Ártáblák. Későbbről. Fotó: EISimay |
Visszafele haladva a napok sorában, pár
nappal ezelőtt harangoztak be egy konferenciát azzal, hogy „csak
semmi malackodás”. Mert csak tudomány. Milyen tudomány? Jobbára történelem.
Ráadásul az első világháborús korszaké. Az pedig ne tévesszen meg senkit, hogy honlapilag
a Terror Háza Múzeum adott
otthont a rendezvénynek.
Nem ott volt, hanem a Habsburg Történeti
Intézetben. Amely nem Bécsben, hanem Budapesten fejti ki minden bizonnyal
hézagpótló működését. Ahogy nyilván hézagpótló volt a háború alatt is bizonyos hézagok,
a bakák és a lakosság szexuális hézagainak betömése. Nem, tényleg semmi
malacságra nem gondolok. Szigorúan a viselkedési folytonosságban, a szexuális
igények kielégítésének szakadékaiban megnyilvánuló szociológiai szakadékokra
gondoltam. Annak a címnek a kapcsán mi másra is gondolhatna bárki is, amely azt
mondja, hogy: „A háború és a szexualitás”. A konferencia anyaga pillanatnyilag
nem letölthető, s így marad az előadás-címek alapján való eljátszadozás a
gondolatokkal. Például annak alapján, hogy négy felsorolt előadásból három is érinti
az egészségügyi vonatkozásokat. Valószínűleg nem véletlenül.
Egy pillanatig sem vitatva azt, hogy a
megfelelő gyógyszerezési lehetőségek híján ez komoly gond lehetett. Vegyük figyelembe,
hogy a Salvarsan az 1910-es években indult útjára. Ernest Duchense 1912-ben pedig
úgy halt meg, hogy munkásságát a Penicillium
glaucum tífusz elleni alkalmazását illetően nem ismerték el, és a
penicillin „hivatalos” felfedezése az 1920-as évekig váratott magára. Márpedig
a beteg katona hadkészsége erősen lecsökken. Jól mutatja ezt az a tény is, hogy
az I. világháborút sokkal inkább az első nagy influenza-járvány „nyerte” meg,
mintsem a fronton egymásra lövöldöző haderők. De a konferencia nem ezzel, hanem
a nemi betegségekkel, a háborús prostitúcióval látszott foglalkozni a címek
alapján. Az MTI-nek kiadott közlemény
alapján arról is, hogy miként használták a szolgálatból kiesett prostituáltakat
biológiai fegyverként. A sokszor nosztalgiával emlegetett korszak monarchista
haderejének nagyobb dicsőségére, a morális magasságok megmászása után. S csak
remélni lehet azt, hogy miközben a császári és királyi haderő szexuálisan
sanyargatott bakáiról szó esett, talán vesztegettek pár szót, a háborúkban
nagyon komoly morális problémákra is. Arra, hogy mi volt a helyzet a háborús
erőszaktevésekkel. Mert alig valószínű, hogy az említett haderő csupa
szentekből állt. A megszállási területeken pedig nem csak a II. világháborúban
és azt követően nyögték a katonák szexuális deprivációját a helybeliek. Az MTI
anyagára hivatkozó közlemény erről semmit nem mond.
Az előadáscímek alapján valójában egy
különös fogalom felbukkanása szúrt szemet. Ez nem más, mint a Szécsényi Mihály
nevével fémjelzett előadás az „Egészségügy, eugenika és a prostitúció” címében
szereplő eugenika szó. Aminek igen kevés köze van valójában mind az egészségügyhöz,
mind a prostitúcióhoz. Már amennyiben az utóbbi fogalmat legalább részben a hagyományos
értelemben kezeljük. Az eugenika ugyanis egy Francis Galton által megalapozott
társadalomfilozófiai irányzat. Szó nincs ez esetben arról, hogy ne
keveredhetett volna a háborús történetek közé az embernemesítő gondolat. Ismert
tény, hogy hazánkban 1917-től már a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt
tevékenykedhettek a gróf Teleki Pál vezetésével működő Magyar Fajegészségtani
és Népesedéspolitikai Társaság. Azonban a háborús prostitúció, illetve
kényszeres gyermekvállalás mégis inkább Hitler Németországához köthető, és a
II. világháború történései közt ismertebb. Nem vitatva, különösen az előadás
ismeretének hiányában nehezen vitatva az I. világháborús események eugenikai
vetületét, valahogy, hirtelen olvasatban mégis kakukktojásnak hatott. Ott. Az
egészségügy és a prostitúció között. A beharangozóban. Mert erről az előadásról
az MTI mintha nem tudna.
S miközben próbálom továbbgondolni, hogy a
következő prostitúciókutatási és eugenikai konferencia miről szólhat, egyfolytában
az utóbbi idők történései tolakodnak elő. Kezdve attól az ötlettől, hogy a
Fidesz szabja meg az ideális párt és
táncpartnert. Nem feledve természetesen Novák Elődnak a Lázár János által is
leszólt, de a miniszter részéről máig fel nem jelentett megnyilatkozását sem.
Azt pedig csak remélni lehet, hogy a jelen magyar történelmét nem az eugenikát
felkaroló fasiszta politika fogja tovább írni. De ez már messze vezet a
konferenciától.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése