2016. január 5., kedd

Vádemelés a (bábeli) megafonos ellen is

A pirézek lovaglása
Szeptemberben Orbán Viktor már tudni vélte: terroristák márpedig voltak Röszkén. Az ügyészség nagy nehezen összeszedte magát, és vádat emeltek a röszkei zavargásokkal kapcsolatban. Azonban a vádpontok közül a terrorizmus hiányzik. Jogilag, és a jelenlegi jogi környezetben is cáfolva azt a tézist, hogy az illegális határátlépő azonos lenne a terroristával.

Márpedig a Szegedi Járási és Nyomozó Ügyészség tiltott átlépésének bűntettével vádolta meg a kilenc szíriai és az egy iraki állampolgárt. Ami azért nem egészen terror-cselekménynek tűnik. Még akkor sem, ha alig lehetnek kétségeink: szükség esetén megoldják. Ül annyi rasszista decibelvitéz a parlamentben, hogy seperc alatt törvénybe iktathatják azt a passzust, ami mindent terrorizmusnak nyilvánít, ami ellentmondani látszik a felcsúti kiválóság pillanatnyi nyilatkozatának. Addig azonban az a helyzet, hogy a Bakondival megtámogatott Orbán Viktor egy hámozott luftballonnal egyenértékű kijelentéssel házalt a híveinél szeptemberben. S ezen az sem változtat, ha a menekültek számához képest elenyésző számú, de kétségtelenül veszélyes kisebbségről kiderült, hogy valóban a dzsihadistákkal szimpatizál. Mely lehetőséget, különben, magam sem zártam ki korábban. Azzal, hogy ezek kiszűrésére fel kellett volna tudni készülni. Mely felkészüléshez valószínűleg elegendő idő állt rendelkezésre 2015 januárját követően. Valószínűleg, és a történések alapján a szándék hiányzott. Pontosan tudva: a provokált tömegek sokkal erőteljesebb jobboldali, szélsőjobboldali hangulatkeltő elemeket tartogatnak, mint a helyzet szelektív, ám humánus megoldása.

A menekültek közé épített dzsihadista provokátorok azonban mégis átjutottak valahogy Párizsig (is). Amiből az következik, hogy miközben tíz tiltott határátlépővel izmoztak a hatóságok, addig a valóban veszélyes elemek számára meglehetősen átjárhatónak bizonyult az a rendszer, amivel Orbán Viktor szerint egész Európát, és a világ kultúráját védték. Inkább azt igazolva, hogy aminek a megvédését a magyar miniszterelnök elkezdi hangoztatni, annak kapcsán lehet gőzerővel aggódni.

S ez független attól, hogy részletek közé pislantva az ügyészségi vádemelésről szóló közlemény is tartalmaz olyan állításokat, amelyek akár furcsának is tűnhetnek. Az egyes részeseményekkel kapcsolatban is vannak a vádemelés szövegétől eltérő emléknyomok. Ahogy, például, az újságírókat „megrendszabályozó” karhatalmi játékosok elleni vádemelésektől sem volt túl hangos a média. Talán azért, mert Orbán Viktor elmulasztotta azt nyilatkozni, hogy a karhatalmi provokációk, túlkapások sem tartoznak a bocsánatos bűnök közé. Kellő cinizmussal azt is mondhatnánk, hogy az egész terroristázás azért kellett Röszke esetében, hogy a közvélemény szemében enyhítse a karhatalmi fellépés erőszakosabb vadhajtásainak tüskés képét. No meg előkészítse a közhangulatot az éppen esedékes harcához az éjjeliben. Az eltelt hónapok után meg mér annyi minden történt, hogy szinte a kutya sem figyel a mostani vádemelésre.

Pedig már csak azért érdemes lenne, mert megtudhatjuk belőle, hogy milyen sok nyelven beszélő karhatalmi erők vonultak le Röszkéhez. A jelenlevők akkori tudósításai szerint, azokon a nyelveken, amelyeken értenek, az elhíresült megafonos nyugtatni és nem irányítva heccelni próbálta a tömeget. Ezzel szemben most azt olvashatjuk, hogy: „A vádlottak egyike megafonnal a kezében különböző nyelveken beszédeket tartott, és megpróbálta irányítani a magyar rendőrökkel szemben fenyegetően fellépő tömeget”. Ez nyilván csak akkor értelmezhető, ha a jelenlevő, nyilván tanúként szereplő karhatalmi dolgozók minden nyelven pontosan értették, és értelmezték az ott elhangzottakat. Illetve, igen jó minőségű felvételek készítésében jártasak, és az ügyészi szakértőgárdában hemzsegnek a polihisztor nyelvészek. De fogadjuk el, hogy így van.

Ebben az esetben már csak az a kérdés marad nyitva, hogy mely nyelveken irányította a rendőrök ellen a tömeget, és mely nyelveken nyugtatgatta a menekülteket. Mert csak így, a különböző nyelvek váltogatásával értelmezhető, hogy a senki által nem értett nyelvek egyikén uszított, míg a tudósítók által értett nyelveken az indulatokat akarta csillapítani. A kérdésre a tudósításban nincs válasz. Ennek fényében nincs más dolgunk, mint elfogadni, hogy Bábel minden nyelvén beszélt a megafonos, és az ügyészségi szakértők minden szavát értették. Mert ott még pirézül is anyanyelvi szinten értenek.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook