Fotó: EISimay |
2015. január 14.-én a világ humanizmusa
szegényebb lett Andrassew Iván jelenlétével. 62 évesen, súlyos betegség után
hagyta itt a földi létet. Egy utolsó, vagy talán nem is utolsó beszélgetésre
jöhettek össze vele a barátok, rokonok, ismerősök és tisztelők. Budapesten. Fejtő
Ferenc szobránál.
Gyújtani egy mécsest, és vinni messze a lángokat.
A lángok emlékét. Egy beszélgetés után. Andrassew Iván szellemében, Andrassew
Iván szellemével. „Hivatalosan” Németh Péter, a Népszava főszerkesztője és Iványi
Gábor lelkész, a Magyar Evangéliumi Testvérközösség vezetője köszönt el tőle.
Nem búcsúzva, mert Iván sem kért a hivatalos búcsúztatókból. S alighanem
elégedett lehetett. Tényleg nem a búcsú, hanem inkább az emlékek uralták a
gondolatokat.
S a lángok. Az emlékek képletes, és a
megannyi gyertya, mécses valós lángjai. A fény lángjai. A fényé, mely
körülvette. A fényé, melyet a képen keresztül lelke is befogadhatott. A fényé,
mely világítson ott, ahol a barátság, a szeretet nélkül az örök sötétség honol.
Az fény, mely befogadja az elköszönők lelkét, és amely útjára bocsát, ha ismét
e sártekén van dolgod.
Andrassew Ivánért.
Élt 62 évet.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése