2017. április 3., hétfő

CEU: Paks II a surranópályán

A CEU ügye tulajdonképpen elég békésen verte ki a biztosítékokat. Messze békésebb tömeget mozgósított, mint a 2006-os, Nagy Őszi Pisis Forradalom hős küldöttei voltak a TV székházánál. Ezt Orbán szinte biztosan a gyengeség jeleként értékeli. Azt pedig, hogy Nobel-díjasok szólalnak meg, egyetemek tiltakoznak, egyetemi tanárok, diákok vonulnak, simán a Soros-bérenc világ-összeesküvés értelmiségi hisztije gyanánt kommunikálhatja a hívőknek. A hasznot pedig pofátlanul bezsebeli.

Függetlenül attól, hogy az országgyűlés Fidesz-droidjai mit szavaznak meg, vagy mit nem. Mert ez csak egyvalamiről szól. Mármint a szavazás. Arról, hogy merről szól a kolomp. Most éppen azt zengték előre a banánhámozási verseny veszteseinek, hogy szigorítani kell a felsőoktatási törvényen. Amit még rektorok, komisszárok, és más, akár tetszőleges egyetemi jószágok is köszönthetnek ovációval. Elvégre a CEU eltörlésére irányuló kísérlete közepette volt olyan egyetem, amely irányából dübörgő nyelvcsapások zaja hallatszott. Debrecenből Bács Zoltánnak, az egyetem kancellárjának az előadásában. A törvénymódosítást követően pedig a Magyar Rektori Konferencia (MRK) adott ki egy kicsit felemás állásfoglalást. Amelynek felemássága inkább az időzítésből, mint a tartalmából következik. Mert az, hogy kiállnak a CEU mellett az nagyon derék. Az is, hogy egyértelmű szabályozást akarnak a felsőoktatásban. Mert annak is legfőbb ideje lenne. Akár a jóelvtársi kamutanszékek megszüntetésével indítva ezt az akciót.

Amelyre különben a felsőoktatási törvény, ugyan miért is lepődnénk meg, még véletlenül sem tér ki. Alkalmasint persze az MRK sem, mert könnyen lehet, hogy némely rektor bársonyszéke igényli a hatalmi plüssmacik szavazatát is. Viszont van egy fura szövegrész az MRK közleményében. Az, ami szerint: „az MRK-nak és a magyarországi egyetemeknek egyaránt érdeke, hogy elismerjék és támogassák a KEE azon törekvését, hogy a továbbiakban is Magyarországon működjön, természetesen eleget téve a magyar akkreditációs és egyéb jogszabályokban előírt követelményeknek”.
Ez utóbbi, nagyjából, akár úgyis fordítható, hogy: „olyan akkreditációs rendszert dolgozunk ki, amilyent a székeink védelmében akarunk, és az említett droidok jóvoltából a Fidesz kormánya olyan törvényi, jogi környezetet alakít ki, amilyet akar”. Mert kár lenne megfeledkezni arról sem a szöveg értelmezésénél, hogy a kormány meghozta azokat a bizonyos törvényeket, és az MRK már ennek a törvényjavaslatnak a benyújtásáról tudva, annak ismeretében fogalmazta meg az említett állásfoglalást. Amelyben természetesen ott vannak a szükséges udvariassági, és fellengzős szóvirágok. De lényegében a kormány közé dobta a rektori gyeplőt. Ami még annak tudatában sem túl csillogó teljesítmény, ha tudjuk: a rektorok között nem egy van, aki személyesen kifejezte rosszallását a CEU zsákba-kötésével kapcsolatban.

Amely a számos tiltakozás dacára, mint említettem korábban, nem kevés hasznot is hozott a kormánynak. Orbán a nemzetközi tiltakozást a híveknek simán eladja a szintén említett hisztinek. S azoknak a híveinek a szemében, akiknek esélye sem lenne a CEU-n dolgozni, vagy esetleg, tanulni, ez nem is több annál. Már csak azért sem, mert jobbára tényleg az értelmiség tagjai szólaltak meg az ügyben. Feladva ezzel a labdát, hogy Orbán a vele fenékszövetséget nem kötőket nagyban megszámítva eladhassa Soros-bérencként. Akár az egész nemzetközi tudományos közvéleményt is. Ami amúgy is messze van. Miközben számos probléma nagyon is közel. Számos olyan probléma is, amelyet szintén az „értelmiség” szokott felhánytorgatni. Nem egyszer értelmiségi szintre emelve azokat is, akik csak nem buktak meg fizikából.

Mert ők esetleg emlékeznek arra, hogy a radioaktív sugárzás hasznaként nyert energiának vannak radioaktív melléktermékei is. Amelyet el kell szállítani, és valahol fel kell dolgozni, vagy kilőni a Napba. De minden esetre kell vele kezdeni valamit. Ami azt is jelenti, hogy Paks II nem csak a fűtőelemek beszállítása kapcsán teszi függővé az országot, hanem az általános túlélés tekintetében is. Ha ugyanis a radioaktív szemetet, ahova a kiégett fűtőelem is sorolható, nem viszi el valaki, akkor az itt marad az országban. Mert az a Napba-kilövés nem tűnik túl életszerűnek. A kérdésre, hogy ez most miként jön ide, egyszerű a válasz. A CEU-botrány elviszi a show-t a napi politikai kommunikációban. A több CEU kevesebb Paks II-t is jelent. Ez pedig milliárdokat érhet Orbánnak. Főleg, hogy nem ő fizeti.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook