2016. január 26., kedd

Dallal csalogatva messzebre a messze élőket

A nemzeti, bocsánat, NEMZETI barackfa terméséből a jelek szerint lassan már pálinkát sem fognak főzni. Mármint akkor, ha külföldön kereslet támad a magyar pálinkafőzőkre. Vagy felhagyva a kezdődő májelégtelenség ápolásával, a pálinka ivói néznek munka után. Ott ahol van. Külföldön. Ahonnan 2013. vége felé hatalmas eredményként sikerült is visszacsalogatni a kitávozottak 0,0042%-át. De most a kormány új akcióba lendül. Énekeltet.

Nem először kísérletezve azzal, hogy valami népnemzeti kottaolvasást rendezzen. A barackfát megéneklő rigmus kottája is elérhető. Arról meg a világért le nem beszélnék senkit, hogy énekelgesse. Legfeljebb előtte szóljon a szomszédoknak. Az semmiképpen nem árthat. Biztos, ami biztos. Habár ez az összetartozósdi nem nagyon jöhetett be, ha a gazdasági exodus mértékét tekintjük. S persze azt a visszatérési arányt, ami nagyjából megfelel a munkaerőpiacon megbukottak vélhető arányának. Elvégre ott, ahol dolgozni kell, és nem alanyi jogon, a megfelelő előszobában végrehajtott tapsolásért jár a kolbász-kerítés, előfordul, hogy valaki nem jár sikerrel. De azt sem vonom kétségbe, hogy tényleg felbuzdul valakiben a honvágy annyira, amely mérték a közrabszolgasággal is dacol, és hazakerget. Ahogy az is cudar, aki tagadja: lehetnek visszatérő vállalkozók is. Nagyjából ezek a csoportok tehetik ki annak a sokasságnak a gerincét, amelyről a Gyere Haza Fiatal programjának keretében ekként emlékeztek meg: „A program által hazatért fiatalok száma hónapról-hónapra növekszik, több száz fiatallal tartják munkatársaink a kapcsolatot, és több ezer fő regisztrált a programunkba”. De érdemes talán azt is figyelembe venni, hogy a kapcsolattartás és a regisztrálás pusztán gondolkodóba esést is jelenthet.

Amellett, hogy a „több ezer” fiatal hazatérése nagyjából a távozottak egy ezrelékének, illetve legfeljebb egy százalékának, visszatérését jelentené. A többieket, regisztrálni sem regisztráló, mintegy 99% -ot, illetve világ különböző pontjain élő magyarokat általában, célozza meg az Örökségünk mozgalom. Beharangozója Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár volt. Egészségére. Azt a dalt is, amelynek népszerűsítésére indult a mozgalom, ha igaz. Ha nem, hát nem. Ellenben a kezdeményezés kétségtelenül figyelemre méltó. Különösen a hazai politikai körülmények, és a hazai kivándorlás-történelem ismeretében. Akár csak az utóbbi szemelvényes ismertében. A Magyarországról eltávozott, külföldön sikert, tudományos karriert kivívó magyarokra például töretlen büszkeséggel, és kidüllesztett mellkassal emlékeznek meg sokan. Azok is a különleges magyar géniuszt emlegetve velük kapcsolatban, akiknek ideológiai előfutárai elől menekültek el az országból. Mert akkor, ha ott maradnak, jó, ha egyáltalán életben maradnak. De ahogy más földrészekre értek, rögtön a nemzeti büszkeség tárgyává váltak.

A történelemmel, valamint napjaink politikájával, a horthyzmus reneszánszával, hallgatólagos kormányzati támogatásával, a gazdasági exodushoz vezető egzisztenciális pangással szembeénekelni azért mégis érdekes kezdeményezés. Bár lehet, hogy a rasszizmus visszaszorítása, az egzisztenciális-, és létbizonytalanság felszámolása, az évtizedekre átlátható gazdaságpolitika többet használna. Azért persze még lehet énekelni is. Ahogy az idősebbek emlékezhetnek azokra a remek filmekre, amikor a hősnek nem volt mit ennie, gyógyszer híján belehalhatott egy karcolásba, de azért lelkesen énekelve lobogtatta a párt zászlaját, és kezét-lábát törte, hogy beléphessen a kolhozba, illetve TSz-be. Mielőtt tényleg kezét-lábát törik. Amellett a HVG-ben bemutatott felvétel szereplőitől sem irigylem az éneklést. Különösen a gyermekektől nem. Akik remélem jól érezték magukat a felvétel közben. De akkor sem, ha esetleg a KDNP által hibás szokásnak aposztrofált gyermekkori, étkezési depriváció alanyai. Mely esetben legalább azt remélem, hogy az énekért cserében jóllakhattak.

