Orbán Viktornak a gazdasági bevándorlókkal
kapcsolatos kijelentése ellen tüntettek.
Egyébként érthetően. A miniszterelnök ugyanis kétségtelenül nem fogalmazott
pontosan. Hol országosan, hol az EU szintjén húzta meg a határokat. Miközben
pár pontot szintén kifelejtett rögzíteni az ő határtalan bölcsessége ellenére.
Ha ugyanis cseppben a papucs-álatka, akkor
az uniós határokon belüli rugalmas értelmezhetőség mennyire értelmezhető
rugalmasan regionálisan és az időben. Időben például bajon hányadik generációs állampolgár
az, aki már nem számít gazdasági bevándorlónak? A történelem során meglehetősen
sokan keveredtek ide ugyanis kifejezetten gazdasági menekültként. Különösen a
háborúk és járványok után, amikor az elnéptelenedett területek kiváló egzisztenciális
lehetőséget nyújtottak a felvirágoztatás időszakában. Amikor az újjá szerveződő
faluközösségek bőven el tudtak tartani több patkolókovácsot, vályogvetőt, és a
földek több földművelőt, mint a pusztítás időszakában. Ilyenkor igen komoly
népmozgások játszódtak le. Úgyhogy igen hasznos lenne azt a generációs küszöböt
lerögzíteni. Nehogy esetleg kiderüljön valamelyik Szakály-osztályú népesség-számvevő
tekintetes nagyságosnak, hogy legfőbb ideje lenne idegenrendészetileg a Dunába
továbbítani néhány ezer embert. Pusztán, mert a felszármazottai között volt
egyszer valaki, aki egy éhínség elől menekült ide gazdaságilag.
Területileg pedig azért is jó lenne körülhatárolni
a miniszterelnök guminő-öleléshez hasonlóan stabil fogalmi zavarait, mert
esetleg még valakinek eszébe jutna az a bizonyos papucsállatka. S arról véve
példát, akként találna dönteni, hogy az ő kicsi cseppjében nemhogy a tenger ne
képviseltesse magát, de még egy kóbor vízmolekula se tévedjen be. A végén még
felhatalmazva érezné magát, hogy az ő faluját, városát, megyéjét lezárja a „kívülről
jöttek” elől. Nem mintha erre ne lennének már most is kezdeményezések. De most
simán a „rasszista” és „fasiszta” jelzőkkel illetik az illetőket. Holott
nyilvánvalóan csak megelőzték esetleg a korukat. Azt a korukat, amelyben Orbán
Viktor által is nemzeti nagykorúvá és a Turul hites szablyahordozójává
üttetnek. S nem korbáccsal. Ezért aztán a miniszterelnök igazán megtehetné,
hogy hangolja, pontosítja a mondandóját.
Ha pedig már lendületben van, esetleg a
gazdasági bevándorló fogalmát a mindennapok szempontjából is célszerű lehetne
pontosítani. Azt ugyanis elég életszerűnek tekinthetjük, hogy az, akinek
ellőtték az otthonát, ott keres menedéket, ahol tud. De egy olyan országban,
ahol jelenleg a közrabszolgasággal is a keresletszűkített defláció felé dübörög
a gazdaság, nem életszerű a gazdasági menedék-keresés. Az éhenhalás elől a
nincstelenségbe menekülni ugyanis jelenthet árnyalatnyi különbséget, de nagy
karriert nem igazán. Annak ellenére, hogy az ország legalább csodadoktorokban
bővelkedhet. Ott ülnek mind a rokkantak rehabilitálásáért felelős bizottságokban,
Ahol is egyetlen tollvonásukra lábak nőnek, és szemtengelyek egyenesednek
kifele.
Midőn pedig már sikerül a gazdasági
menekült fogalmát tisztázni, akkor jöhet a nagy kérdéskör a gazdasági
ellenmenekültekkel kapcsolatban. Azokkal kapcsolatban, akik a kormányzatnak
adakozásukért cserébe letelepedési engedélyt és ezzel az EU-n belül gyakorlatilag
szabad mozgásteret nyernek. Ezek trójai faturulnak használhatják az országot. S
talán nem véletlen a múlt évi rekordbevétel
sem ezekből a kötvényekből. A számuktól függetlenül azért érdekes lenne a kormányzat
viszonya ezekhez az ideérkezettekhez. S az is érdekes kérdés lehetne, hogy
amennyiben az általuk kiperkált jelentékeny pénz a hatalmat szolgálja, akkor
vajon a hatalom mennyiben számít gazdasági menekültnek? Amennyiben a pénzért
cserébe esetleg állampolgárságot is kapnak, akkor a „haza mennyire eladó” Orbán
Viktor szerint. S amennyiben ilyen formában eladó, akkor az a haza kiárusítása,
vagy simán árulása a kormányzat szerint? Esetleg csak simán az EU-s tagsággal
való csencselés? Ha már rézgyűrűkkel és üveggyöngyökkel snassz lenne a kiállnia
a kormányfőnek a piac sarkára.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése