Jobbikos kulturkampf Dúró Dórától

Forrás: Wikipédia

A menekültekkel kapcsolatban, annak ellenére, hogy olykor hallunk róluk, vagy megindító képekkel illusztrálják a jelenlétüket, mintha kevés szó esne a gyermekekről. Azokról a különböző életkorban Magyarországra vetődő gyermekekről, akikkel kapcsolatban a legütősebb hír sokáig az aszfaltrajzhoz való joguk hatósági eltörlése volt. Mostanáig. Köszönhetően a parlament kulturális bizottsága elnökének, Dúró Dórának.

A politikus nyilatkozata alapján az is kitalálhatná, hogy a Jobbik küldte a jól fizető pozícióba, aki véletlenül nem tudná, hogy az újszülöttek rasszista megkülönböztetőjének Novák Elődnek a párt-, és házastársa. Ugyanakkor a menekültek gyermekeinek integrált oktatása, vagy talán általában az oktatása, elleni kirohanás legalább élénk példáját mutatta be annak, hogy a gyermekek megléte egy nő életében nem okvetlenül jelenti a gyermekek felé fordulás képességét általában. Mert a Jobbik oktatáspolitikusa olyasmit bírt nyilatkozni, ami alapján a „politikus  szakmailag és emberileg is elhibázott tervként jellemezte, hogy a bevándorló gyermekek a magyarokkal közösen járjanak iskolába”. Kiegészítve azzal, hogy a „nyelvtudás hiányát is felvetette, utalva arra, hogy ha a gyerekek még angolul sem tudnak, nehezen fognak beilleszkedni a magyar osztályokba”. Ami így együtt is szánalmas, de külön-külön sem sokkal jobb képet fest arról, ahogy a nagy cukiságba kandírozódni vágyó párt valójában elképzeli a gyermekekkel való bánásmódot. Ha itt be szeretném fejezni a gondolatmenetet, akkor csak az a kérdés maradt volna nyitva, hogy hol közölték ezt követően a parlament kulturális bizottságának feloszlását. Akár amiatt is, hogy az összes többi párt képviselője kivonul abból a bizottságból, amelynek munkája már nem, Dúró Dóra nyilatkozatától függetlenül sem, elsősorban a kultúráról szól.

Azonban talán mégis érdemes röviden végigfutni azon az épületes szellemi szegénységen, ami kiesett a jobbikos politikusnő száján. A második idézettel kezdve teljesen világos, hogy ideológiai önellentmondásba keveredett. Ha az egyik oldalon azt nehezményezik, hogy a migránsok nem tudnak magyarul, és szétrombolják a hátrafele nyilazó, mindenütt szeméthegyeket alkotó városi kultúrát, akkor szimpla ostobaságnak tűnik annak az elutasítása, hogy a gyermekek megtanulhassanak magyarul, és elsajátítsák az itteni kultúrát.  Miközben abban sem vagyok teljesen biztos, hogy a leendő osztálytársaknak hátrányukra válik, ha ragad rájuk némi tudás „külföldiül”. Abban meg szinte biztos vagyok, hogy a hazai általános iskolákban járók  többsége igen szerény mértékben beszéli a világnyelvek bármelyikét. Az angol nyelvre való hivatkozás inkább tekinthető a hazai oktatási rendszer nem ismerésével való hivalkodásnak, mintsem a realitás megnyilvánulásának. De akkor, amikor Czunyiné Bertalan Judit közoktatási államtitkárként lehet büszke az ostobaságára, akkor a parlament kulturális bizottsága elnökének is elnézhetjük. Bár, meggondolandó, ha egyfajta rendszer ismerhető fel benne. Amely rendszert az első idézet alapján vélhetjük kirajzolódni.

Szakmailag ugyanis számos szociálpszichológiai és pedagógiai tanulmány támasztja alá az integrált oktatás előnyös voltát. Ami különben minden külön tanulmány nélkül is egyszerűen belátható. A gyermeknek kisgyermek-korban kell elsajátítania azokat a játékszabályokat, amelyek alapján a szociológiai környezete működik. Ugyanakkor, bármely játszótéren megfigyelhető módon, ebben a korban gyakorlatilag totális az elfogadó-képesség. Annak ellenére, hogy xenofóbia iránti fogékonyságot génjeinkben hordozzuk, a barát-ellenség felismerési rendszerünk finomszabályozása a környezet visszajelzései alapján a gyermekkorban alapozódik meg. Ha a gyermek ekkor megtanulja, hogy az emberiség nagy közös hordájában feketék, sárgák, szírek, norvégok, féllábúak, nagyothallók, és gyengén-látók is vannak, akkor később is kevésbé lesz fogékony a rasszizmusra. Ahogy arra is, hogy gyűlölettel megsemmisítendő földön-kívülit lásson mindenkiben, aki nem pont olyan, mint ő.

Amikor Dúró Dóra szakmailag és emberileg elhibázott ötletként kezeli az integrált oktatást, akkor szakmailag egyértelműen bakot lő. Emberileg, a fentiek alapján, csak akkor tekintheti elhibázottnak, ha a Jobbik számára csak az esztergapadon egyformára csiszolt, gondolkodásra alkalmatlan, barázdáktól mentesített aggyal rendelkező, és mindenkiben gyűlöletes idegent sejtő emberkép a megfelelő. A politikusnő tehát alapvetően leleplezte a Jobbik alapvetően diktatórikus, rasszista, az emberiséget általában gyűlölő világképét. Ha pedig a kartársnő a saját családjában is következetesen hajtja végre ezt a programot, akkor emberileg végtelenül sajnálom a gyermekeit. Felnövekedve ugyanis jó eséllyel olyan emberek lesznek, akik a hierarchia feltétlen tisztelete mellett, bármikor bárkire ráuszíthatók, és a nap 24 órájában képesek gyűlölni bárkit. Azaz valójában nem annyira emberek, mint a hatalom gépezetébe olajozottan működő verőrobotok. Bár, talán, egyszer, kezükbe kerül Rejtő Jenő Csontbrigádja:

„Emberek voltunk, és újra azok leszünk... Embernek lenni nagy betegség. És sajnos gyógyíthatatlan is... Mától kezdve hát nem gyűjtünk halottat... A Csontbrigád meghal ebben az újszerű betegségben: Embernek lenni. A gyűlést feloszlatom... Hiénák, takarodjatok!”

Andrew_s