Ebben a reményben, üsse kavics, meghallgatom a felvételt. Szemet hunyva afelett, hogy a gitáros énekesnek a hangterjedelme elfér két zárójel között, és gyermeklányoknak mossák bele a fejébe, hogy a gyermekeiknek mit adjanak tovább. A menekülni-vágyáson kívül.

Andrew_s

6 megjegyzés:

  1. Anagramma:
    Örökségünk - a klip ( Cui Prodest?) => Ökörségünk - a klip.
    *****
    Énekeljetek Ausztriában, Németországban, Svédországban és Angliában, stb dolgozó orvosok és ápolónők, énekeljetek külföldön dolgozó mérnökök, és szakmunkások, még akkor is énekeljetek, ha nem a szakmátokban dolgoztok. Énekeljetek ti, mert aki kalandvágyból itthon maradt: annak nem sok kedve van énekelni, még akkor sem, ha ily lelkes , buzdító klippeket hallgat az ember....

    VálaszTörlés
  2. ·

    A You Tube-on látható link egyik hozzászólója az alábbi megjegyzést fűzte ehhez a propaganda zengeményhez: ( Nevét nem írom ide, mert nem hatalmazott fel nevének közlésére, akit érdekel a You Tube-on megkeresheti. Az általam megtekintett oldalon én voltam a 46 742. látogató, a megjegyzést január 26.-án 15 óra körül (22 órája) írták)

    "Néhányan írtunk már dalt a témával kapcsolatban, csak minket - a politikai nézeteink miatt - nem támogattak, így sokunknak klipet sem sikerült forgatni. Pedig tanult művészek vagyunk, de hátszél nélkül. Viszont egyet hadd jelentsek ki mint Németországban élő operaénekes-dalszerző: egyetlen dal sem hívott még haza senkit! Akit ez megérint, magában hordozza a honvágyat, a fájdalmat. Nem jókedvünkből, NEM KALANDVÁGYBÓL jöttünk el, hanem mert nem tudunk otthon megélni! Ha valakit érdekel, a csatornámon meghallgathatja a decemberi Lánchíd rádiós interjúmat, ott erről bővebben beszéltem. És ajánlom figyelmetekbe a Hungarica, az Ismerős Arcok megannyi dalát, illetve Deniz műveit. Az én dalom címe Ez a hazánk (40 ezres nézettséggel itt, az élő koncertek és a FB-os megosztásokkal százezres a megtekintettsége, reklám és média nélkül is), Wass Albert művével kezdődik. Klipje nincs, nem volt rá szponzorunk. Biztosan azért, mert nem elég jó. :/ Mindenesetre nincsenek benne szórövidülések, a kínrímek érdekében. És mielőtt elkezdődne a nácizás: a dalomban közreműködő Farkas Károly egy roma zongoraművész. Mert az ellehetetlenülés nem nemzetiségi kérdés: mindenkit egyformán érint. Mert a politikusi korrupció és az oligarchák vezették idáig az országot, és lehet énekelni mindenféle romantikus dalocskákat, amíg nem lesz Magyarország élhető, amíg ez a politikai elit az "örökségünk" vagy inkább ökörségünk, hiszen mi választjuk őket sorra, vetésforgóban, addig az értelmes, képzett fiatalok menekülnek!

    (Megjegyzés: Azt hittem, hogy az Ökörségünk anagrammát én találtam ki rá. Én: Tévedtem.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 2014-ben kint dolgoztam egy rövid ideig Angliában. Nekem a megbízás véges volt. S még páraknak. De akik "úgy" mentek ki, mint az a több, mint félmillió.... Közülük eggyel sem találkoztam, aki vissza akart volna jönni a közrabszolgaprogramba. ami elől nem egy menekült....

      Törlés
  3. https://www.youtube.com/watch?v=OY3ch0jF7Io

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyre kisebb az esély, hogy az a fél millió hazajön. Ha csak nem látogatóba.

      Törlés
  4. Napi hír: Lejjebb csúsztunk a korrupciós világlistán. Ennek a hírnek örülhetnénk is, ha a a korrupt országokkal kezdődne a lista, de sajnos a korrupt társadalmak a lista végén vannak, a felsorolás a kevésbé korrupt országokkal kezdődik.

    Javasolom, hogy az Örökségünk dalba vegyük bele az alább strófát - a felesleges ismételgetések helyett, hogy:

    "Magyarul vagyok korrupt,
    de nem félek, amíg élek,
    mert haverom van a NAV-nál,/*
    s a cimborái: megvédnek!"

    A prozódia javítható a dal ritmusának megfelelően.

    /* Megjegyzés: Aki esetleg bejáratos a kormányba, az a "haverom van a NAV-nál" - helyett:
    "haverom Orbán Viktor"-t is énekelhet.

    (Kivéve persze Tarsoly Csabát, mert kivételek mindig vannak: Tarsoly Csaba ugyanis - mint tudjuk - csak azt hitte, hogy haverja Orbán Viktornak.)

    VálaszTörlés