Áder mentett, de Orbán még bukhat

A hatalmi centrumok környékén generált hírek egyikeként leborulhatunk Áder János előtt, míg egy egész hírcsokor szól arról, hogy vajon kiborul-e végleg a Fidesz bilije. S ebben az esetben vajon Orbán vagy a belső ellenzék fejére ürítik-e az összegyűlt trutymót. Vagy, és alighanem nagyobb tétekkel erre fogadnak sokan, Orbánnak sikerül ismét összetákolni valahogy a repedező szerkezetet.

Ami Áder Jánost illeti, végső soron tényleg a legnagyobb tisztelet hangján kell róla beszélni. Nem azért, mert köztársasági elnök. De még csak azért sem, mert néhány törvényjavaslatot megfontolásra visszaküldött. Sokkal inkább a hétfői sajtó-bejelentés előkészítése az, ami megérdemel minden dicséretet. Az ugyanis, hogy valaki, széttekintve a haza külpolitikai, és gazdasági helyzetén, a miniszterelnök korrupciós kitüntetésén (mert ugyebár az ezüst is szépen csillog) nagy várakozást keltsen egy honelnöki bejelentéshez nem kunszt. Ellenben a fentebbiekkel is felkorbácsolt nagy várakozáshoz képest egy ilyen pitiáner bejelentéssel álljon elő... Na! Ez a művészet. S lássuk be, ez azért nem sikerült volna sokaknak. A nagy bejelentés arról szólt, hogy: „Új szervezeti egységgel, a Környezeti Fenntarthatóság Igazgatóságával bővült a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH). Amely bejelentéssel kapcsolatban az első reakció a „na és?” kategóriájába esik. Még akkor is, ha tudomásul vesszük a kádárista nosztalgia újabb fattyúhajtását. Kőrösi Csaba eddigi ENSZ-nagykövetnek kellett valami hely, ahova bepottyanhat az ejtőernyővel, és létrehoztak egyet.

Holott Áder János mást is bejelenthetett volna. Eltekintve attól, hogy a zsírkőbe tételesen belegránitult jogi tákolmány mit enged vagy sem, azért gondolati síkon például bejelenthette volna a miniszterelnök leváltását is. De legalább egy bizalmatlansági indítványra tehetett volna javaslatot. Elvégre ő kérte fel a hazai jogbizonytalanság élharcosának. A korrupciós rangsor második helyezésre való tekintettel tehát felmenthette volna Orbán Viktort a miniszterelnöki hivatalból. Megnevezve egy ügyvezető miniszterelnököt. Egyben felfüggesztve a Parlament törvényhozói működését. Mondjuk két hónapra, amíg a független nyomozóhatóságok és a parlamenti bizottságok tehetik a kárfelmérő munkájukat. Majd a teljes parlamenti irathalamz zárolásával egy időben rendkívüli választásokat ír ki. Most eltekintve az álmodozó nyomortól, egy ilyen bejelentés valóban államelnökhöz méltó, bátor, de leginkább a belső feszültségeket jelentősen mérséklő lett volna.

S vállalva a megkövezést, alig tudok szabadulni a gondolattól, hogy eredetileg akár valami hasonló nyilatkozatot akarhatott közzé tenni. Talán nem ilyen ütőset, nem annyira bátrat, de azért olyat, ami átlendíti az Orbán Viktorral kapcsolatos találgatásokat a holtponton. Az ugyanis egyre nyilvánvalóbb, hogy a miniszterelnököt kivonták a forgalomból. Azon persze továbbra is el lehet, és egyre inkább el kellene gondolkodni, hogy a média meg sem próbál szakértői véleményekkel elő rukkolni a kérdésben. Holott már egy éve is nyilvánvaló volt, hogy egy miniszterelnök személyiség-egészségi állapota csak akkor magánügy, ha már visszavonult. Márpedig Orbán Viktor esetében egy elég nyilvánvaló, és évekre visszanyúló folyamatnak lehetünk tanúi és kárvallottjai. Így Áder János alapvetően emberi gesztusra hivatkozva, és nem egy egész gazdasági oligarchiának fejjel nekirohanva megpendíthette volna a kormányfői szájhabzás fékezettre állítását. A nagy bejelentés azonban látszólag elmaradt. Vagy csak nem történhetett meg. A nagy várakozásra elkövetett ejtőernyős-pottyantás ugyanis beleillik ebbe a forgatókönyvbe is. Akkor, ha Áder tényleg valami hasonló húrt feszített meg, de Orbán, vagy hatalmának valamely haszonélvezője rászólt: eddig, és ne tovább. A meghirdetett sajtótájékoztatóra meg előrángattak valamit, amivel be lehet tömni az MTI fülét. Akármit. Az első szembejövő, és nagy nehezen Áderhez köthető hír felolvasását.

Ami ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a miniszterelnök és a valóság, illetve a kormányfő és pártja közt ne nyílt volna meg néhány repedés. Tegyük hozzá: nem először. 2012. vége fele már egyszer felszínre értek egyes repedések. Az akkor ebben szóra érdemes Gulyás Gergely azóta karriert csinált az apparátusban, és legutóbb már hadat is üzent Orbán nevében. Igaz, csak az ellene, mármint az Orbán rendszere ellen, tüntetőknek. Az akkor jelentősebb beszédet mondó Rogán Antal karrieríve ismert. Gyakorlatilag szabad kezet kapott a saját és környezete anyagi jólétének biztosítása érdekében. Cserébe befogja a száját. S másokét is, ha Orbánra emelnek egy kérőjelet a frakcióban. A 2012-es repedéseket tehát befoltozták, akármibe is került. Nekünk.

Ezt követően Lázár János jelent meg, mint a miniszterelnök széklábát rugdaló bajkeverő. Eltekintve attól, hogy az uborkafára felkapaszkodva mekkora orcával hivalkodik a hatalommal, sokan kezelték Orbán Viktor potenciális kihívójának. Nehezebb lett volna nem annak tekinteni, mint ezzel a kihívással számolni. 2013. szeptemberére nyilvánvalóvá vált, hogy trónkövetelők: márpedig vannak. Az is nyilvánvaló, hogy Lázár folyamatos hatalomkoncentrációt ért el. Jobbára ezt követően. Annyira, hogy gyakorlatilag egy árnyékkormányt üzemeltethet. Hataloméhes, és hivalkodásra hajlamos, emberként nyilvánvalóan lekenyerezhető volt mindezzel. Valószínűleg ráébresztve arra, hogy jobban jár az uralkodó, mint a megbuktatott Orbán Viktorral. Nem feledve, mint potenciális kihívót, de ideiglenesen legalább leállítva. Betömve a száját és a zsebeit.

Az újabb kihívás könnyen lehet, hogy Mezőkövesden éri el a csúcspontot. Ott fog a kormánypárt frakcióülni. Alig egy hónap múlva. Alig pár nappal a veszprémi szavazás után. Miközben a külpolitikai problémahalmaz, és annak a korrupció csatornáin a belpolitikába is benyúló gyökerei összegubancolódni látszanak a fokozódó belső feszültséggel. Még akkor is, ha az operaházi civil-szervezők áldatlanul megosztó és szélsőséges retorikára hajazó ténykedésétől eltekintünk. Márpedig előfordulhat, hogy ebben az esetben a frakció egy bizalmatlansági indítványról dönt. Nem is annyira az Orbán Viktorral, a Kedves Beteggel szembeni humanizmustól, mint saját hatalmának átmentési vágyától hajtva.

Andrew_s