 |
| Atomium Forrás: Wikipedia |
Tudom, hogy napok óta kint vannak a plakátok a legújabb
nemzeti gyávaságról. Mert a konzultációnak hívott pénzkidobást továbbra sem
érzem másnak, mint a gyávasági apokalipszis egy stációjának. A vezér nem mer
népszavazást kiírni, úgyhogy marad a konzultációnál. Most éppen Brüsszelt
állítaná meg a levelekkel. Mint ahogy egy plakátra ma ismét rácsodálkoztam.
Mert hirtelen elképzeltem ezt a megállítást. Képletesen
is, amint az egész EU nadrágja tel lesz attól, hogy Orbán nadrágja már tele
van. Leginkább talán attól, hogy csak tele lesz az emberek hócipője a
kormányzat kleptoligarchikus rendszerével. Még akkor is, ha egyelőre láthatóan
sikerül parciális kommunikációval, és rétegakciókkal megosztva tartani a
társadalom valós többségét. Azonban a nemzeti konzultációk intézménye, vagy
például az olimpiai blöff, mutatják legjobban, hogy ez egyre több kerül, és
egyre görcsösebbre sikerül. De maradjunk csak Brüsszel megállításánál. Amihez
nyilván az is kell, hogy Brüsszel márpedig jöjjön. Mert nincs értelme
megállítani azt, ami távolodik. Azt nem megállítani, hanem visszafordítani
szokták. Mint a keleti elkötelezettséget. Amiről egyébként nem rémlik nemzeti
konzultáció megtartása. Mondjuk azzal a kérdéssel, hogy: „behívná-e az orosz csapatokat ideiglenesen Magyarországra?” De nem
csak erről, hanem a letelepedési kötvényről is elfelejtettek népszavazást
tartani.
Az tehát, ha Brüsszelt meg kell állítani, az annak az
elismerése, hogy Orbán görcsös kínlódása dacára az ország valós többségének
szándéka nem igazán ütközik az unió általános céljaival. Akkor sem, ha vannak nézetkülönbségek
a részletkérdésekben. Így aztán a kormány előremenekülve próbálja a társadalmi kisebbség
parlamenti többségébe kapaszkodva legitimálni Orbán fóbiáit. Leginkább a
hatalomvesztéstől. S konzultál. Bízva abban, hogy a kérdőívet leginkább a
vakhitű orbanisták küldik majd vissza. Így a visszaküldött paksamétában
többségre számíthat az önigazolást hajszoló hatalom. Amire egy népszavazás
esetén nyilvánvalóan nem számíthatna. Ahogy a nép meg arra nem, hogy Brüsszelt
abban az értelmében állítja meg bárki, hogy abban is szabad kezet adott
Orbánnak, amiben valószínűleg nem kellett volna. Ahogy Hargitai Miklós
írja.
Azért ma a plakát előtt állva inkább az aktus vizuális
elképzelése dominált. S még csak nem is ló és a kormánytagok közti aktus. Noha
az is nyilván megérte volna. Viszont az igen, ahogy Brüsszel, onnan Nyugatról elindul,
és csak jön, csak jön, és ismét csak jön. Miközben Orbán és kormánya, vállat
vállnak vetve feszülnek neki az Alpoknak, hogy megállítsák. Mert Brüsszel már
itt van a szomszédban. Már eltűntek a népek és országok. Az Alpok felgyűrődtek
az egekbe, és az osztrákok begyűrődtek Nyugat-Magyarországra. Mert nem bírták
feltartóztatni a Földet formáló erőket. S akkor itt van a magyar kormányzat.
Utolsó leheletig tologatva vissza Brüsszelt. Ami nem más, mint a mindent lebíró
vas. Meg talán az acél és az atom országa. Mert mi másért választották volna
jelképnek vas tércentrált, köbös fémrácsát. Acélból megépítve és Atomium-nak
keresztelve. A nagyzolás szimbólumaként 165 milliárdszoros nagyításban.
Hogy egy másik birodalom vezérét nevezték el az acélról?
Hogy nálunk csak beruházások kapcsán emlegetnek milliárdokat? Lehetőleg az
ablakon keresztül célba dobva az ismerős zsebekbe? Hogy az atom esetleg nemzeti
atomtemetőt fog jelenteni emlékmű helyett? Ilyen piszlicsáré dolgokon nem
akadunk fenn. Elvégre már gyűrődnek a hegyek, és legfőbb ideje konzultálni egyet.
Most arról, hogy állítsuk meg a közeledő Brüsszelt. Holnap talán a tenger
fenekére húzandó bugyi színéről. Esetleg a mélytengeri árkok feltöltéséről.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése