2015. január 15., csütörtök

Szex, háború, monarchia

Ártáblák. Későbbről.
Fotó: EISimay
Visszafele haladva a napok sorában, pár nappal ezelőtt harangoztak be egy konferenciát azzal, hogy „csak semmi malackodás”. Mert csak tudomány. Milyen tudomány? Jobbára történelem. Ráadásul az első világháborús korszaké. Az pedig ne tévesszen meg senkit, hogy honlapilag a Terror Háza Múzeum adott otthont a rendezvénynek.

Nem ott volt, hanem a Habsburg Történeti Intézetben. Amely nem Bécsben, hanem Budapesten fejti ki minden bizonnyal hézagpótló működését. Ahogy nyilván hézagpótló volt a háború alatt is bizonyos hézagok, a bakák és a lakosság szexuális hézagainak betömése. Nem, tényleg semmi malacságra nem gondolok. Szigorúan a viselkedési folytonosságban, a szexuális igények kielégítésének szakadékaiban megnyilvánuló szociológiai szakadékokra gondoltam. Annak a címnek a kapcsán mi másra is gondolhatna bárki is, amely azt mondja, hogy: „A háború és a szexualitás”. A konferencia anyaga pillanatnyilag nem letölthető, s így marad az előadás-címek alapján való eljátszadozás a gondolatokkal. Például annak alapján, hogy négy felsorolt előadásból három is érinti az egészségügyi vonatkozásokat. Valószínűleg nem véletlenül.

Egy pillanatig sem vitatva azt, hogy a megfelelő gyógyszerezési lehetőségek híján ez komoly gond lehetett. Vegyük figyelembe, hogy a Salvarsan az 1910-es években indult útjára. Ernest Duchense 1912-ben pedig úgy halt meg, hogy munkásságát a Penicillium glaucum tífusz elleni alkalmazását illetően nem ismerték el, és a penicillin „hivatalos” felfedezése az 1920-as évekig váratott magára. Márpedig a beteg katona hadkészsége erősen lecsökken. Jól mutatja ezt az a tény is, hogy az I. világháborút sokkal inkább az első nagy influenza-járvány „nyerte” meg, mintsem a fronton egymásra lövöldöző haderők. De a konferencia nem ezzel, hanem a nemi betegségekkel, a háborús prostitúcióval látszott foglalkozni a címek alapján. Az MTI-nek kiadott közlemény alapján arról is, hogy miként használták a szolgálatból kiesett prostituáltakat biológiai fegyverként. A sokszor nosztalgiával emlegetett korszak monarchista haderejének nagyobb dicsőségére, a morális magasságok megmászása után. S csak remélni lehet azt, hogy miközben a császári és királyi haderő szexuálisan sanyargatott bakáiról szó esett, talán vesztegettek pár szót, a háborúkban nagyon komoly morális problémákra is. Arra, hogy mi volt a helyzet a háborús erőszaktevésekkel. Mert alig valószínű, hogy az említett haderő csupa szentekből állt. A megszállási területeken pedig nem csak a II. világháborúban és azt követően nyögték a katonák szexuális deprivációját a helybeliek. Az MTI anyagára hivatkozó közlemény erről semmit nem mond.

Az előadáscímek alapján valójában egy különös fogalom felbukkanása szúrt szemet. Ez nem más, mint a Szécsényi Mihály nevével fémjelzett előadás az „Egészségügy, eugenika és a prostitúció” címében szereplő eugenika szó. Aminek igen kevés köze van valójában mind az egészségügyhöz, mind a prostitúcióhoz. Már amennyiben az utóbbi fogalmat legalább részben a hagyományos értelemben kezeljük. Az eugenika ugyanis egy Francis Galton által megalapozott társadalomfilozófiai irányzat. Szó nincs ez esetben arról, hogy ne keveredhetett volna a háborús történetek közé az embernemesítő gondolat. Ismert tény, hogy hazánkban 1917-től már a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt tevékenykedhettek a gróf Teleki Pál vezetésével működő Magyar Fajegészségtani és Népesedés­politikai Társaság. Azonban a háborús prostitúció, illetve kényszeres gyermekvállalás mégis inkább Hitler Németországához köthető, és a II. világháború történései közt ismertebb. Nem vitatva, különösen az előadás ismeretének hiányában nehezen vitatva az I. világháborús események eugenikai vetületét, valahogy, hirtelen olvasatban mégis kakukktojásnak hatott. Ott. Az egészségügy és a prostitúció között. A beharangozóban. Mert erről az előadásról az MTI mintha nem tudna.

S miközben próbálom továbbgondolni, hogy a következő prostitúciókutatási és eugenikai konferencia miről szólhat, egyfolytában az utóbbi idők történései tolakodnak elő. Kezdve attól az ötlettől, hogy a Fidesz szabja meg az ideális párt és táncpartnert. Nem feledve természetesen Novák Elődnak a Lázár János által is leszólt, de a miniszter részéről máig fel nem jelentett megnyilatkozását sem. Azt pedig csak remélni lehet, hogy a jelen magyar történelmét nem az eugenikát felkaroló fasiszta politika fogja tovább írni. De ez már messze vezet a konferenciától.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook