2016. január 4., hétfő

Istenek? Ugyan! Az üzlet az üzlet!

A Charlie Hebdo szerkesztősége elleni támadásnak a héten lesz az évfordulója. Az eset kapcsán a The Guardian angol nyelvű honlapján közöltek egy összeállítást, melyben van pár olyan adat, kép, fordulat, ami mellett nehéz lenne úgy elmenni, hogy ne conteo-kat idéző gondolatok jussanak eszünkbe. Esetleg, a magyar fejleményekre is hatással levő emlékekkel vegyítve.

Az utóbbiak nem is csak a Charlie Hebdo-hoz kötődnek, ahogy közel egy éve is sejteni lehetett. Akkor, a támadás akár csak közvetett, haszonélvezőin töprengve azt vetettem billentyűzetbe, hogy „a terrortámadás jó ok az iszlám közösségek, és a „többiek” közé éket verni”. Márpedig akár a hazai eseményeket, a közgyűlöletkeltést figyelve is megállapíthatjuk: sajnos működött a kristálygömb-effektus. Hónapokig nézhette az arra fogékony ökölrázó azokat a magyar nyelvű plakátokat, melyeket elvileg a magyarul különben aligha tudó menekülteknek tett ki a kormányzat. Állítólag nekik. Aztán hónapokig szólt a mantra: az iszlám kultúra rossz, a keresztény kultúra mindenek feletti. Fogéákony talajra pottyanva minden olyan egybites kultúrahősnél, aki elfelejtette: a magyarokra annak idején igencsak kényszeres templomépítéssel, és ha kellett, deressel kényszerítették rá a kereszténységet. Annak a nyugati integrációnak az érdekében, amit megkövetelt az akkori reálpolitika, és amit ma megtagad a magyar irreálpolitika.

Ugyanakkor az akkor leírtakból több más kérdés is nyitott maradt. Míg mások lassan bezáródnak. Az utóbbiak közé tartozik annak a megválaszolása, hogy kinek járt anyagi haszonnal a szerkesztőség elleni, múlt évi támadás. A The Guardian cikke alapján a lövöldözés előtt már a harmincezres példányszám alá esett az eladott példányszám. Akár a lap megszűnését is előre vetítve („A month before the shootings, Charlie Hebdo was close to shutting down as sales had dipped below 30,000”). Ebben a helyzetben a hét millió feletti lapszámértékesítés, valamint a kétszázezernyi új előfizető igazolni látszik azt a korábbi feltételezést, hogy a merényletet követően, megemelt példányszámmal beígért lapmegjelenést aligha a ráfizetés biztos ígérete motiválta. Miközben, ellenkező bizonyíték hiányában elfogadom: csak a mostani összeállítást szerkesztő trehánysága miatt hiányzik egy ezzel kapcsolatos extra adat. Az, hogy a kiadó az extra-bevételből mennyit folyósított az áldozatok családjainak. Különösen azokra gondolva, akik nem rajzoltak a lapba, és így minden fenyegetés, előjel dacára, okkal nem volt náluk a pakliban a szerkesztőségi támadás. Mert az áldozatok közt nem csak karikatúristák voltak.

Alkalmasint a pénzügyi igazgató, az asztala mögé rejtőző Eric Portheault is túlélte a támadást. Aki, a jelek szerint egy igazán „önzetlen” gesztussal, a lap feletti kesergéssel tette érzékletesebbé a nyomorát. Afelett búslakodva, hogy senki nem akar hasonló, a különböző vallásokat, hiteket kifigurázó szatírával csatlakozni a harcukhoz. Ahhoz a harchoz, amit a jelek szerint sokkal inkább a hitek, mint a fanatikusok ellen vívnak. Mely utóbbi kétségtelenül lehet veszélyes, de az előbbi egyszerűen tapintatlan bunkóság. Még akkor is, ha néhány halott árán, ideig-óráig, jól jövedelmez egy kiadónak. Aki, remélhetőleg, legalább valahol az agytekervényei mélyén, azért tudja, hogy a hit és a terrorakció nem ugyanaz. Ellenkező esetben ugyanis a kereszténység azonosítását az eretneküldözéssel ugyancsak el kellene fogadnia. De a Charlie Hebdo frissen leközölt címlapja alapján talán még ez is belefér.

Habár a hátán géppuskával szaladó Isten-karikatúra értelmezésén akár még vitatkozni is lehetne. Azonban, ha tényleg a még szabadlábon levő terroristákat jelképezi azzal a szöveggel, hogy rájuk akar emlékeztetni, akkor elég otromba ábrázolásnak tűnik. De kétségtelenül nem feltétlenül diszkriminatív. Tekintve, hogy egy kalap alá veszi az azonos, vagy azonos gyökerű Isten-képpel rendelkező összes judaista vallást. A zsidó, a keresztény, az iszlám és a mormon hit képviselőit is provokálva. De azért már idejekorán bejelentve, hogy egy milliós példányszámmal jelenik majd meg az évfordulós lapszám. Elvégre az istenek jönnek, mennek, de az üzlet az üzlet.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook