Navracsics nem angolna

Navracsics Tibor megírta válaszait az uniós kérdésekre, és a válaszokat, a kérdésekkel együtt, befújta az őszi szél az MTI ablakán. Kár volt. Nem mintha nagy meglepetést okozott volna a válaszok tendenciája. Az ugyanis világos volt, hogy ezért az uniós posztért a Fidesz-kormány egykori tagja bármit meg fog tenni. Mert alighanem ezt a parancsot kapta. Márpedig Navracsics eddig minden parancsot szentírásként kezelt.

A bármi különben szó szerint értendő, ha a válaszokat tekintjük. Részleteiben kár is talán elemezni, mert a szellemiségéről szinte mindent elmond az a kitétel, amit a média szabadsága kapcsán válaszolt egy kérdésre: „A média szabadsága és sokszínűsége kulcsfontosságú a demokratikus társadalmak számára. Sajnálom, hogy a múltban néha a magyar kormány, amelynek immár nem vagyok tagja, nem tulajdonított kellő fontosságot ennek a jelentős szempontnak”. Mintegy megpróbálva a memória törlésének nehéz műveletét végrehajtani a hallgatóságon. A kormánynak, a Fidesz fémjelezte orbanista hatalmi gépezetnek ugyanis éveken keresztül tagja, és aktív tagja volt. Nem a morális felfogásával való ütközések okán mondott le, hanem azért, mert a jelen bizottsági pozícióért indult. Az tehát megfelel a valóságnak, hogy már nem tagja a kormánynak. De az enyhén szólva is csúsztatás, hogy a törvénykezésben kulcsfontosságú miniszter posztján ne lenne felelős a kormányzat ténykedéséért.

Még akkor is, ha egyéni indítványok nyomán alakult a törvénykezés. Már csak azért is szánalmas nyáladzássá téve a válasz következő pontját, mert Navracsics Tibor egyetlen olyan nyilatkozatára sem emlékszem így kapásból, amelyben felszólalt volna az egyéni indítványokkal való törvénykezés gyakorlata ellen. Így aztán hiteltelen az a kijelentése, ami az MTI olvasata nyomán úgy hangzik, hogy: „Navracsics Tibor közli, hogy az egyéni indítványként beterjesztett jogszabálytervezetek több ponton nem tükrözték az ő álláspontját”. Amire nyilvánvalóan lett volna egy adekvát, miniszterhez, pontosabban közösségi és demokratikus elvekkel rendelkező miniszterhez méltó válasz. Több nyilatkozatban elítélni a kialakult orbanista gyakorlatot, majd lemondani. Nem egy uniós bizottsági helyért, hanem korábban. Jóval korábban. Ha ugyanis a miniszterelnök által pártfogolt javaslatok, és a miniszter elvei között szakadék tátong, akkor ez a gerinces megoldás még mindig rendelkezésére ált volna.

Azonban ez az, ami korábban sem volt Navracsics Tibor sajátja. S bár lehetne azt mondani, hogy a jelen válaszokkal megpróbál kisiklani a fogásból, mint angolna egy vödör takonyban, ez igencsak sértő lenne. Az angolnára. Ami, hal lévén, mégiscsak a gerincesekhez tartozó lénye a Föld élővilágának. Ellentétben azzal a volt miniszterrel, aki már többször bebizonyította: a hatalom ruhatárába leadta a gerincét, és egy nagy puszta nyelvvé változott. Csúszva-mászva, és olykor megmártózva a hatalom csúcsának ősszájában. Jelenleg erőteljesen bízva abban, hogy a párt-erővonalak mentén sikerül besiklania egy jól fizető állásba.

Andrew_s