2017. április 4., kedd

Demagógisztáni napló: Brüsszel meg csak gyün, kérem

Atomium
Forrás: Wikipedia
Tudom, hogy napok óta kint vannak a plakátok a legújabb nemzeti gyávaságról. Mert a konzultációnak hívott pénzkidobást továbbra sem érzem másnak, mint a gyávasági apokalipszis egy stációjának. A vezér nem mer népszavazást kiírni, úgyhogy marad a konzultációnál. Most éppen Brüsszelt állítaná meg a levelekkel. Mint ahogy egy plakátra ma ismét rácsodálkoztam.

Mert hirtelen elképzeltem ezt a megállítást. Képletesen is, amint az egész EU nadrágja tel lesz attól, hogy Orbán nadrágja már tele van. Leginkább talán attól, hogy csak tele lesz az emberek hócipője a kormányzat kleptoligarchikus rendszerével. Még akkor is, ha egyelőre láthatóan sikerül parciális kommunikációval, és rétegakciókkal megosztva tartani a társadalom valós többségét. Azonban a nemzeti konzultációk intézménye, vagy például az olimpiai blöff, mutatják legjobban, hogy ez egyre több kerül, és egyre görcsösebbre sikerül. De maradjunk csak Brüsszel megállításánál. Amihez nyilván az is kell, hogy Brüsszel márpedig jöjjön. Mert nincs értelme megállítani azt, ami távolodik. Azt nem megállítani, hanem visszafordítani szokták. Mint a keleti elkötelezettséget. Amiről egyébként nem rémlik nemzeti konzultáció megtartása. Mondjuk azzal a kérdéssel, hogy: „behívná-e az orosz csapatokat ideiglenesen Magyarországra?” De nem csak erről, hanem a letelepedési kötvényről is elfelejtettek népszavazást tartani.

Az tehát, ha Brüsszelt meg kell állítani, az annak az elismerése, hogy Orbán görcsös kínlódása dacára az ország valós többségének szándéka nem igazán ütközik az unió általános céljaival. Akkor sem, ha vannak nézetkülönbségek a részletkérdésekben. Így aztán a kormány előremenekülve próbálja a társadalmi kisebbség parlamenti többségébe kapaszkodva legitimálni Orbán fóbiáit. Leginkább a hatalomvesztéstől. S konzultál. Bízva abban, hogy a kérdőívet leginkább a vakhitű orbanisták küldik majd vissza. Így a visszaküldött paksamétában többségre számíthat az önigazolást hajszoló hatalom. Amire egy népszavazás esetén nyilvánvalóan nem számíthatna. Ahogy a nép meg arra nem, hogy Brüsszelt abban az értelmében állítja meg bárki, hogy abban is szabad kezet adott Orbánnak, amiben valószínűleg nem kellett volna. Ahogy Hargitai Miklós írja.

Azért ma a plakát előtt állva inkább az aktus vizuális elképzelése dominált. S még csak nem is ló és a kormánytagok közti aktus. Noha az is nyilván megérte volna. Viszont az igen, ahogy Brüsszel, onnan Nyugatról elindul, és csak jön, csak jön, és ismét csak jön. Miközben Orbán és kormánya, vállat vállnak vetve feszülnek neki az Alpoknak, hogy megállítsák. Mert Brüsszel már itt van a szomszédban. Már eltűntek a népek és országok. Az Alpok felgyűrődtek az egekbe, és az osztrákok begyűrődtek Nyugat-Magyarországra. Mert nem bírták feltartóztatni a Földet formáló erőket. S akkor itt van a magyar kormányzat. Utolsó leheletig tologatva vissza Brüsszelt. Ami nem más, mint a mindent lebíró vas. Meg talán az acél és az atom országa. Mert mi másért választották volna jelképnek vas tércentrált, köbös fémrácsát. Acélból megépítve és Atomium-nak keresztelve. A nagyzolás szimbólumaként 165 milliárdszoros nagyításban.

Hogy egy másik birodalom vezérét nevezték el az acélról? Hogy nálunk csak beruházások kapcsán emlegetnek milliárdokat? Lehetőleg az ablakon keresztül célba dobva az ismerős zsebekbe? Hogy az atom esetleg nemzeti atomtemetőt fog jelenteni emlékmű helyett? Ilyen piszlicsáré dolgokon nem akadunk fenn. Elvégre már gyűrődnek a hegyek, és legfőbb ideje konzultálni egyet. Most arról, hogy állítsuk meg a közeledő Brüsszelt. Holnap talán a tenger fenekére húzandó bugyi színéről. Esetleg a mélytengeri árkok feltöltéséről.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook