2014. október 2., csütörtök

Orbán a szerencsétlen

Hallgatom, hogy Orbán Viktor szerint legfőbb ideje törvényt hozni a családok belső viszonyainak újabb szabályait lefektetendő. Mert mi más célt szolgálhatna az, hogy törvénnyel köteleznék a gyermeket a szülőkről való gondoskodásra. Mármint arra, hogy nyugdíj híján a gyermek tartsa el a szülőt. Törvénnyel kötelezve. Ha igaz.

Most egy pillanatra tekintsünk el attól, hogy hasonló kötelezettség korábban is létezett. Sokkal lényegesebbnek tűnik a költségvetési, illetve a szociológiai értelme ennek az ötletnek. A kormányzati moralitást is lehetne ennek kapcsán kritizálni. De ami nincs, azt nem érheti kritika. Az ugyanis a morál, a tisztesség hiányát jelzi, hogy először államosítják a magánpénztárak nyugdíjvagyonát, majd adóvá teszik a nyugdíjjárulékot, és ezt követően azt üzenik: coki az egyéni számláknak. Az orbáni ötlet azonban nyilvánvalóan üzen a gazdaságról. Azt üzeni, hogy az adószerűen beszedett nyugdíjjárulék nincs meg felhalmozott vagyonként. Tehát el lett tapsolódva. Tehát szó nincs arról, hogy annak fejében bárki számíthatna egy későbbi nyugdíjra. Tehát Selmeczi Gabriella kezdhetné ismét megvédeni a nyugdíjakat. Orbán Viktortól és csapatától.

Orbán Viktor szociológiai üzenete legalább ilyen súlyos. Az nyilvánvaló, hogy figyelmen kívül hagy egy nagyon komoly jelenséget. Azt, hogy jelenleg nem egy nyugdíjas kényszerül támogatni a gyermekét. Mert munkanélküli, mert a semmire sem elég közrabszolgaságra kényszerül, mert valós minimálbérhez jut csak hozzá. A tendencia jelenleg éppen fordított, mint amiről Orbán Viktor vizionál. Nem azért, mert törvény teszi kötelezővé, hanem azért, mert a családi moralitás kilométerekkel a kormányzati előtt jár. Általában. Tiszteletlenség a kivételnek. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy amikor ezen a területen törvényeket hoznak, akkor az rombol. Ami kötelező, az nem spontán. Ami nem spontán, az sandul. Ami sanda az rombol. Orbán Viktor tehát alapvetően hadat üzent a szülő gyermek kapcsolatoknak. Szokásos harcainak egyikét tehát a családok ellen kezdte el. Az emberi kiszolgáltatottság, a janicsárkultúra elterjesztés jegyében

Van azonban egy másik lehetséges magyarázata az ötletnek a saját életének tükröződése a felszólalásokban. Ebben az esetben két dolgot tételezhetünk fel. Az egyik az, hogy a miniszterelnök csak akkor hajlandó a szüleivel foglalkozni, ha erre törvény fogja kötelezni. Igen „bensőséges” családi köteléket feltételezve a kormányfő és felmenői között. A másik lehetséges magyarázat a saját jövőjéért való aggódás. Talán megérezve valamit abból, hogy alkalmasint mégis elzavarhatják a hatalomból. Erre az estre Orbán Viktor forgatókönyve világos. Pontosan tudja, hogy a barátaira addig számíthat, amíg hatalomban van. De a gyermekeket érintő törvényjavaslat alapján a gyermekeire is csak addig számíthat.

Ez utóbbi azt jelenti, hogy Orbán Viktor, a saját propagandája szerint családbarát, családcentrikus atya alapvetően egy sajnálandó, szánandó, szerencsétlen kókler. Olyan, aki a gyermekeire is csak akkor számíthat, ha erre törvényt hozat. Úgyhogy a következő törvény az lesz, hogy a gyermek, minden nap, adott időt köteles beszélgetni a szülőkkel. Akkor talán Orbán Viktorral is szóba áll majd otthon valaki.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook