2014. október 4., szombat

Illiberális ebola

Már nagyjából izolálták azt a beteget, akit első körben hazaküldtek a kórházból. Mert valami gubancok támadtak a bitek ösvényein. A „The Atlantic” híre szerint ugyanis az utóbbi, egy szoftverhiba okozta az akár végzetessé válható félreértést. Illetve félrediagnosztizálást.

Az is nyilvánvaló, hogy a hír kapcsán talán nem is a konkrét hiba-esemény az, amin érdemes lehet elgondolkozni. Addig semmiképpen, amíg nem derül ki: világjárvány indult el a hiba következtében. Amennyiben világjárvány tör ki, akkor pedig legfeljebb a történészeket fogja érdekelni. A napi túlélésért küzdőket aligha a szoftverhiba fogja legjobban izgatni. Így aztán megpróbálhatunk az adott fa mögötti erdőséggel is barátságot kötni. Azzal, amelynek egyik fájára szinte biztosan az „információ-technológia” szavakat karistolták fel. Valami fura alakzatba, amit akár szívnek, akár ördögszarvnak is nézhet a gondolati erdőben barangoló. Mert az IT világa már csak ilyen. Ahogy majd’ minden technológia. A földműveléstől az atomtechnikáig.

Az adott ebolás ügy kapcsán talán érdemes azon eltöprengeni, hogy mennyire tekintjük fétisként az adott technikát a mindennapokban. Elfeledkezve arról, amit pedig nagyon régen leírtak már. A hülye kérdésre a legjobb számítógép is jó eséllyel ad hülye választ. Hibás program esetén pedig a nem is annyira ostoba kérdésre is hibás válasz érkezhet. A programhibákkal kapcsolatban pedig tesztelőként tapasztaltam: tökéletes szoftver nincs, csak olyan, amit nem teszteltek eleget. Egy bizonyos komplexitást követően mindenképpen. Márpedig az egészségügy igen komplex rendszereket használ. Így könnyen vezethet könnyelműen elnagyolt következményekhez, ha a felhasználó nem rendelkezik kellő ismeretekkel. No meg persze hatáskörrel. Részben ahhoz, hogy felismerje a rendszer tévedéseit, részben ahhoz, hogy át merje hágni a hibás válaszokat is szentként tisztelő protokoll kereteit.

S ebből egy olyan következtetésre juthatunk, hogy az embereket szabadon cserélhető terminálként kezelő humánpolitika alapjaiban van elcseszve. Márpedig a digitálisan félinteligens, de alapvetően hatökör vezetési modellek bőven szolgáltatnak erre példát. Nem csak az egészségügyben, hanem bárhol másutt is. Holott az irodalom és filmművészet jó néhány anti-utópiában feldolgozta már ezt a témát. Rámutatva a komplex rendszerek Istentől adottan tökéletes működését feltételező hit gyenge, vagy akár gyilkos pontjaira. A technológiai és emberi palacknyakakra egyaránt. Mert a tetszőleges döntési rendszert abszolút hibátlannak feltételező megoldások természetesen nem csak akkor rendelkeznek végzetes hatású szűk keresztmetszetekkel, ha a számítógép hibázik.

Tulajdonképpen, ha jobban belegondolunk, a kettő együtt lehet igazán romboló. Ha először az inkompetens, vagy azzá tett személyzet nem cselekszik akkor, amikor hiba történik a technológiai rendszerben. Majd ezt követően a lokális vezetők a saját inkompetenciájukat másokra mutogatással, a hibák konzerválásával, az elfeddésük törvénybe iktatásával fedezik. Tulajdonképpen a hibából csinálva követendő példát. Amihez „csak” hatalom kell. Valamint olyan felépítése a rendszernek, mely elvitatja a kritika szabadságát a hierarchia alsóbb szintjein. Még akkor is, ha véletlenül születnének kritikus hangok.

Persze akkor a legjobb, ha humanoid terminálok szolgálnak a gépházban. Nem gondolkodnak, ismereteik elégtelenek a kritikához, és nem okoznak frusztrációt. Legfeljebb világjárványt, éhínséget, polgárháborút. De minden nem lehet tökéletes. Csak a fétisek.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook