Már nagyjából izolálták azt a beteget, akit
első körben hazaküldtek a kórházból. Mert valami gubancok támadtak a bitek
ösvényein. A „The Atlantic” híre
szerint ugyanis az utóbbi, egy szoftverhiba okozta az akár végzetessé válható
félreértést. Illetve félrediagnosztizálást.
Az is nyilvánvaló, hogy a hír kapcsán talán
nem is a konkrét hiba-esemény az, amin érdemes lehet elgondolkozni. Addig
semmiképpen, amíg nem derül ki: világjárvány indult el a hiba következtében. Amennyiben
világjárvány tör ki, akkor pedig legfeljebb a történészeket fogja érdekelni. A
napi túlélésért küzdőket aligha a szoftverhiba fogja legjobban izgatni. Így
aztán megpróbálhatunk az adott fa mögötti erdőséggel is barátságot kötni.
Azzal, amelynek egyik fájára szinte biztosan az „információ-technológia” szavakat
karistolták fel. Valami fura alakzatba, amit akár szívnek, akár ördögszarvnak
is nézhet a gondolati erdőben barangoló. Mert az IT világa már csak ilyen.
Ahogy majd’ minden technológia. A földműveléstől az atomtechnikáig.
Az adott ebolás ügy kapcsán talán érdemes
azon eltöprengeni, hogy mennyire tekintjük fétisként az adott technikát a
mindennapokban. Elfeledkezve arról, amit pedig nagyon régen leírtak már. A
hülye kérdésre a legjobb számítógép is jó eséllyel ad hülye választ. Hibás
program esetén pedig a nem is annyira ostoba kérdésre is hibás válasz érkezhet.
A programhibákkal kapcsolatban pedig tesztelőként tapasztaltam: tökéletes szoftver nincs, csak olyan, amit nem teszteltek eleget. Egy
bizonyos komplexitást követően mindenképpen. Márpedig az egészségügy igen komplex
rendszereket használ. Így könnyen vezethet könnyelműen elnagyolt következményekhez,
ha a felhasználó nem rendelkezik kellő ismeretekkel. No meg persze hatáskörrel.
Részben ahhoz, hogy felismerje a rendszer tévedéseit, részben ahhoz, hogy át
merje hágni a hibás válaszokat is szentként tisztelő protokoll kereteit.
S ebből egy olyan következtetésre juthatunk,
hogy az embereket szabadon cserélhető terminálként kezelő humánpolitika
alapjaiban van elcseszve. Márpedig a digitálisan félinteligens, de alapvetően
hatökör vezetési modellek bőven szolgáltatnak erre példát. Nem csak az egészségügyben,
hanem bárhol másutt is. Holott az irodalom és filmművészet jó néhány
anti-utópiában feldolgozta már ezt a témát. Rámutatva a komplex rendszerek
Istentől adottan tökéletes működését feltételező hit gyenge, vagy akár gyilkos
pontjaira. A technológiai és emberi palacknyakakra egyaránt. Mert a tetszőleges
döntési rendszert abszolút hibátlannak feltételező megoldások természetesen nem
csak akkor rendelkeznek végzetes hatású szűk keresztmetszetekkel, ha a
számítógép hibázik.
Tulajdonképpen, ha jobban belegondolunk, a
kettő együtt lehet igazán romboló. Ha először az inkompetens, vagy azzá tett
személyzet nem cselekszik akkor, amikor hiba történik a technológiai
rendszerben. Majd ezt követően a lokális vezetők a saját inkompetenciájukat
másokra mutogatással, a hibák konzerválásával, az elfeddésük törvénybe
iktatásával fedezik. Tulajdonképpen a hibából csinálva követendő példát. Amihez
„csak” hatalom kell. Valamint olyan felépítése a rendszernek, mely elvitatja a kritika
szabadságát a hierarchia alsóbb szintjein. Még akkor is, ha véletlenül
születnének kritikus hangok.
Persze akkor a legjobb, ha humanoid
terminálok szolgálnak a gépházban. Nem gondolkodnak, ismereteik elégtelenek a
kritikához, és nem okoznak frusztrációt. Legfeljebb világjárványt, éhínséget,
polgárháborút. De minden nem lehet tökéletes. Csak a fétisek.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése