2015. január 14.-én a világ humanizmusa szegényebb
lett Andrassew Iván jelenlétével. 62 évesen, súlyos betegség után hagyta itt a
földi létet. A családra, az ismerősökre, az olvasóira, a hallgatóira, a
tisztelőire és az ellenfeleire hagyva a világot. Azokra, akik szerették, és
azokra, akik nem szerették. Azokra, akik egyet értettek vele és azokra, akik
vitában álltak egyes véleményével. A Föld itt maradt nélküle. Ahogy a médiumok
világa is. Legyen az a Facebook, a blogszféra, a rádióadások, vagy akár a
nyomtatott sajtó.
 |
Az a nyomtatott sajtó, ahonnan érkezett. Emberként.
Sőt EMBERKÉNT maradva akkor is, amikor egy-egy zsíros posztért esetleg
félrelökték, vagy keresztülgyalogoltak rajta. Mert ő volt az a szerző, aki
magáért nem, de mindünkért haragudott, ha egyáltalán képes volt rá. Voltak
vitái? Nyilvánvalóan voltak, ahogy peres ügyekbe is belerángatták olykor. De
hol vannak már azok a viták? A halál meghaladottá tette valamennyit. Érdemes
lenne felidézni? Majd egyszer. Talán.
Érdemes még mondani bármit? A média
megannyi csatornáján még sokáig fognak emlékezni rá. Rá, aki a hazai blogszféra
egyik úttörője is volt.
Egy zászlót lehet félárbocra engedni. Egy zászlót
lehet meghajtani az arra érdemes előtt, vagy meglengetni a feje felett.
Egy blogot nem lehet félárbocra engedni.
Itt emlékezni lehet, és emlékeztetni.
Andrassew Ivánra. Élt 62 évet.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése