a tanárok pályán tartása helyett, úgy gondolják
áthidalni, hogy pedagógus végzettség nélkül is lehessen tanítani. Ha
belegondolok abba, hogy mi meló volt évtizedekkel korábban a sok szakképesítés
nélkül ezt-azt tanítókat továbbképezni, illetve szaktanárokkal kiváltani, a
jelenlegi egy igen hatásos ötlet. Trappolva visszafele a lenini úton. S még ha
csak a leninin... Egyébként a salátatörvény eme szakaszától eszembe jutott egy
pár évvel ezelőtti személyes esetem. Amikor egy szakközépiskolában való
tanításhoz az ott szerzett szakmunkásbizonyítvány és érettségi, a szakirányú
egyetem, és az ott védett doktori, de még az adott középsuliban hospitált
mérnöktanári diploma is elégtelennek
bizonyult egy szaktanári állás betöltéséhez.
Ennek az emléknek a fényében leginkább arra lennék kíváncsi,
hogy melyik kormányközeli emberke, rokon, illetve ismerős bulija van a
jelenlegi puhítások, és szakmailag aligha védhető döntések mögött.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése